Címke: vezércikk

június 30, 2026 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Közös pontok, közös terek

Valóságos élő folyóiratként volt szerencsénk működni április derekától május végéig, hiszen az idei Festum Varadinum egyik törzshelyszíneként lapunk s kiadónk több mint húsz kulturális és társadalmi programot szervezett vagy fogadott be a Léda-ház kultúrtérbe. A Festum ismét szűkösnek bizonyuló két hetéhez hozzá is kellett toldanunk egy-egy bő hetet az elő- és utórendezvényekhez, s még így is megesett, hogy miközben a földszinti előadóteremben már muzsikusok hangoltak verskoncertjükhöz, a manzárdtérben még tartott egy vetítéses előadás, szóval a párhuzamosságokat házon belül is meg kellett oldani, nem is szólva az egyéb programok jelentette kihívásokról.

Azért is helytálló az élő folyóirat fogalom, hiszen minden rovatunk „érintett” volt ez idő alatt. Irodalomtól színházig, társadalmi, történelmi témáktól a fotóművészetig, zenés előadásoktól a média-előadásokig szélesült a paletta. Két emlékezetes tavaszi pillanatunkra már ebben a lapszámunkban visszatérünk: a kettős Baász-kiállítás megnyitóján elhangzottak mellett egy másik képzőművészeti eseményre, Gagyi Judit Eszter *Shortcut projektjére, amely sok tekintetben volt közösségteremtő, az előkészítő munkálatoktól a csoportos tárlatvezetéseken át a hangulatos finisszázsig. Két emlékezetes pódiumesten Babits és Nagy László költészetének remekműveit élhettük át újra kiváló művészek előadásában. Valamennyi emlékezetes est felsorolására nincs is elég terünk.

Érdekes módon a legnagyobb kihívást éppen az jelentette, hogy rendezvényeink a fesztivál idején futottak, gyakran egyidőben szabadtéri koncertekkel, táncfesztivállal, borparti vigasságokkal. A médiakörnyezet sem feltétlenül a rétegigényeket kiszolgáló kulturális eseményeknek kedvez, ugyanakkor a közösségi médiában is meg kell küzdeni a figyelemért. Tudjuk, a néző, a hallgató, az érdeklődő ritkán jön magától, meg kell szólítani, el kell érni, s meg is kell tartani. Babits a cettel megbirkózik, de nem tud versenyre kelni egy rockkoncerttel, nem is dolga. El kellene gondolkodni azon, mi mit hitelesít, a közös pontok mellett melyek a prioritásai a közösségnek, mit tudunk tenni azért, hogy a közösségi élmény és az értékteremtő szándék ne kioltsa, hanem egymást erősítse.

A szerk.

május 18, 2026 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Akár Jókait is

Néhány hete, előző számunk ugyanezen oldalán írtunk arról a felmérésről, mely a fiatalok olvasási szokásait vizsgálta nagyvárdi diákok körében. A kutatás tapasztalatairól szóló nyilvános beszélgetésen is szó esett arról, hogy a leggyakrabban emlegetett példa a fiatalok irodalmi érdeklődése és a nekik ajánlott olvasmányok közötti szakadék illusztrálására kétszáz éve született klasszikusunk, Jókai Mór írásművészete.

Úgy hozta a véletlen, hogy néhány nappal később a Partiumi Keresztény Egyetem – részben fiatalok által megtöltött – aulájában vetítették le az alkotók a Jókai Erdélyben című filmet. Következő oldalainkon az alkotókkal a vetítés után készített nyilvános beszélgetésünk szerkesztett leiratát olvashatják, ami akár egyfajta válaszként, gesztusként is értelmezhető Jókai fent említett „olvashatatlanságára”.

