MEGOSZTOM

Egy ló ügetése

Ez most szerelmesvers.
A vers beszélője gyengéd érzelmeket próbál kifejezni a sorok közt.
Ez nem olyan szerelmesvers, ami nem is a szerelemről szól,
nem egy elfajzott ál-érzelem esztétizált belemagyarázása;
ez a vers nem árulja el a költőt (versbeszélőt) érzelmeiben,
holott a vers megírásakor a költő (versbeszélő) ártatlan,
szánandó tudatlanságban szenved
a leírtak mögött meghúzódó valódi jelentés ügyében,
értsd: önbeteljesítő jövendölést fogalmaz meg az adott szerelem
csorbulásának módjáról. Jaj, szegény költő!
Ez a szerelmesvers nem a szerelem nehézségeiről szól,
és arról sem tesz tanúbizonyságot,
hogy milyen áldozatokkal jár e vitatott érzelem.
Ez a szerelmesvers zavarba ejti a versbeszélőt (költőt),
mert az ihletet adó szerelem-konstelláció
nem reagál az addig felduzzasztott reflexekre.
A költő (versbeszélő) magasba emeli a jól megmunkált pajzsot, a kikalapált
kardot,
felveszi a pozíciót és nem történik semmi, a pajzs súlyos lesz, a kard húzza
karját;
az egész kép inkább nevetséges, mintsem fenyegető.
Indokoltság hiányában leereszti a harci díszt.
Mert ez a szerelmesvers nem vitatkozik a szerelemről,
ez a vers nem nyomaszt ideálokkal,
melyektől a szerelmesek roppant kínosan éreznék magukat,
minthogy az örökös megfelelni vágyás
az első napsugarakkal bassza szájba a lehetséges érzelem virágázását.
Ez a szerelmesvers kézenfog és hazakísér, de nem ront ajtóstól a házba,
napról-napra húzódik közelebb;
ez a szerelmesvers virágot és csokit hoz,
pedig már a filmek is gyanakvóan pillognak a virágcsoki őskövületét
elnézve;
nincs türelmük egy ló ügetésének kifeszített mozzanataiban elmerülni.
Ez a szerelmesvers egyszerre a test és a lélek dolga.
Ez a szerelmesvers nem gyötrelmes és nem plátói.
Sőt, egyértelműen kínálja magát, nem kérkedik, nem gőgösködik,
nem kérdőjelez meg, nem bizonytalanít el, nem ordibál éjjel kettőkör,
nem vág a falhoz, nem tűnik el egész éjszakára nyomtalanul,
nem bassza a kádba a levest, nem bűzlik a piától reggel nyolckor,
nem okoz gyomorfájást, állandó készültségben levést,
hogy mikor kell előkapni a pajzsot, megragadni a kardot,
és nem nyom rád minden felelősséget.
Ez a szerelmesvers nem bánt, nem kerget a sötét kút legmélyére,
ebben a versben senki nem mondja, hogy szeret,
holott mindent elkövet, ami ennek az ellentettje.
Ez a szerelmesvers nem zaklat.
Ez a szerelmesvers nem a szerelem megúszásáról szól,
Mert ez a szerelmesvers nem akarja megúszni a szerelmet.

A vers beszélője (költő) szelíd, akár a hártyásodó tócsa.
A vers beszélője (költő) betekintést enged a szerelmesversbe vetett
bizalom visszaszerzésének folyamatába.
Ez most szerelmes vers.
Szeret.