A női magazinok világa egy hatalmas külön univerzum. Ugyan nagyok a különbségek, a szabados, korlátlan fogyasztásra csábító Cosmo típusú orgánumoktól kezdve a praktikumokra hajtó, ötletgyáros kislapokon keresztül a konszolidált, egész családot megszólító Nők Lapjáig.
A Nők Lapja nem elégszik meg a nőket csakis ötletekkel és praktikus jótanácsokkal kiszolgálni, hanem gondolkodtatni akar. Ennek jegyében vállalja a hosszabb cikkeket, interjúkat, felfedeztet, problémákat feszeget, rányitja olvasói figyelmét a világ gazdagságára. Családi, gyereknevelési problémák, pszichológiai mélységek, kirekesztés, másság, jogi procedúrák – nem ijed meg semmitől. Hasábjain messzire utazhatnak azok is, akiknek repülőjegyre nincs pénzük, a panelkonyha sarokülőkéjéről egyenest a Maldív-szigetekre suhanhatunk. Az irodalomkedvelő kispénzűeknek sem kell megvenni méregdrágán a felkapott kortárs írók regényeit, mert folytatásokban megkaphatják hétről hétre. Házhoz jönnek. Íme, kérem, itt az egész élet a maga keserédességében, mélységeivel, magasságaival. Ezt mondja az egész szerkesztői koncepció. Mi nem bújunk el az élet problémái elől, nem dugjuk homokba a fejünket, holmi olcsó és hazug élvezetelv érdekében. Nem. Mi a teljességet mutatjuk meg.
Ezzel együtt a tiszteletre méltó célokat szolgáló Nők Lapja is ugyanolyan maszk, mint az összes többi női vagy képes magazin, a lakásdekorációs, kertkultúrás, élvezz és fogyassz! szlogenjét zászlajára tűző, divat- és szabás-varrásos, esküvői vagy baba-mama, férfi- és autós magazinok.
Mi lehet a maszk elsődleges forrása a képes magazinok esetében? Semmi egyéb, mint a jó minőségű, illusztratívnak szánt, de illusztratív szerepétől jócskán elrugaszkodott fotó. A fotó varázsa a változatlanságában rejlik. Egyetlen pillanatot a végtelenbe merevít. Hiába tudjuk, hogy ez csak egy pillanat. Hogy a következő pillanatban a tökéletes smink elmaszatolódik, az álomszerű tekintet kialszik, a habos-babos estélyire mártás csepeg, az ülés nyomán begyűrődik, vagy csak piszokul izzadunk benne. A tudat a kép varázslata fölött tehetetlen. Hiába tudjuk, hogy ez a kép saját képiségén, azaz maszkszerűségén túl nem létezik. Más dolog látni, és más dolog tudni. Kép nélkül ma már egy valamire való újság, magazin, cikk, blogbejegyzés nem létezik. A viszony megfordult: a szöveg a kép kísérőjelensége.
A fotónak halálosan pontos koncepciója van. Interjúk esetében a portré vagy az egész alakos fotó olyan dolgokat mond ki, amit az olvasó precízen dekódol. Férfi esetében külön súlya van, hogy szemből vagy félprofilból, borostásan vagy frissen borotválva, hanyagul elegáns bőrzakóban garbóval, vagy fehér inges, öltönyös kiszerelésben – utóbbi esetben kivillan a stílusos karóra és a mandzsettagomb, esetleg még egy hófehér kávéscsésze is szerepel a képen. Nem mindegy. Néhány apróság, és újra és újra visszatér a tekintet. Történetet, egészt formál. Íme, a szabad, autonóm férfi, aki munkájában kiteljesedést, élvezeteiben szolid felfrissülést, magánéleti csalódásaiban mély titkot sejtet.
Nők esetében még gazdagabb jelentéskombinációkra adódik lehetőség. Marozsán Erika rózsaszín selyem estélyihez ormótlan, bokazoknis félcipőt húz. A lélegzetünk eláll ezen a stílustörésen. Ő mégis megteheti. Neki szabad. De vigyázat, nem mindenki utánozhatja! Csakis az, akinek egyénisége tekintetek kereszttüzében forrt biztosra, bőrét reflektorfény barnította. Ami nála imponáló bátorság, stílusfölötti stílus, az az átlagembernél szánalomra méltó proliság.
