állj! (és itt megáll.) ez már nem az anyafej szövege… szövege? szava. szavai... de lassan összeszedhetnénk magunkat mi is itt mindannyian, hiszen semmiről nem szólt még ez az istenverte kórházi hagyaték. nagyon okosnak hiszed magad. hiszed, ugye? „akkor mától újra el is kezdheted a facebook-böjtöt.” köszönöm. ezért szeretlek. és itt megint megáll. állj! (morcos kis mackóm. nem brummog, mert levágom azt az ostoba, tömött kis fejét. hogy neki is. hogy neki is levágom…) vidám történet vagyunk, sőt, együtt az osztályon szinte már örömóda, gyógyszerosztáskor úgy mozog mindenki, mintha koreográfia lennénk… nem láttál még köpenyben flashmobot, igaz? igaz. szegény vagy és hülye. mi vagyunk köpenyben, mama, mi vagyunk. nem a flashmob. mi vagyunk. és fáj, hogy lassan már minden megnyilvánulásomat bohóckodásnak veszik. pont itt? mi lesz akkor odakint? „nem lesz kint, fiam.” sokat ittál? ez van, ugye? ittam és szívtam. és most már sírni sem maradt erőm. és ezen a ponton mindig úgy érzem, hogy nem lehetséges... hogy nem lehetséges már elmondanom neked… azt. hogy sokáig mennyire gyűlöltelek azért a pillanatért. szárszó vagy szemes… mindegy, a lényeg az, hogy elindultál a bungaló felé fogtisztító pálcikával a szádban, én emlékszem arra is, ahogy közben kispált fütyülgettél, majd hirtelen bevágtad az ajtót. mintha örökre eltűntél volna akkor. de csak visszajöttél részegen. és sirattalak, miközben gyűlöltelek. ezt érezted a születésemkor is, igaz? nem ismerhetjük egymást. bár igaz lenne, és nem haragudnál rám. ott van az igazi háború, ugye, anyafej? ahogy várod, hogy hazatérjek hozzád. az rosszabb, mint egy hpv-szűrés másnaposan, csak átéled és novellát is írsz róla mérgedben. aztán át is írod nyomban. pedig semmi pedig… olyan vagy, mint a fegyvertelen szarvasvadász az oltár közelében. esetlen. gyámoltalan. anyátlan. tudod, ugye? Hát persze. most már tudod, hogy minden bűnöd a méhemben fogant. meg kell értened, bizonyára tudod is, hogy nem szeretem és soha nem is szerettem a karácsonyt. pedig mindig finom volt a sült kacsa és a sajtsaláta. vagy a milka-sütemény. de soha nem szerettem szilveszterig sírni a wc-n, pláne rá gondolva nem, vagy csak úgy elméregetve a pulzusomat, mintha már minden elveszett volna a mértéktelen zabálás szent ünnepe körül, párhuzamosan a józanság és a soványság elsiratásával. le lehet mondani arról is, hogy nevet változtatunk az év vége alkalmából. legalább ez a része könnyebb itt, az osztályon, hiszen se étel, se puha takarók, csak ez a rohadt szauna, a túlcsavart fűtőtestek izzasztó melege…hiába… minden sosem stimmelhet. te sem gondoltad komolyan, szerintem. legalábbis nekem elég komolytalannak tűnt, amikor emlékeztettél rá, hogy elsőéves joghallgató koromban, sőt, még nyár volt, az egyetem végén jártunk, amikor az a kislány panaszkodott, hogy folyton irkálok a kis unokahúgának, hát akkor körülbelül annyi idős volt, mint most a „kis” unokahúg, aki egyébként mára már jól táplált feleség, érthetetlen számomra, hogy miközben a gondolataimat sem tudom összeszedni két terápiás foglalkozás között, miért kell ilyesmire emlékeztetni bárkit is. visszaolvasnám szépen neked ezt a mondatot, de a word aláhúzta zölddel, így már nem tetszik. rohadt egy dolog, ugye? a saját gondolatod sem a sajátod, tulajdonképpen nem is gondolat. és még a mesterséges intelligencia sem hisz neked. mit kérdez az internet? „megdugnál egy idős hölgyet?” ugye? szerintem is, mondtam már neked, hogy ideje felkötnöd