Persze, nem ilyen egyszerű, fekete-fehér kérdés ez, hiszen, bár vitathatatlan, a nagy regényíró hatása messze nem mérhető a korábbi korokhoz, a Jókai film főszereplője, szakértője, T. Szabó Levente és a rendező Maksay Ágnes érvényes érvekkel szólt arról, miként lenne érdemes az író élete és műve újrafelfedezését elősegíteni. Az egyik ilyen, említett lehetőség az ismert, tanított művek mellett olyan Jókai-könyvek olvasása, megismerése, mint amilyen A XX század regénye, amihez Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban a művet bemutató, június közepéig látogatható izgalmas kiállítás megtekintése is segítséget jelent.

Vagy éppen arra az időszerű témára irányítani a figyelmet, hogy Jókai a korát megelőzően tudatos környezetvédőként is megnyilvánult. Szóval, nem feltétlenül poros, nem feltétlenül unalmas, idejétmúlt, csak kell a megfelelő látószög, szakmai háttér, olvasói kíváncsiság, s megtörténhet az újrafelfedezés. Ebben egyaránt szerepe lehet a kulturális intézményeknek, a közoktatásnak, valamint a (kulturális) sajtónak. Nyilván ezek minőségi működéséhez, hatékonyságához szükséges ezek működőképességének a megőrzése határon innen és túl. Biztos vagyok benne, hogy a politikai változások, a jövőbeni szakpolitikák a továbbiakban még inkább az értékek teremtését, megőrzését szolgálják majd, akár új lendülettel, új formákban is.

A szerk.

december 20, 2025 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Szövegkovácsok, védett könyvmolyok

November végén egy hét leforgása alatt két olyan nyilvános beszélgetést tartottunk a Léda-házban, amelyek az anyanyelv-használat és a kultúrafogyasztás témájában több kapcsolódási ponttal is kecsegtettek. Számunkra pedig azzal a – hiábavaló – bizakodással kecsegtetett, hogy a szakmailag érintettek közül számos váradit megszólíthatunk.

Az első esten Ferencz Melánia újságíró mutatta be Szövegkovács nevű nyelvművelő vállalkozását, amely azzal a céllal jött létre, hogy írott nyelvünk helyes használatáért dolgozzanak, rendezvények, s a jellemző hibákra rámutató kiadványok formájában. Az est érdekes tapasztalata volt, hogy a hallgatóság köréből néhányan pedagógusként, szülőként arra panaszkodtak, hogy a fiatalabb generációk számára már nem bír jelentőséggel a helyesírás, mondván a lényeg az, hogy kommunikáljanak. Érdekes mellékszála volt a beszélgetésnek az, hogy a közösségi oldalak, illetve a mesterséges intelligencia milyen hatással lehet az írott szövegek minőségére.

Egy hét múltán egy kutatás eredményeit összegeztük, amit Plainer Zsuzsa antropológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szakembere készített nagyváradi középiskolások és egyetemi hallgatók körében, az ifjak kultúrafogyasztási szokásairól. A színházi, zenei, filmes produkciók kedveltsége mellett a kérdések az olvasási szokásokra fókuszáltak. Ugyan a részletek kifejtésére itt nincs kellő terünk, (januári számunkban publikáljuk mindkét est tartalmi kivonatát)azt viszont elárulhatjuk, hogy irodalmi műveket kevesen olvasnak, illetve mély szakadék tátong a tizenévesek könyvigényei, illetve az iskolai ajánlott házi olvasmányai között. Ráadásul a rendszeresen olvasó tizen-, huszonévesek jó része angol nyelvű köteteket vesz kézbe. Innen már nem olyan nehéz összekapcsolni a két témát, arra a kérdésre keresve a választ, hogy a kevés olvasás mennyire hozható összefüggésbe az írott nyelv használatának a minőségével. Illetve, ha kirajzolódnak az összefüggések, mit tehetnek azok, akik e kedvezőtlen folyamatok ellen a maguk terepén próbálnak cselekedni. Mert az, hogy valamit tenni kell, az már rég nem kérdéses.

