Címke: veres valér

december 13, 2024 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Gyökeresen átalakult társadalom egy emberöltő alatt

Az 1989 decembere óta eltelt 35 évben hullámvölgyekkel ugyan, de felfelé ívelő pályán haladt Románia. Az ország mai napig tartó felzárkózása Nyugat-Európához nem csak az életszínvonal növekedését jelentette, a társadalom szerkezete is jelentősen átalakult. Az iskolázottsági mutatók javultak, a demográfiai adatok romlottak. A 35 év alatt bekövetkezett fontosabb változásokat jártuk körül a kolozsvári BBTE oktatója, Veres Valér szociológus segítségével, kitekintéssel az erdélyi magyar közösségre. Cseke Péter Tamás interjúja.

Harmincöt év egy emberöltő. Ennyi telt a romániai rendszerváltás kezdeteitől, 1989 decemberétől. Ebben a történelmi léptékben mérve rendkívül rövid időszakban gyökeres társadalmi, gazdasági, politikai változások történtek az országban és a teljes régióban. Mielőtt a társadalmi változásokról beszélnénk, azt kérdezném, hogy társadalomkutatóként hogyan definiálná a rendszerváltás fogalmát? 

Más szerzőkből is kiindulva, úgy határoznám meg, mint a tervszerű, központosított gazdaságról és államszocializmusról a piacgazdaságra és többpárti demokráciára való átmenetet. Nyilván, ez egy hosszan tartó folyamat volt, mert a legtöbb közép- és keleteurópai országban ki kellett dolgozni a piacgazdaság és a többpártrendszer működéséhez szükséges jogi keretet. Ez Románia esetében egy évtizedig tartott. Harminc öt évvel ezelőtt, 1989 decemberében volt néhány gyors felszíni változás, módosult az ország neve, zászlója, papíron az államformája. A rendszerváltás folyamata azonban elhúzódott, mert Romániában, a volt szocialista tömb számos országától eltérően, nem létezett demokratikus ellenzék. Ez a magyarázata annak, hogy Magyarországon sokkal gyorsabban lezajlottak a változások. A kapitalizmus kiépüléséhez pedig kell egy vállalkozói réteg, amely ugyancsak fokozatosan tudott kialakulni. Szelényi ezt kapitalisták nélküli kapitalizmusnak nevezte.

A volt szocialista tömbhöz tartozó országok, köztük Románia számára a rendszerváltás a nyugati országokhoz való felzárkózást jelentette, fejlettségi szintjüket a mai napig az EU átlagához viszonyítjuk. Történelmi szükségszerűség volt, hogy a nyugati országok jelentsék a követendő modellt?

A társadalomkutatásban is számos elmélet szól arról, hogy a társadalmi fejlődést a nyugati modellhez való felzárkózást jelenti. Ennek értelmében, egy társadalom akkor fejlődik, ha a nyugat-európai társadalmi, gazdasági modellt maradéktalanul átveszi, bár ez nem minden kontextusban egyértelmű. Magyarországon a két világháború között voltak elméleti próbálkozások egy harmadik út kialakítására. Viszont itt Európa középső és keleti felében nekünk nehéz a nyugat-európai modelltől eltérő utat kitalálni. Ha a konkrét történelmi kontextust nézzük: a Szovjetunió és Nyugat-Európa között elterülő közép- és keleteurópai országok abban látták az egyetlen biztosítékát annak, hogy nem kerülnek újra bizonytalan helyzetbe, ha felzárkóznak a nyugati országokhoz és azokhoz a védelmi struktúrákhoz, amelyek valamiféle garanciát adnak a biztonságukra. Hozzá kell tenni, hogy általában közép- és keleteurópai kultúrákban a nyugati értékrendnek nagyon magas volt a presztízse, és ezek az országok többé-kevésbé ezt az értékrendet is követték a kommunizmus előtt. Románia esetében más volt a helyzet, főleg a török uralomból felszabadult ó-romániai részen, amely a saját döntése alapján idomult főleg francia, belga modellekhez. Erdély esetében egy fokkal szervesebb volt a nyugati értékrendhez tartozás. Bár ez is viszontagságos, mert az osztrák uralom a maga hatalmi struktúráját egy kicsit erőszakosan alakította ki a fejünk fölött. Gondoljunk a madéfalvi veszedelemre, amikor a székely feudális rendszert felszámolják. Tehát vannak kérdőjelek az egyértelmű nyugati tradícióinkkal kapcsolatban, de az emberek aspirációinak a szintjén a nyugati értékrend dominált, vagy amit abból látni véltek. Ezért a rendszerváltáskor nem lehetett más út, a váltást levezénylő politikusok is abból indultak ki, amit a választók nagy többsége részétől érzékeltek.