magad. és még ezt sem én mondom, legalábbis nem én mondom először. most szemben ül, legyen a neve kata, katával, bazdmeg, kata, nincs egy pepsid, hülye név, tudjuk, csak hát mégsem írhatja le az igazit, volt egy jogász élete is, és ez jogi kérdés, és katával behorpad, szétfeszül a tüdejük, mert van, hogy az esti műszakváltás és az udvarzárás között csak 10, max 15 percük marad, és ilyenkor annyi cigit kell elszívniuk, amennyit pulmonológiailag csak lehetséges elszívniuk, úristen, mennyire furcsa ezt úgy leírni, hogy már nem dohányzik…
Címke: vasas tamás
tisztaszoba
mégis csak az állott húgyszag a szent olvasó sziluettjében, az számít. az lenne a képen isten és a lelki szegények városa… what the fuck? mondja… /határvidék./ hajnalban lesz átható a repedező alak, finom mész, gyalu, az áruvá tett theotokosz szobra. de többé már nem használja a régi, zavaros szóképeket. viszont beszélni továbbra is beszél, és ha tudnád, milyeneket mond… hogy „hallod a legyeket a túlcukrozott sütemények körül? látod az agylágyulásnak a fáradt arcokra kiülő tüneteit? meg a napszámosok elnehezülő lépéseit, ahogy az éhes, mohó szemeiket a kishúgod mackójának susogó fenékdomborulatára meresztik?” ezek is csak a régi, sztoikus erények lenyomatai egy meggyötört testen, ami most már tényleg csak korpusz, a lélek magasságának jusz rezisztendije. de te a vérzésedre vezetsz vissza minden napot, már az első életet is onnan kell számítani. nővé válni… körtét enni… ez az anyaság tisztaszobája, mint egy bejárat, mint egy zárt kapu, szabálytalanul pulzál egy hervadt koszorúba tömve. és vissza…
Megjelent a nyári Újvárad
Összevont nyári lapszámmal jelentkezik az Újvárad folyóirat. A július-augusztusi jelzésű számban Benedek Szabolcs, Csatlós Lóránt és Covaciu Norbert szépprózái mellett Katona Ágota, Andó Réka, Vasas Tamás, Szénási Miklós és Kukucska Szabolcs közöl verseket, az amerikai Harryette Mullen költeményeit pedig Gyukics Gábor fordításában olvashatják. A bűn és az árnyéka címmel publikál esszét Demény Péter. Fiatal művészeknek a sepsiszentgyörgyi Magmában nyílt kiállítását elemzi a Galéria rovatban Ungvári-Zrínyi Kata. Ingázni – úton lenni témában írt a Tandem sorozatban Annus Gábor és Magyari Sára. Mayer Ágota a mesterséges intelligenciáról ír (Hol leszünk mi, ha túlnő rajtunk az MI?), míg Cseke-Péter Tamás arról, hogy Rendelettel védené az Unió az európai sajtó függetlenségét. Simon Judit a fórumszínház mibenlétéről faggatta Tasnádi-Sáhy Péter rendezőt, az interjú címe: Mindenkinek joga van játszani. A Ketten egy páston közös témája az Átjárások, ezt a fogalmat közelíti meg irodalmi példákkal Boka László és idei szerzőtársa, Reményi Tamás József. A Kritika rovatban Kemenes Henriette mozgásszínházi produkciót (A velünk élő Schmürz), illetve Dobos Erzsébet installációtárlatát (Akinek nem tiszta) méltatja, Bozsódi-Nagy Orsolya egy minisorozatot (Mikor a balhé az élet értelme) ajánl, Fodor György Bíró Gyula verskötetét (Kitölteni a semmit), Ádámkó G. Réka pedig Fehér Imola és Simonfy József közös kötetét, a Kétlelkes négykezeseket (Az én az mindig valami más) recenzálja, míg Farkas Jenő A titok természetrajza címmel E. Bártfai László A hallgatás alakzatai című könyvét méltatja. Az Előhívás rovatban Kőrössi P. József A címzett: Csipe Etelka című írása első világháborús, szerelmes üzeneteket tartalmazó tábori lapok történetét idézi fel.
A 72 oldalas lapszám már kapható az Újváradot forgalmazó lapárusoknál és könyvesboltokban.