A szerk.

december 8, 2024 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Betűk a térképen

Sok egyéb mellett van egy olyan olvasata is a mögöttünk álló három hétvégés – egyelőre befejezetlen – romániai választásnak, ami szembemegy eddigi, nemcsak a politika világát érintő trendekkel. Az utóbbi időben különböző szintű, szerepű döntéshozók körében a közösségi média felületein, platformjain elhelyezett egybites bonyolultságú tartalmak gyártása lett a szinte egyedüli üdvözítő lehetőség a nyájas célközönség, a potenciális szavazópolgár elérésére. Ami, nincs miért tagadni, mennyiségi szempontból működőképes is lehet, ám ahhoz az eredményhez vezethet és vezetett – nem kevés manipulációval felvértezve – ami a november 24-i választás eredményével sokkolta a közvéleményt és a közvélemény formálóit egyaránt. Mintha egy újabb ártó szellem szabadult volna ki a palackból, radikálisan megváltoztatva ismereteinket a tájékozódás-tájékoztatás eddigi gyakorlatáról. A lebutított, rövid videók, a félanalfabéta kattintásvadász influenszerek szerepeltetése azok körében is a leghasználatosabb napjainkban, akik elképedve szembesültek a semmiből érkezett elnökjelölt látványos és sikeres, bár nem feltétlenül törvényes színrelépésével.

A minőségi, szerkesztett tartalmak, a szakmaiság visszaszorulása jeleként, a médiatudatos olvasóra fölösleges luxuskiadásként tekintő szemlélet következményeként szűnik meg Szatmár megye után Bihar megye egyetlen magyar nyelvű napilapja is, s marad lassan a teljes partiumi, bánsági térség ilyen periodikák nélkül. Ráadásul mindez a mi kisebbségi magyar közegünkben nem önmagában a sajtó ügye kellene legyen, hanem ezen túlmutatva ez anyanyelvhasználati kérdés, kulturális, társadalmi válságtünet. Tanácsos lenne a térképet ne csak szavazatokkal „kizöldíteni”, hanem az írott szó, a kimondott szó felelős használatával.

A szerk.

augusztus 20, 2024 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Párhuzamok a Műhelyben

Örvendezik az ártatlan szerkesztői lélek, amikor egy ilyen, félévente jelentkező Műhely-szám anyagai – olykor, ismerjük el, a szerencsének, máskor a tudatos keresésnek köszönhetően – elkezdenek hatni egymásra, kommunikálni egymással, akár ki is egészíteni, illusztrálni egymást. Mint egy soros kapcsolásos áramkör, persze ilyen műszaki hasonlatba kockázatos belemenni. Nem lehet minden redakció tele elektrofilozófusokkal, mint amilyen a mi drága barátunk, kollégánk, Szilágyi Aladár volt. 

Szóval még a tervezés heteiben annyi látszott csak biztosnak, hogy a transzilvanizmusról szóló beszélgetéssel indulunk, amit a hasonló című kötet váradi bemutatóján rögzítettünk. Ez adja a szám alaphangját, bizakodtunk, majd hamar kiderült, mi sem természetesebb, minthogy egy új, a maga nemében egyedi helytörténeti tankönyv ismertetése kínáljon hozzá remek párhuzamokat, nyilván elsősorban a 20. század históriája által. Ugyancsak remek kapcsolódási pontokat kínált két társművészeti anyag. A színház világából az elfeledett rendező, Farkas István portréja, illetve egy a hónap végéig Sepsiszentgyörgyön, a Magmában látható tárlat kurátori ismertetője, ami ugyanabba az időszakba, a 70-es, 80-as évekbe visszatekintve két korabeli kortárs művészeti csoport, a nagyváradi 35-ös Műhely és a marosvásárhelyi MAMŰ jelentőségét mutatja be. S ha már erdélyi, romániai közelmúlt, ennek egyedi szemléletű, hiteles tanúi szólalnak meg két beszélgetésben. Egyfelől a Déstől Budapesten át Kanadáig vándorolt Horváth Sz. István író, kritikus, műfordító portréja, illetve a Szinérváraljától Budapesten át Bukarestig került történésszel, diplomatával, s ugyancsak műfordítóval, Borsi-Kálmán Bélával folytatott beszélgetés következő része. És csupán látszólag jelent kivételt két irodalmár, a vajdasági Radics Viktória és a székelyföldi Tamás Dénes beszélgetése a természetről. Hiszen az ember és a természet együttélése, kapcsolata, a természet megértése, megóvása a jelen társadalmai számára ugyancsak égetően fontos kérdés.