Melyek voltak a társadalom, gazdaság és állami-politikai berendezkedés legfontosabb jellemzői 1989 végén, amikor elkezdődött a rendszerváltás?

Románia a ’80-as évek végén egy központosított gazdasági, politikai, társadalmi rendszerrel rendelkező ország volt, ahol a civil társadalom jelenléte a nullával volt egyenlő. A központosított gazdaság a teljes egészében állami vagy kollektivizált tulajdonra alapult. A túlzott központosítás miatt a gazdaság nem is működött hatékonyan, ráadásul a Ceaușescu-féle állam intenzív és erőltetett adósságtörlesztési politikát is folytatott. Ez hiánygazdaságot eredményezett, a lakosság rendkívül korlátozottan fért hozzá az alapvető termékekhez és szolgáltatásokhoz. A központosított politikai rendszer csúcsán egy szűk elit állt, és akár a Román Kommunista Párton belüli, akár a külső ellenzéknek a legitimitása, befolyása minimális volt. A diktatúrának az a válfaja működött Romániában amelyik marginalizálta, eliminálta az ellenzékiséget.

Milyen volt az ország társadalmi rétegződése 35 éve?

Románia aktív lakosságának majdnem fele szakképzetlen vagy szakképzett fizikai munkásként dolgozott, 20 százaléka a mezőgazdaságban, főleg termelőszövetkezeti tagként. Volt emellett egy nagyon vékony értelmiségi réteg, néhány százalék szolgáltatásokban és közigazgatásban dolgozó személyzet, és egy százalékban alig kifejezhető nómenklatúra, politikai vezető elit. A Magyarországon akkor már létező, második gazdaságból kialakuló polgárosodás, középosztályosodás teljesen hiányzott.

Kikből rekrutálódott a rendszerváltás időszakában az új hatalmi elit?

A felsőoktatás részleges elsorvasztása miatt nagyon vékony volt az a társadalomtudományi és humán értelmiségi réteg Romániában, amelyik szakértőként ezt a folyamatot levezényelhette volna. Magyarország ebben a tekintetben sokkal jobban állt. Romániában csak egy vékony technokrata réteg volt, amelynek a kommunizmus idején lehetősége volt tanulni. De az is sokkal kisebb befolyással bírt, mint a régió más országaiban. Ez komoly akadálya volt annak, hogy Romániában gyorsabban vagy hatékonyabban épüljön ki a demokratikus intézményrendszer.

A 89-es változások egyik hozadéka a piacgazdaságra való áttérés volt. Hogyan hatott ez a váltás a romániai társadalom szerkezetére és fejlődésére?

A gazdasági rendszerváltás felemás módon ment végbe a ’90-es években. Az első időszakban az egykori tulajdonosoknak alig adtak vissza tulajdont, és amire az állami tulajdont elkezdték privatizálni, a szocialista ipar nagy része tönkrement. Ennek következtében a munkásság egy része a mezőgazdaságba „menekült”. Voltaképp a gazdaság primer szektora erősödött, ami egyedi jelenség volt a történelemben. Nyilván kialakult egy szűk vállalkozói réteg is, amely a későbbiekben gyarapodott. Középosztályról akkor még nem beszélhettünk. A ’90-es években a bérek alacsonyak voltak, az értelmiségi-hivatalnoki fizetések nem tették lehetővé a középosztályra jellemző életmódot. Valamikor 2002 és 2008 között kezdődött el egy jelentősebb fejlődési hullám, amikor beindult valamiféle középosztályosodás. Majd 2012, illetve főleg 2015 után következett egy újabb fejlődési hullám 2020-ig. Ebben az időszakban az ország, legalábbis a mutatók szintjén, nagyon látványosan fejlődött, a bérek annyira emelkedtek, hogy már a hivatalnoki-értelmiségi középosztály is megerősödött, de még mindig nem állíthatjuk azt, hogy a társdalom dominánsan a középosztály társadalma lenne. Napjainkra a munkásság aránya visszaszorult huszonvalahány százalékra. A mezőgazdaságban dolgozók aránya európai mércével kiemelkedően magas maradt, bár fokozatosan csökken. A szegénységnek kitettek aránya 22 százalékra tehető, gyarapodott a szolgáltató szektorban dolgozók aránya. Ez egy új réteg, amelyik az értelmiség és a vállalkozók, illetve a középosztály és a munkásosztály között helyezkedik el, egyféle alsó-középosztály. Mindenesetre 2022-től Románia soha nem látott szinten közeledett a nyugat-európai jóléti szinthez. 