AZ ELSŐ EXPERIMENTUM; NEW ENGLAND PATRIOTS; AFTER 2018
AZ ELSŐ EXPERIMENTUM Tudom. Sok lesz a ripacskodásból, de hidd el, valahol talán ez is a része. Szóval, egy kis szerelmet ígértem. Tudom. Nos, ez egy történet. De ahhoz, hogy elmondjam, lehet, hogy olyan dolgokat is hallanod kell majd, amiket nem szeretnél. Úgyhogy tekintsd ezt egy bevezető próbának. Egy szutykos, sörszagú kanapé próbájának, ami előtt jó közel állt egy tv, és folyton csak South Park epizódokat sugárzott. Ketten ültünk rajta. Éjjel-nappal olyan füst vett körül minket, amiben csak akkor láttuk meg a másik arcát, amikor az mosolygott. Mi féltünk. Közben a megszabadulásunk már akkor finoman lépkedett kint a konyhakövön hangtalan sarujában. Sosem vettük észre, mesteri módon bujkált egy szűk panellakásban évekig. Ő nyugodt volt. NEW ENGLAND PATRIOTS Akkor érkezett Tom Brady. Hirtelen elkezdett minden Tom Brady-ről szólni. Akár egy MMORPG játékban az erődítményeket, előrébb tolták az amerikai határaimat. Elkezdtem érezni, hogy elkerülhetetlenül sodródom egy manhattani éjszakába, ami teljesen más részegséget tartogat azokhoz képest, mint amiken felnőttem. Elkezdtem érezni, hogy olyan marionett vagyok, amit egy feledékeny Isten újra kézbe vett, mint egy régi hobbit a szeszélyes kamasz. És megismerni Tom Brady nevét jelent valamit, azílumot, különleges érzékelést; mert félelmetes dolgok vannak készülőben, a régi viktoriánus háztetőket már csak elhagyni tudták a mókusok, az érkezések korszaka megszűnt. AFTER 2018 Valamikor 2018-ban ragadtam be abba a liftbe. Azóta tartok magamtól. Bárhol szembejöhetek velük az utcán. Uffizi-after vagyok, kultúrsokk után egy kis pihenő, nyugtató, szerelem, történet. De mintha az enyém már nem is folytatódna. Pedig itt vonul el éppen, itt zajlik a szemem előtt. Látható, ahogy darabokra szedve leértékelődik, sőt, úgy látható igazán; Egy leszázalékolt előélet árnyékfoltjai között, sötét napsugarakba préselve.
Vasas Tamás versei
TISZTÁZÁS A 3/3-as ZÓNA KÖRÜL Tehát: marad, ami eddig volt, de részben újrakezdjük: én láthatatlan vagyok, csak éppen nem érzékeled. Később minden kiderül, most egy kis munka. Megnéztük a rezervátumot, a nyílt tüzeket, de többet, többet, és magunkról, most tényleg magunkról és többet, ez teljesen igaz. Jó? Ennyi. Én most olyan leszek egy picit, mint a pipájára vágyó bölcs stand up-os, aki birkapásztorkodás után a reflektorfények mögé vonul lélegezni. De később látjuk egymást. És ez nem táppénz, nem szabadság. Mert mindent lejelentek. HOSSZÚ HÉTFŐ És akkor úgy gondolta, hogy leír valamit. „Éveken át egy wc-t büntettünk sírva, ha Sionra gondoltunk.” „Békepornó, hosszú hétfő.” És úgy érezte, hogy ez nem jó. És ekkor szerelmes lett. Aztán már minden hétfőn szerelmes volt. És aztán újra történt valami, de itt már nagy a csúsztatás, mert nem a beköltözés napján, nem az első Zuglóban töltött éjszakán történt, ez hazugság, (Úgyhogy ide korrektúra: A régi ambulánslap megsemmisítendő!) jóval később, élete első RS9-es előadásáról tartott haza, és a Károly körúton a sötét fotocellás ajtók sorai elkezdtek átrendeződni horizontális pozícióba, és az egyik meg is nyílt, mintha ég heverne a földön, és jött a hang, de nem az, nem olyan volt, olyan volt, mint egy beakadt szalag elcsuklásának utolsó, hosszú végnyögése. És ezt hallotta: „Vasas Tamás, a léted nem ismer téged, de az anyag, ami benned van, mindig is csak rád várt. „ Szóval így kezdődött. Hogy van valami rossz, amivel most már neki kell kezdeni valamit. De úgy érezte, azt is csak akkor tudja megragadni, ha úgy tekint rá, mint a szerelemre. MI EGY CSALÁD VAGYUNK Sosem jött látogatni. És én emlékszem ennek a soha nem jövésnek a kattogó hangjaira. Ritmusban összeállt a lecsöpögő infúzió neszeivel. LENGE SZAVAK Szabálytalan szél. Jogtalan behatolás. Három té betű. Tagadás, őrült, féktelen tagadás. Ez is szerelem, vagy nem. Nincs mentés sohasem. GIRNYÓ Girnyó? Szarházi. Ezeket kapta. Én nem hittem benne, mert nem láttam. Aztán láttam, de még úgy sem tudtam hinni benne. Kellett valami. Te voltál az. Csak benned hiszek, girnyó, szarházi szerelem. DVD lemezek között kereslek. Veled valami működött. Ezért, ha találkozunk, majd ne felejts el hazaküldeni engem is. Jó, csak becenév vagyok, tudom, de ez a hetedik a héten egy érzékből. Ebből lett a nő. A többit a szerelembe darálják százért. Olcsó dolgok ezek, de mindig csak ennyi marad. Olyan ez, mint egy nem létező istenhez fohászkodni alkoholmérgezés előtt.