A szerk.

július 8, 2024 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Stand? Einstand!

Ugyan az alábbi történetet azon frissiben, primőr indulatból lett volna kedvünk pár hete megírni, közéleti konnotációi miatt jobbnak gondoltuk a választás után visszatérni rá. 

Még valamikor május első felében találkoztunk néhányan, A könyv barátai kezdeményezés debreceni és nagyváradi barátai, hogy beszélgessünk közös terveinkről, két padon, egy asztal körül, a Körös-parton. Mesélik, a megbeszéltnél korábban érkezve a Szent László téren körülnéztek a könyvvásárban, amelynek körülményeit irigylésre méltóan jónak találták. – Csakhogy… – tették hozzá, feltűnt nekik, nemhogy magyar nyelvű kiadó standjával, egyáltalán magyar nyelvű kötetekkel sem találkoztak, hiába keresgéltek. Azt viszont hallották, hogy az arra sétáló emberek között többen is magyarul beszélgettek e szombat déli órában. – Hogy is van ez? – kérdezték debreceni könyvbarátaink.

Hogy is van ez? – kérdeztük jópár lapszámmal, s vagy két évvel ezelőtt ugyenezen oldalon magunk is. Hiszen nem újdonság, a román közrádió és a nagyváradi városháza valamely alegységének közös könyvvásárán a korábbi években sem volt magyar jelenlét, annak ellenére, hogy a közmédia is, az önkormányzat is bizonyos százalékban a magyar nemzetiségű adófizetők pénzén virágzik. Előbbi igazgatótanácsában is van magyar delegált, ahogy a városházán is tanácsadó, akinek Nagyvárad az első, bármit is jelentsen ez. A magyar könyv, a magyar olvasó viszont elég hátul kullog a sorban. A diszkrimináció még szemléletesebben rajzolódik ki azáltal, hogy miközben a megyei önkormányzat által finanszírozott román folyóirat főszerkesztője a könyvvásár díszvendége volt, a hasonló kiadói háttérrel megjelenő magyar lap, a Várad semmilyen formában nem volt jelen, sem dísz-, sem egyszerű vendégként, legalább egy stand eldugott sarkában kitéve. Rólunk, holnapos könyveinkről, lapunkról nyilván nem is szólva.

Ez az eset ismételten felveti szükségességét, hogy beszéljünk a kulturális autonómiáról, amellyel a politika az egyéb autonómia-formák tét nélküli emlegetése mellett megfeledkezni látszik. Reméljük, nem azért, mert ennek megvalósulása lenne a leginkább járható út. Persze, a külön stand is terület alapú dolog, talpalatnyi hely az ősi aszfalt felett. Ugye, milyen kicsinyes dolog, hogy még ennyi, kétszer három méter sem adatik meg?

A szerk

június 13, 2024 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Géza. Kolozsvárad

Ülünk szépen a Léda-házban, Varadinum, tavaszi vasárnap délután, hallgatjuk Korpa Tamást és Balázs Imre Józsefet, a két költő rendkívül szellemes és hiteles, értő felolvasásokkal illusztrált beszélgetését a Szőcs Géza Összegyűjtött versek című kötetről. Több mint hétszáz oldalas, tipográfiailag is kivételesen szép munka a Helikon kiadó gondozásában. A beszélgetést hallgatva, közben a könyvbe is bele-beleolvasva tudatosul ismét, milyen jelentős, kivételesen gazdag, korát megelőző életművet hagyott ránk Géza, aki 2020 novemberében hunyt el. Milyen félelmetesen tüneményes irodalmi-művészeti érték halmozódott fel e hétszázvalahány oldalon. Ugyanebben a teremben tartott másfél éve emlékezetes előadást, még 2021 decemberében André Ferenc Kortárs klasszikusaink sorozatunkban Szőcs Géza életéről és költészetéről, ennek az estnek méltó folytatása a mostani könyvbemutató. Ahol, bár nem vagyunk kevesen a hasonló irodalmi programokhoz képest, mégis úgy érzem, hogy méltatlanul nem elég sokan ülünk a teremben. Hiába Varadinum, hiába jó idő, hírverés. Vagy tán épp azért, mert Varadinum, meg jó idő. 