Hogyan alakították a gazdaság átalakulásával járó munkaerőpiaci átrendeződések az oktatási rendszert és az iskolázottság szerkezetét?

Mivel az oktatást a ’80-as évekre elsorvasztották, a tömegesedése középiskolai szinten csak az 1990-es évek közepén, egyetemi szinten 2000 körül indult be. Emiatt a ’90-es évek elején nagyon alacsony volt a felsőfokú képzettségűek aránya, óriási volt viszont a szakképzetleneké, akik még egy 3 éves szakiskolát sem végeztek el. Ez az állapot mára jelentősen változott. A felsőoktatásban beiskolázottak arányának tekintetében még nem értük el a nyugat-európai szintet, de a közép- és keleteurópai országok között legalább középmezőnyben vagyunk. Viszont az egyetemet végzettek össznépességen belüli aránya még mindig alacsonyabb, mint a szomszédos országokban. Ennek egyik oka, hogy az idős korosztályban nagyon alacsony ez az arány. Másfelől a szomszédos országoknál magasabb kivándorlás jellemző a román társadalomra, és az egyetemet végzettek közül is arányosan többet veszített az ország. A 2021-es népszámlálás adatai szerint országosan 16 százalék a felsőfokú végzettségűek aránya, ami Magyarországon 20 százalékhoz közelít. A felsőfokú oktatásban sok kihívással kellett megküzdeni, mert megjelentek a diplomagyáraknak is nevezett, színvonaltalan magánegyetemek, igaz, akkreditációs és más kritériumokkal sikerült ezeket kordában tartani. Erre azonban csak 2009-2010 környékén született meg a politikai akarat. Azóta egészségesebb felsőoktatási rendszerünk van. 

Időről időre megemlíti egy-egy politikus, hogy Románia egyik legnagyobb problémája a népességfogyás, a lakosság elöregedése. Ez a jelenség mennyire kapcsolódik a rendszerváltáshoz?

A hazai demográfiai mutatókat radikálisan befolyásolta a rendszerváltás. Az abortusztilalom eltörlése után, egy-másfél éven belül az egy nőre jutó gyermekszám 40 százalékkal visszaesett. Nem is javult a helyzet a 2000-es évek elejéig, akkor is csak keveset. Lényegesebb javulást 2015 után látunk, de nem tudjuk pontosan, mennyire akkurátusak az adatok, mert igen nagy a külföldön élő gyermekes román állampolgárok száma. Mindenesetre kiépült időközben egy család- és gyermekvállalás-támogatási rendszer, ami korábban alig létezett, csak tiltó formában, mint abortusztilalom. Ez egy európai viszonylatban is jónak tekinthető rendszer, de a természetes szaporodás jelenleg is negatív Romániában. Rendszerváltáskor a halandóság tekintetében is a legutolsók között voltunk Európában. Ezen a téren a 35 év során látványos fejlődés történt, a csecsemőhalandóságot sikerült leszorítani 30-40 ezrelékről 5-7 ezrelékre, ami még mindig szinte a kétszerese a legfejlettebb országok átlagának. Az öregkori halandóságban is van javulás, de a várható élettartam tekintetében Románia csak Bulgáriát előzi meg az EU-ban.

Ellentmondásos adatok vannak arról, hogy ma hány román állampolgár dolgozik külföldön. Hogyan alakult a kivándorlás a rendszerváltás után?

