Ecsedi Borbála versei

ugróiskola

a ruhákat teregetni 
a gyolcsokat leoldani

konyhaablakokból kezek 
mutatnak ég felé

a ruhákat teregetni 
a gyolcsokat leoldani

felnőttek hosszú ujjai
földre rajzolt ábrák

a ruhákat teregetni
a gyolcsokat leoldani

kréta serceg a betonon 
mállik csöppnyi ujjaink között

a ruhákat teregetni 
a gyolcsokat leoldani

terv készül a vízözönre
szervezeti keringés lüktetés 

a ruhákat teregetni 
a gyolcsokat leoldani

párban állnak állatok
magányban fürdenek teremtők

a ruhákat teregetni 
a gyolcsokat leoldani

kőre írunk 
védjük magunkat


keresztvíz

szemek néznek a földre
a betonba amelyet rájuk öntenek 
fáradt kezű munkások 
maszkírozzák az utakat

az ember teremt
emberszerű maradványai is teremtenek
pillangókések szárnyak ki- 
és becsukódó mozdulatsora

a szemek az út
a maszkírozás civilizációs mozzanata
az izom az izomban az erő 
a kő is ott hever

a lépcsőház most kórterem
diagnózist adnak és kapnak a fáradt kikönyöklők 
körömrágás olcsó tápszer tálak reflexből 
behúzott függönyök mögötti tekintetek

ráncokba ülő por és füst
eltömődött pórusok kis lélegzése
klórszag 
a szemek kiperegnek a gabonaföldekre

megőrli őket a menetelés 
imára tartott kezek 
napfénybe emelt homlokok 
keresztvíz után a kereszttűzben

naponta keresztelkedik aki napszámosnak áll