Nem lehet eleget beszélni erről, eleget sérelmezni azt, hogy miért van ez így, miért ilyen a kortárs irodalom, kortárs művészet iránti érdeklődés, távolságtartás. Bezzeg, amikor negyvenvalahány éve Gézáék, a kolozsváriak levonatoztak ide az Ady-körbe, nem voltak üres székek, viszont sok fiatal, középkorú és idős, meg persze pár csillogó szemű szekus. Persze, azóta már Kolozsvár sem ugyanaz, Várad pedig pláne nem…

A szerk.

április 17, 2024 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Lapjárás ifjú kezekben

Egy új online ifjúsági lap, a Majomsziget.ro indulása körül bábáskodva ültünk le beszélgetni pár hete vagy harminc nagyváradi középiskolással, akik a téma iránt némi érdeklődést mutattak. Élve a találkozás adta lehetőséggel, mialatt azon diskuráltunk, miként művelődnek, tájékozódnak, tanulnak a tizenévesek, milyen eszközöket használnak, hogyan, milyen közösségi oldalakon lógnak előszeretettel és huzamosan, közben gyors felmérést dobtunk össze általános médiafogyasztási szokásaikról. Az ad hoc vizsgálat nyilván sem nem reprezentatív, sem nem elég szakszerű, ám eredményei ettől függetlenül meglehetősen egyértelműek. 

A Nagyvárad jobb középiskoláiból verbuválódott, jellemzően 16-18 éves társaság kézfelemeléssel és kommentekkel válaszolt kérdéseinkre, melyek közül az első úgy hangzott: az elmúlt egy hónapban kinek a kezében járt legalább egy alkalommal nyomtatott sajtótermék. Nos, egyetlen kéz sem emelkedett a magasba. Hasonló képet kaptunk, amikor a kérdés úgy szólt, hányan néztek tévéműsort, televízió előtt ülve az elmúlt egy hónapban. Egy lány a biztonság kedvéért megkérdezte: „Az számít, amikor a sorozatot néző anyám háta mögött átmentem a nappalin?” Rádiót kábé egyharmaduk hallgatott, kizárólag autóban ülve, de hogy mit, arra már senki nem emlékezett. Jobb hír, hogy a társaság fele olvasott könyvet egy hónapon belül, igaz, közülük csak minden második nem azért, mert kötelező volt. Ami a telefonjaik (tabletgépeik) képernyőjén médiatartalom-hordozóként leggyakrabban megjelenik, az mind social media: Instagram, Facebook, Tik-tok, YouTube, Spotify, utóbbi kettőn nem feltétlenül zenéket, hanem tematikus videókat és/vagy podcast-eket is néznek, hallgatnak. 

A találkozó második részében, szünet után kiosztottunk a társaságnak egy-egy példányt a friss Újváradból. Érdeklődve lapozgatták, szagolgatták, forgatták, pontosan úgy, mint egy igazi kuriózumot. Igen, jó volt látni a lapot a fiatal kezekben. Egy lélegzetvételnyi időre elhittük, van még remény. Persze, azt is pontosan tudjuk, hogy e sorok aligha kerülnek bármelyikük elé. Ha tévedünk, minden kellemes csalódást okozó ifjú barátját megajándékozza

A szerk.

március 4, 2024 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Veled vagy nélküled?