A jelenségnek közvetlenül a rendszerváltás előtt és után etnikai jellege volt, mert a vízumkényszer és más korlátok miatt először a német ajkú vagy német származású népességnek volt lehetősége kivándorolni. Amúgy a szász közösség már a kommunizmus idején megfogyatkozott, de volt egy utolsó kivándorlási hullám ’90-91-ben. A magyarok kitelepedése már a ’80-as évek második felében erőteljesen megindult, ’87-’88-tól és a ’90-es évek közepéig intenzíven tartott, főleg magyarországi célponttal. Ez a veszteség a nagyvárosok, Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely magyarságát érintette a legjobban. Ez társadalomszerkezeti értelemben is nagy érvágást jelentett az erdélyi magyarságnak. Ha ugyanis egy közösség leginkább a magasan képzett nagyvárosi népességét veszíti el, az az iskolai reprodukcióban is negatívan visszaköszön. Visszatérve a migrációra: a román népesség tömeges kivándorlása az európai vízumkényszer eltörlésével indult be 2002-ben, majd 2007-ben, az uniós csatlakozás után újabb lendületet vett, és azóta is tart. Jelenleg 4 millió főre becsülhető azoknak a román állampolgároknak a száma, akik 1988 óta kiköltöztek az országból. Én ezt a számot tekintem a legreálisabbnak. A négymillióban nem feltétlenül vannak benne azok, akik csak rövid ideig tartózkodnak külföldön, életvitelszerűen inkább itthon élnek, a jövedelmük jelentős része nyugat-európai idősgondozásból, és más idénymunkákból származik.

Említette, hogy a kivándorlást érvágást jelentett a romániai magyar közösségnek. Általában véve hogyan változtak a magyarság demográfiái mutatói az elmúlt 35 évben?

Az erdélyi magyarság gyermekvállalási kedve a ’80-as évek elejétől mérsékeltebb volt, mint az össznépességé. Ebben szerepet játszhatott a tévén keresztül érkező magyarországi kulturális hatás a határ menti, partiumi településeken, például a fogamzásgátlásról szóló információk terjedése. Emiatt, illetve a ’80-as évek közepétől beindult erős kivándorlás nyomán az erdélyi magyarság korstruktúrája elöregedettebb lett, mint a teljes népességé. A legfrissebb, 2021-es népszámlálás adatai szerint az eltérések már nagyon jelentősek. Ennek következtében a népességfogyás, az elhalálozottak száma arányaiban folyamatosan nagyobb, mint az össznépességben. Egyébként a ’90-es évek nehéz időszaka után az erdélyi magyar nők termékenységi mutatója, a teljes termékenységi arányszám közelített az országos átlaghoz, voltak időszakok, amikor valamivel meg is haladta a székely megyékben. A halandóságban viszont rosszabbul állunk. Kivándorlásban az elmúlt évtizedben lehet, hogy egy hajszállal „jobban”, mint az országos átlag, mert lelassult a Magyarországra irányuló migráció. Az iskolázottság tekintetében az egyetemet végzettek arányában van egy 2-3 százalékpontos lemaradásunk. Csak becslésekre hagyatkozhatunk a friss népszámlálási adatok alapján, mert két és fél millió embernek nem ismerjük a nemzetiségét. Az érettségizettek arányát tekintve viszont már az átlag felett áll a magyar közösség. Tehát nem arról van szó, hogy minden értelemben alacsonyabb iskolázottságúak lennénk az országos átlagnál, az egyetemet végzettek arányával vannak gondok. A probléma gyökere, hogy az erdélyi magyarság már 1965 után fokozatosan kiszorult a felsőoktatásból, és ez később fokozódott, így rendszerváltáskor hátrányos helyzetben volt a közösség a felsőfokú iskolázottság szempontjából. Ezt a hátrányt az elmúlt 35 évben javarészt ledolgoztuk, az iskolás korú népességen belül, de a teljes népességben a felzárkózás még hosszú ideig fog tartani. Ez részben természetes úton történik majd, mert kihalnak azok a generációk, akiknek alacsonyabb az iskolázottsága az országos átlagnál.

Mennyire van jelen a tőkeerős vállalkozói réteg a magyar közösségben?

