MEGOSZTOM

Álltunk az égő múzeum mellett az esőben és nem jött a busz

 Azt mondtad, ezzel a helyzettel most legalább
 valahol mélyen azonosulni tudsz, amire nekem az jutott
 eszembe, ezt miért nem a tulipánmezőre
 mondtad inkább, de aztán
  
 úgy voltam vele, talán most kellene megpróbálnom,
 belekezdeni egy olyan hosszú mondatba,
 hogy legyen esély megtanulni repülni, mire véget ér a zuhanás,
 szóval fedezéket magyarázni magunk köré,
  
 ha már pár éve ezen a napon itt lőtték le, dehát még egy
 pár éve is mindennap lelőttek itt valakit, meg máshol
 most is ugyanúgy, szóval mindegy, letettük a virágot,
 menjünk, ne beszéljek annyit, jogos, vár a komp,
  
 várnak a hírekben a vesztett futamok, noha mi jócskán
 a folyamat tetején ülünk. Mindig szereplő, sosem alany,
 az a fajta, aki felhőket fotóz, mert megengedheti magának,
 hogy megengedhesse magának, és csöndben
  
 hal bele abba, amit nem mesél el. Téged ez persze nem érdekelt.
 Te sosem azért mondtál dolgokat, mert
 Közlendőd lett volna, hanem mert ettől éreztük
 magunkat valahogy. Mint egy virágkötő. Ezért szerettelek.