Meglehetősen élénk, csípős vitát váltott ki nemrég sajtós szakmai egyesületünk eredetileg egészen más tematikájú tanácskozása végén egy viszonylag egyszerű kérdés: mit tesz a romániai magyar értelmiségi elit a romániai magyar hagyományos média (értsd: írott, nyomtatott, esetleg rádiós-televíziós) termékeinek megmaradásáért? Nyilván a kérdés maga nem azt firtatta, hogy szemüveges írástudó barátaink lapokat hordjanak ki felgyűlt szabadidejükben, az univerzitásokon előfizetőket gyűjtsenek, netán kiadóvállalatokat vásároljanak fel megmentés céljával. Inkább azt, hogy ma is létező napilapi példákhoz hasonlóan, a maguk területén szerzőként járuljanak hozzá, mondjuk szellemes és értékes publicisztikákkal a minőségi tartalomgyártáshoz. 

Az említett vita kiváltója az eredeti kérdésre adott határozottan pikírt elit-, értelmiségellenes megjegyzés volt, amibe aztán egyik s másik oldalról verbális vehemenciával kapaszkodtak bele a kedves kollégák. Igazságtevő szándék nélkül megállapíthatjuk, hogy maga a jelenség igenis létező, a – mondjuk így – csúcsértelmiség jelenlétének, működésének a hiánya médiumainkban. Még ha vannak is olyas kivételek, mint mondjuk a mi könyvvé összeálló tudománynépszerűsítő szándékú Tandem rovatunk, ami maga is igazolja, hogy a siker a megszólítás milyenségén is múlik. Ahogy nyilván azon is, hogy mennyire nyitottak a sajtóműhelyek, amelyek sok esetben az anyagi nehézségek folytán eleve radikálisan kisebb létszámú állandó munkatárssal működnek az ezredforduló éveihez képest. Úgyhogy a vitát, ha nem is ajtócsapkodósan magas hőfokon, érdemes folytatni. Addig, amíg egyáltalán marad rá alkalmas felület…

A szerk. 

december 20, 2023 | Ujvarad Admin | Kultúra | Rovatok
MEGOSZTOM

Falra hányt ízlésficam

Komoly visszhangja volt a sajtóban, s nem csak a helyiben a nemzeti ünnep és a mikulásvárás között annak, hogy a Pece-parti Párizsban két üres és szürke felületen, egy Körös utcai tűzfalon és a messzi Bunyitay-ligetben (Munkás-, Brătianu-) pompás műalkotások teszik színesebbé a várost. Az online közösségi terekben kommentelők többsége is ünnepelte a két tarka alkotást. A városközponti tűzfalon, mely egy bontás utáni parkolóra néz, Alfons Mucha utánérzet eleveníti meg a négy évszakot, egyúttal állítólag négy ismert váradi középületet is, míg a másik alkotáson egy gyerek által fújt szappanbuborékok tereit töltötték meg vállalkozó kedvű festők saját műveikkel az ötlethez illeszkedő eklektikussággal. A városháza által jóváhagyott és finanszírozott projektek célja, a szürkeség eltüntetése örvendetes, ám a végeredmény mindkét esetben a giccsre hajaz, kicsit olyan lett mindkettő, mint valami túldíszített karácsonyfa.

Ez persze nem jelenti azt – lásd csak a sajtóvisszhangokat – hogy e színes falak ne nyernék el azok többségének a tetszését is, akik eredetiben nem is látták a hivatalos graffitiket. Mindkét falkép kizárólag illusztrál, nem közvetít semmiféle üzenetet, nem fogalmaz meg semmiféle gondolatot, nyoma sincs rajtuk a huszonegyedik századnak. Csak kanyarognak a vonalak, pompáznak a lila hátterek, vigadozik az álszecesszió. 

Amúgy lett volna idea. Pár évvel ezelőtt a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészet-grafika szakosai összeraktak egy koncepciót a témában, ám nekik nem sikerült átlépniük a városháza érdeklődésének az ingerküszöbét. Mindez történik egy olyan városban, ahol kiváló kortárs művészek, románok és magyarok egyaránt élnek és alkotnak, s akiket egyaránt nem kérdezett meg arról senki, mi kerüljön a szürke falra. 

A szerk.

Borítókép: bihon.ro