A magyarság az elitben és a vállalkozók körében is alulreprezentált. Szerencsére a legszegényebb rétegben is, ezért az átlag az össznépességéhez közelít. De ez is relatív, mert bizonyos megyékben a vezető- és hivatalnokréteg körében alacsonyabb az össznépesség átlagánál a reprezentáltságunk, és ennek a rétegnek jelentős része nagy jövedelmű. Tehát vannak különféle egyenlőtlenségi helyzetek, amelyek az utóbbi évtizedekben alakultak ki. 2000 körül, amikor egy kutatás keretében ezt vizsgáltam, nagyjából azt lehetett mondani, hogy a társadalomszerkezetünk és az anyagi helyzetünk az országos átlaghoz volt hasonló, viszont a vállalkozói vagy akár a politikai elitben is alulreprezentáltak voltunk, ahogy a legszegényebb rétegben is.

február 25, 2023 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

„A magyar anyanyelvű romák jelentik az erdélyi magyarok demográfiai erőforrását”

A romániai népszámlálás múlt év végén közzétett előzetes adatai megerősítik, hogy arányaiban az országosnak közel a kétszerese a magyar népesség fogyása. A folyamat megállítására Veres Valér szociológus szerint a magyar anyanyelvű romák egy lényeges demográfiai erőforrást jelentenek. A kolozsvári BBTE dékánhelyettese szerint ez az erőforrás egyelőre kiaknázatlan, mert az erdélyi magyarság nem akarja integrálni romákat, el akarja magát szegregálni ettől a közösségtől. Cseke Péter Tamás interjúja Veres Valér szociológussal.

A népszámlálás előzetes eredményeinek (lásd keretes írásunkat) elemzése előtt egy módszertani problémára kérdeznék rá, ami megnehezíti az adatok értelmezését. A 2011-es népszámláláskor kevesebb mint 60 ezer lekérdezett személy nem nyilatkozott a nemzetiségéről, most viszont 1,5 millióra tehető a számuk. Honnan ez az óriási eltérés?

Tudni kell, hogy a 2011-es népszámláláskor volt egy olyan válaszalternatíva a kérdőívben a nemzetiségre, az anyanyelvre és a vallásra vonatkozó kérdésénél, hogy a válaszadó nem kíván nyilatkozni. A mostani kérdőívben ilyen válaszalternatíva nem volt, és meggyőződésem, hogy ennek a 1,5 millió személynek a nagy része nem szándékosan nem akart a nemzetiségéről nyilatkozni. Ha mondjuk ők csak százezerrel lennének többen, mint tíz évvel ezelőtt, akkor az eltérést lehetne úgy értelmezni, hogy növekedett azoknak a száma, akik nem akarnak válaszolni a nemzetiségi hovatartozásukra vonatkozó kérdésre. De olyan óriási az eltérés, hogy szerintem valamilyen technikai malőr történhetett az online lekérdezés során, és nagyon remélem, hogy nem a kérdezőbiztosok munkája során. Mert most már a kérdezőbiztosok sem egy papíralapú kérdőívvel keresték meg az embereket, hanem digitálisan rögzítették az adatokat. Ami a technikai malőrt illeti: több szociológus kollégámhoz hasonlóan úgy vélem, az online kérdőív platformja rosszul volt programozva, mert úgy is le lehetett zárni a kérdőívet, ha nem válaszoltál az összes kérdésre. A népszámlálást szabályozó törvény szerint is csak az összes kérdés megválaszolása után lehetett volna érvényesíteni a kérdőívet, de az online kérdőívet nem igazították ehhez az előíráshoz. Ráadásul a kérdőív kitöltése közben folyamatosan villogott a képernyőn a befejezés gomb, ami arra csábította a válaszadókat, hogy haladjanak tovább, akkor is, ha közben válaszolatlanul hagytak kérdéseket. Tény, hogy utólag a statisztikai intézet is elismerte: sok hiányosan megválaszolt kérdőív adatait rögzítették. Hogy pontosan hány esetben, az a népszámlálás végleges adatainak közlésekor derül ki.

Azt már tudni lehet, hogy a népszámlálás előzetes eredményei szerint Románia állandó lakossága 2021. december elsején 19,053 millió fő volt. Közülük 16,568 millió fő nyilatkozott a nemzetiségéről. Az utóbbiak közül pedig 6 százalék (1,002 millió személy) vallotta magát magyarnak. Ugyanakkor a 19,05 millió fős állandó népesség 4,8 százaléka, mintegy egymillió személy nem regisztrált, nekik azért nem ismert a nemzetiségük, mert adataikat a különböző nyilvántartásokból vették át. Így az első kérdésben említett 1,5 milliós népességgel együtt közel 2,5 millió személynek nem ismert a nemzetisége. Közülük hányan lehetnek magyarok?