Na de – mondhatja az olvasó – én csak annak hiszek, amit látok. Elvégre a kép nem csap be. A divat rovatban hosszú, lenvászon ingünket finoman meglebbenti a nyári szél (lenvászon ing 5500 Ft), frissen vágott, vállig érő hajunkba is belekap (hajkondicionáló 1200 Ft), arcunkat sokat takaró napszemüveg varázsolja titokzatosra (napszemüveg 2995 Ft). Frissek vagyunk, üdék, nagyvárosiasan összeszedettek. Nyári, rafináltan elegáns vászontáskánkban mindig lapul egy pici üvegcse parfüm az azonnali felfrissüléshez, szemhéjkorrektor, szemceruza, rúzs, szájfény, apró sminkdobozka, pótnapszemüveg, nedves törlőkendő, kézfertőtlenítő, szájspray, körömlakk, dezodor, végül egy apró tasak neszkávé – 1,8 grammos kiszerelésben. Nyári táska: 7500 Ft.
A gasztronómia rovat étkezőasztalán örök húsvéti reggel van, az Útitárs rovat Maldív-szigetén örök naplemente. Csak ez a naplemente – ez az igazi! Az összes többi, hogy leéghetek, hogy összecsíphetnek a rovarok, netán összeszedhetek egy trópusi betegséget, nem igaz. Mert tudjuk, hogy van egy igazabb valóság. Mert egyszer már láttuk azon a képen.
Amennyire a kép maszk, a szó is az. Mintha a szó is képpé akarna válni. A címlap interjú alanya mindig a sztár. Ha sztár, akkor örök reflektorfényben áll, Öttevénytől Erdély legfélreesőbb szegletéig ismert. Természetesen sokat utazik, külföldön él vagy élt huzamosabb ideig, jó, ha a magyarországin kívül külföldi karriert is felépített. „A siker nem számít, a siker csak egy illúzió” – mondja. A sok utazás után szeretne már végre megállapodni, ezt is mondja. Természetesen sokat olvas, gasztroblogot vezet – szigorúan vegán, mert hisz a fenntartható fejlődésben ‒ emellett fiatal anyuka. Habár elvált, de volt férjeivel baráti kapcsolatot ápol, valójában sok mindenért hálás nekik, mint ahogy szüleinek, családjának, kisgyerekének, producerének, mindenkinek. Átható tekintet, messzire nézés.
Ámde tudjuk, hogy hol a határ, a globalizmus nem minden, habár a mai világban kötelező ezen köröket is kiszolgálni. Irány a helyi értékek felfedezése, a lokalitás, a hagyományok! A meseírók, kézművesek, régi mesterségeket felelevenítők, városról vidékre költözők, lóval suttogók tarkabarka csoportja. Csak fel kell őket fedezni. Ha meseíró, népzenész, akkor mindig kicsit táltos, boszorkány is, aki művészetével varázsol, ősi, archaikus birodalmakba vezet. Ősanya, ősnő. Fotó: bő ráncos szoknya, mintha minden ránca egy-egy mesét rejtene, kézműves ékszerek, loboncos sötét haj. Természetesen melléről, karjáról két-három gödrös arcú, hurkás kisgyerek lóg majós-mezítlábas kiszerelésben. Az, hogy a kisgyerek mezítláb szerepel, nagyon fontos, a kisgyerek lábfejének különleges varázsa van.
Szabadság, romantika, szenvedély, pályaelhagyás, vízben gázoló lovak, messzire nézés – valamit akarnak ezek a hívószavak, valami felé vezetnek a maszkon túl is. De hogy mit és hova, azt nem tudhatjuk pontosan, mert csak a szó és a kép van a birtokunkban. Amelyek viszont a fogyasztásnak vannak alárendelve. Egyelőre.
