Baudelaire annyira undorodott a természettől, hogy a vizet is csak mesterséges keretek közt tudta elviselni, ezért a tenger, de még egy aprócska tó sem jöhetett szóba, legfeljebb az uszoda vagy műtó. Mintha mindig csak a mintha. Bár ezen a ponton felmerül bennem a kérdés, hogy mi a helyzet az ivással? Vajon a víz érintkezése az emberi testtel mikor volt annyira mesterséges, hogy végre „enyhet” adhatott a költőnek, nem csupán életet? Elképzelek egy szomjazó Baudelaire-t. Tiszta forrásból sose.
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
október 25, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
GÖRÖG HAZA
(lebegés) Másfél évtizede az Égei-tenger északi partján töltünk nagyjából egy hetet ...
október 14, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Cserebere
Részlet a Túlhevült a pokol tüze című, a Mentor Könyvek Kiadónál hamarosan megjelenő ...
szeptember 18, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Molnár Zsolt versei
Rövid levél Charles DarwinnakTisztelt uram,bizonyára rosszul értelmezte.Az egész levezetés ...
október 20, 2024
|
Esszé
|
Rovatok
Türelem
Kassay Károly, ez a „derék veterán színész”, kilépett a kolozsvári Magyar Színház ...