Erről csak becsléseink vannak. Az enyém abból indult ki, hogy 2011-ben is volt 1,2 millió ember, akinek az adatait a különböző állami nyilvántartásokból vették át. Az akkori végleges adatok közlésekor ennek a népességnek a település szerinti eloszlása is ismertté vált. Ezek alapján én azt valószínűsítettem, hogy az ismeretlen nemzetiségű népességen belül 4,5 százalék körüli a magyarok aránya. Ezt az arányt alkalmazva a jelenlegi, közel 2,5 milliós ismeretlen nemzetiségű (és anyanyelvű) népességre, mintegy 111 822 magyar lehet közöttük. Ha ezt összeadjuk a magukat „hivatalosan” is magyar nemzetiségűnek nyilatkozók számával, akkor 2021. december elsején Romániában mintegy 1 113 973 magyar nemzetiségű személy élt. Azzal a megjegyzéssel, hogy ezek között vannak olyanok is, akik több mint egy éve külföldön élnek, de népszámláláskor azt nyilatkozták, hogy kevesebb mint egy éve élnek külföldön, és ezáltal beleszámítanak az ország állandó népességébe. Mindenesetre a becsült adatokat alapul véve a magyarok aránya a teljes állandó népességen belül 6 százalék alá került. Abszolút számokban 2011 és 2021 között a romániai magyarok lélekszáma mintegy 170 ezer fővel csökkent. A fogyás üteme ezek szerint a tíz év alatt több mint tíz százalékos volt. 

A hivatalos adatok szerint a tíz év alatt az ország teljes állandó népessége 5,3 százalékkal csökkent. Ezek szerint a magyarok fogyásának üteme a románokénak a kétszerese volt?

Első ránézésre igen. Vagyis akkor, ha elfogadjuk, hogy Románia állandó népessége 19 millió fő. Csakhogy ez a szám egy nagyon optimista összesítés, ugyanis vannak olyan román állampolgárok, akiknek valóban sok közük van az országhoz, de egy részük nem feltétlenül él életvitelszerűen az országban. Azt nem tudjuk, hogy hányan vannak, de becslésem szerint akár 800 ezren is lehetnek. Ugyanakkor számolnunk kell azzal is, hogy nagyobb a visszatérő migráció a románok körében, mint az erdélyi magyarokében. Vagyis a kivándorolt románok a kivándorolt magyaroknál nagyobb arányban térnek haza. A korábban Magyarországra kitelepedett erdélyi magyarok körében például nagyon alacsony a visszatérők aránya. Ez a jelenség is árnyalja a képet. De az az állítás mindenképpen helytálló, hogy gyorsabb ütemű a magyar közösség fogyása a románnál.

És mi ennek az oka?

A fő ok a magyar népesség románokétól eltérő korszerkezete. Ez hosszú távon előrevetíthető és visszamenőleg is elég jól követhető, és keveset változik, nem okoz nagy bizonytalanságot. Már 2011-ben is láttuk, hogy lényegesen elöregedettebb az erdélyi magyarság a román népességnél. Akkor a nyugdíjas népesség aránya a kiskorúakhoz képest a románoknál nagyjából paritáson volt az össznépességben, a magyaroknál meg 150 idős személy jutott 100 gyermekre. Ez jelentős eltérés a román népességben mért arányhoz képest. Csak a részletes népszámlálási adatok közzétételekor tudjuk meg, hogy a magyarok esetében ez a mutató mennyit nőtt még a tíz év alatt, de elképzelhető, hogy mára már 155 idős személy jut 100 gyermekre. Amúgy jelenleg országosan 121 idős személy jut 100 kiskorúra, ami azt jelenti, hogy fokozódott a román népesség demográfiai elöregedése is, a korszerkezetük közelít a magyarokéhoz. Tehát mind a két népesség korstruktúrája kedvezőtlenül alakul. Ebben a magyarok számára az a jó hír, hogy az országos arányuk csökkenésének üteme lelassulhat, ami számít a nyelvhasználat és a politikai képviselet szempontjából. Vagyis a rosszban is van valami jó. Az elöregedés ugyanakkor azt jelenti, hogy néhány százalékkal kisebb a magyarság körében azoknak a száma, akik gyermeket vállalhatnak, mint az össznépességben. Így hiába nagyobb 10-15 százalékkal a természetes népmozgalmi adatok szerint a magyarok gyermekvállalási kedve, mint a románoké, ez az eltérés nem tudja kompenzálni a népesség elöregedését. Mivel a magyar népességben arányaiban több az idős személy, mint a románban, az elhalálozási arány is nagyobb. Ez a két tényező együtt vezet a magyarok negatív természetes szaporulatához. És ehhez még hozzá kell venni a szórványmagyarság nagy ütemű csökkenését, ahol az elöregedés mellett az identitásváltás, az asszimiláció is közrejátszik, mivel az etnikumon belüli házasságkötések egyre nehezebben megvalósíthatók, és nagyon magas az etnikailag vegyes házasságok aránya.

