MEGOSZTOM

Czilli Aranka versei

Teljesség


És a hatodik napon szétnézett,
és keseríz járta át, látva az ürességet.
Lehajolt és maroknyi porból
templomot gyúrt, hófehér katedrálist.
Tenyerébe dombok simultak,
kerekedtek idomok, völgyek homorú
lankáiba ült a titok: a vágy
bevonta falait, mint láthatatlan máz.
Gyönyörű templomot gyúrt,
tökéletest, s hogy beleköltözhessen,
bele lelket lehelt.
A teremtett világ teljes lett.
Esendő a tökély:
ember, aki meztelen.


Braille-idill


Mint aki megvakult
a megmagyarázhatatlan
fényben,
ujjbegyeimmel olvaslak -
boldogság bőrkötésű
verseskönyve.

Megtanulta bőröm a bőröd
költészetét -
anyajegyeidből olvassa ki:
az élet csodaszép,
mióta öledbe hajthatom
megvakult fejem.
Ujjaimmal könyörgöm:
soha ne engedj el!


A gyöngyhalász álma


Alászállni a sötét mélységekbe
áramlatokon és hínárok rengetegén
átvergődni

és a felkavart tengerfenéken
azt a kagylót – az egyetlent -
megtalálni

felhozni és elrejteni
a világ szeme elől -
benne az igazgyöngyöt
– az egyetlent -
megőrizni
jól szeretni

ez a vágyam
– az egyetlen.