Mennyire járult hozzá a magyar népesség nagy ütemű fogyásához a kettős állampolgárság intézménye?

Valamilyen mértékben mindenképpen hozzájárult. Az kijelenthető például, hogy a kettős állampolgárság bevezetése után könnyebb az erdélyi magyar fiataloknak Magyarországon tanulni. Ők viszont csak egy szűk réteget jelentenek, az nem állítható, hogy munkaerőpiaci szempontból, az életszínvonal szempontjából lényeges vonzerőt gyakorolna jelenleg Magyarország az erdélyi magyarokra. A tanulni kívánó fiatalok egy részén kívül legfeljebb a humán tudományok területén dolgozók számára jelenthet vonzerőt például Budapest, mint a magyarság kulturális centruma. Ezeknek az embereknek a kivándorlását nem tudjuk megállítani, de ők is az erdélyi magyar népességnek csak egy szűk szegmensét jelentik, nincs jelentős hatásuk a népességfogyásra. 

Vannak-e egyáltalán közpolitikai eszközök ennek a fogyásnak, ha nem is megállítására, de legalább a lelassítására?

Ehhez a korszerkezeten kellene változtatni, de ezt csak úgy lehet, ha mondjuk más országokból származó magyar bevándorlókkal bővül az erdélyi magyar népesség. De egy kisebbségi népességbe való bevándorlás elég furcsán hangzik, jellemzően ilyesmi nem fordul elő. Vannak kivételes helyzetek, ilyen a mostani is, amikor az ukrajnai háborús menekültek egy része Romániában marad, és növeli a romániai ukrán közösség létszámát. Hasonló helyzetet az erdélyi magyarok esetében nem lehet elképzelni. Van viszont egy lényeges demográfiai erőforrásunk, ők a magyar anyanyelvű romák. Akik már több mint egy évtizede lényeges arányban be vannak vonva a romániai magyar oktatási rendszerbe. Itt viszont sok teendő van a jövőben, mert azt tapasztalom, egyelőre a politikai szereplők, az RMDSZ sem veszi eléggé komolyan ezt a demográfiai erőforrást. Sokan értik már ugyan az RMDSZ vezetőségéből a problémát, elkezdtek ezzel foglalkozni, de egyelőre nagyon nagy az ellenállás. Nagyok az előítéletek, az erdélyi magyarság nem akarja integrálni a romákat, el akarja magát szegregálni ettől a közösségtől, így ez a demográfiai erőforrás kiaknázatlan marad. Ha pedig a romák folyamatosan elutasítást éreznek, félő, hogy egyes magyarok lakta vidékeken inkább román iskolába adják a gyerekeiket. Egyelőre ez a veszély nem áll fenn, mert eléggé ragaszkodnak a magyar anyanyelvű romák a magyar identitásukhoz. Ők elsősorban Szatmár és Maros megyében, Székelyföld különböző részein élnek. A magyarok lakta vidékeken vannak amúgy román anyanyelvű romák is, akiknek a gyermekei románul tanulnak az iskolában. A lényeg, hogy a magyar anyanyelvű romák integrációjával kiemelten kell foglalkozni. Ráadásul ez egy fiatal népesség és termékenyebb, mint a magyarság átlaga. Tehát perspektivikusan is többletet jelent. De sokkal jobban oda kellenek figyelni rájuk, mert sok szintű és formájú diszkrimináció éri őket a magyar iskolákban is, a társadalmi viszonyok tekintetében is.

Lát reményt a magyar anyanyelvű romák integrációjára?

Ha a közpolitikák arra irányulnak, hogy motiválják, serkentsék az integrációt, csökkentsék az előítéleteket, akkor az általában valamilyen szinten meg szokott látszani. Például az Egyesült Államokban évtizedekig erőforrásokat áldoztak arra, hogy a fehér többség és a fekete kisebbség közötti integráció szintjét javítsák. Nem volt könnyű folyamat. Amikor az amerikai döntéshozók kitaláltak erre egy bizonyos stratégiát, az emberek elkezdték kikerülni. Ez a jelenség Romániában is megnyilvánul. Például abban, hogy a szülők egy része elviszi abból az iskolából a gyerekét, ahol sok a roma. Ez tette az Egyesült Államokban is a fehér népesség is, de a döntéshozók átgondolták, átalakították kicsit a támogatás rendszert, a motivációk szintjét, és vannak eredmények. Nem azt állítom, hogy az amerikai színes bőrű lakosság esélyegyenlősége meg van oldva, mert még mindig vannak problémák. De azért azt se mondhatjuk, hogy nincsenek látványos eredmények, gondoljunk csak Barack Obama elnökké választására. Romániában a magas rangú politikai vezetők között találunk-e romát?

Visszatérve a népszámlálásra: a későbbi részletes adatok mennyiben árnyalhatják majd a képet?

Az utóbbi évtizedekben már több népszámlálást is elemeztem. A végleges adatok jelentettek már kismértékű és jelentős mértékű változásokat is. A 2011. évi népszámlálás esetében jelentős mértékű volt az eltérés az előzetes eredményekhez képest. A nemzetiségi adatoknál nem, de az össznépesség sok fontos adatának esetében igen. Tíz évvel ezelőtt abból adódtak ezek az eltérések, hogy hivatalos nyilvántartásokból emelték át az emberek egy részének az adatait. Ezt megtörtént most is, és ismét feltevődik a kérdés, hogy az átemelteknek mekkora hányada tartózkodik életvitelszerűen Romániában. Informális forrásokból azt is tudni lehet, hogy az online kérdőívet olyanok is kitöltötték, akik nem az országban élnek. Egyelőre a számukat megbecsülni nem tudjuk. A megyei, településsoros adatok segítik majd a pontosabb becsléseket.

KERET. 

A népszámlálás előzetes eredményei

Romániában 1,002 millió személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek népszámláláson, így a magyar kisebbség a lakosság 6 százalékát teszi ki azok körében, akik válaszoltak erre a kérdésre – közölte 2022 végén az Országos Statisztikai Intézet. A legutóbbi, 2011-es cenzuson 1 227 623 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, vagyis tíz év alatt több mint 225 ezerrel csökkent a magyarok száma. Az előzetes adatok szerint Románia lakossága eléri a 19 053 800 főt, ebből 16 568 900 személy nyilatkozott a nemzetiségi hovatartozásáról. Közülük 89,3 százalék, 14,8 millió személy vallotta magát román nemzetiségűnek. A lakosság 1,1 millióval csökkent a legutóbbi népszámláláshoz képest. A magyar után a legnépesebb a roma kisebbség, amely 569 500 főt számlál, és a lakosság 3,4 százalékát teszi ki. Húszezer főnél nagyobb létszámú nemzetiség az ukrán (45 800 fő), a német (22 900) és a török (20 900). A lakosság 6,3 százaléka nevezte meg a magyart anyanyelveként. 91,6 százalék a román nyelvet használja első nyelvként a családban. A roma nyelvet 1,2 százalék beszéli, az ukránt 0,2 százalék. A felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésre 16 millió 551 ezren válaszoltak: 85,3 százalékuk ortodox kereszténynek, 4,5 százaléka római katolikusnak, 3 százaléka reformátusnak vallotta magát. A magukat vallástalannak vagy ateistának vallók aránya 0,9 százalék volt. 

Folytatódott a lakosság elöregedése, megnőtt a 65 év felettiek aránya: 121 idős személy jut 100 fiatalra, míg 2011-ben 101,8 idős jutott száz fiatalra. Így ez a mutató 20 százalékponttal romlott. Az egyetemet végzettek aránya a 2011-es adatokhoz képest 12,9 százalékról 16 százalékra nőtt, míg az alacsony képzettségűeké 50 százalékról 40 százalékra mérséklődött.