Március 26-án a Szépírók Társasága és a Női Érdekvédelmi Fórum online konferenciát tartott Női írók a folyóiratokban // folyóiratok női írók pályáján címmel. Az öt órás eseményt az érdeklődők Zoom-on követhették.
A konferencia Mécs Anna moderálásával Hermann Veronika Aranyemberek: A férfiközpontú magyar kultúráról című előadásával kezdődött, mely a patriarchális irodalmi közeg kialakulásának fő okait tárgyalta. A SZÍN Női Érdekvédelmi Fórum és a Szépírók Társasága kutatását Hidas Judit mutatta be. Az elmúlt húsz év irodalmi díjainak férfiak és nők közti elosztási arányát vizsgálták. Tizenhárom folyóiratot vizsgálva, az arány azt mutatja, hogy ezeket a díjakat 82%-ban férfiak kapták, és csak 18%-ban nők. Ez a kutatás szolgált a konferencia alapjául is. Hidas elmondása szerint a folyóiratok a belépést kellene biztosítsák az irodalmi életbe, ezért annyira fontos a pályakezdők jelenléte. Nagyon sok olyan női szerző van, aki egyszerűen nem jut át a rostán, ezért más módon próbál jelen lenni. Erre a legjobb példa az internet – közösségi oldalak, blogok, ami viszont nem biztosítja azt a rostát ami, Karafiát Orsolya szerint szükséges a szerzők további feljődéséhez. Az irodalmi folyóiratokban átlagosan 86%-ban férfiak közölnek, miközben a könyvkiadóknál a nők vannak többségben. Karafiáth Orsolya írói pályáját is a folyóiratok alapozták meg. Számára megvolt egy biztos háttér, hiszen családja irodalmi lapokat járatott, a gimnáziumban pedig megismertették velük azt, hogy mit jelent egy folyóirat, irodalmi esteket is tartottak. Így ismerkedett meg az Élet és Irodalom szerkesztőivel, ahol voltak fogadónapok is. Itt a pályakezdőknek alkalmuk nyílt arra, hogy közelebb kerüljenek a szerkesztőkhöz, szövegekről beszélgessenek, belelássanak a kéziratok megjelenésének folyamatába. A 90-es évek elején és közepén, a 150 ezer példányban megjelenő Népszabadság hétvégi mellékletében való publikációs lehetőségnek is hatalmas súlya volt egy pályakezdő számára. Karafiáthban fel sem merült, netán hátránya származhat abból, hogy nőként írásra adta a feját. Saját bevallása szerint, mivel őt pályakezdőként semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érte, egyszerűen figyelmen kívül hagyta, hogy ez akár probléma is lehet. Most visszaolvasva az Irodalom visszavág és a Sárkányfű folyóiratokban közlő szerzők listáját, arra kellett rájönnie, hogy nagy többségben férfiak közölnek, és csak egy-két nő szerepel a listán.
Szaniszló Judit nem szokványos módon került be az irodalmi életben, hiszen ő először blogot kezdett el írni. Ennek az előnye az volt, hogy nem csak a nevét, de a nemét sem kellett felfednie. Kornis Mihály felfigyelt írásaira és a későbbiekben mentorként kezdett foglalkozni vele. Az Ezredvégben publikált először. Egy pályázatra küldött novellájával megosztott harmadik helyet ért el, és a díjazottak közt mindössze ketten voltak nők. Nehéz volt levedleni az imposztor szindrómát, magától értetődőnek vette azt, hogy a 2010-es évek eleji magyar irodalmi szcénát férfiak uralják.
Berg Judit gyakran tapasztalta, hogy az alkotómunka nem családkompatibilis. Mivel elég nehéz megtalálni az egyensúlyt a gyereknevelés, a háztartás vezetése és az írás közt, ezért ő is küzd az idő beosztásával. Viszont ez nem kizárólagosan női probléma, sok férfi is szembesül ezzel. Ennek hátterében társadalmi és nevelési okok is állhatnak. A mai magyar drámaíró társadalomban nem megszokott, hogy léteznek női drámaírók, sokszor háttérbe szorulnak, a nevüket több esetben is egyszerűen kifelejtik a felsorolásból, listákról. A gyerekkönyvek írói is nagyrészt nők, viszont Berg egyáltalán nem szereti, ha aranyos, meseíró anyukaként könyvelik el, hiszen ez egy nagyon komoly szakma. Többször szembesült olyan kérdésekkel, mint a Jó, hogy a gyerekek mellett jut időd írogatni, de azért dolgozol is valamit?
Péterfy-Novák Éva úgy látja, sok esetben kényszeresen meg akarunk felelni a társadalmi elvárásoknak, a nőszerepnek és magunknak is. Ő a megszokottnál később, ötvenhárom évesen lépett az irodalmi életbe, de fel sem merült benne a kérdés, vajon milyen lehet nőként érvényesülni. Azt vette észre, hogy az utóbbi időben a nők elkezdték megtörni a kétezer éves hallhatást, egyre többen mernek nyíltan beszélni a sérelmeikről és traumáikról. Írásai által reméli, hogy a többi nőt is beszédre ösztönzi. Juhász Anna kérdésére, hogy létezik-e a női írók forradalma, a válasz egyöntetűen igen volt. Rengeteg olyan téma van, amiről a nők még nem beszéltek, de az utóbbi időben egy erős nyitásnak lehetünk tanúi, lehet, hogy elértünk egy hosszú út végére.
Tóth Kinga lapszerkesztőket kérdezett arról, milyen szerepe van a folyóiratoknak az irodalomba való belépésben. Nagy Csilla az Irodalmi Szemlétől elmondta, nekik sok női szerzőjük van, segítik a pályakezdők érvényesülését, mentorprogramjuk is van. Vásári Melinda, a Műút főszerkesztője egyetemi tanárok véleményét is kikéri, hogy kik azok a tehetséges fiatalok, akikre érdemes jobban odafigyelni. A Műút talán az első lépés lehet a pályakezdőknek, széles látókörű a figyelmük, kiterjed például a határon túli szerzőkre is. Valuska Gábor elmondta, hogy a Könyvesblog tulajdonképpen nem folyóirat, hanem irodalmi-kulturális portál. Fontosnak tartja az utódgondozást, olyan könyveket igyekeznek bemutatni, amelyek érdeklik az embereket. Náluk is két női főszerkesztő dolgozik. Az Irodalmi Szemle, a Műút és a Könyvesblog szerzői listáit felmérve, még mindig a férfi írók vannak többségben, viszont érzékelhető egy egyre erőteljesebb női jelenlét. Ellenpéldaként Gerevich András elmondta, hogy ő a Mozgó Világban publikált először, és pályakezdőkény való érvényesülését, a kilencvenes évek elején, női szerkesztőknek köszönheti.
Zárszóként Szkárosi Endre, a Szépírók Társasága köszönetet mondott a résztvevőknek és a mintegy kilencven nézőnek a részvételért, és hangsúlyozta a női szerzők szocializálódásának, az ezekre vonatkozó javuló tendenciák minél több szempontból való vizsgálatának fontosságát. A konferenciát felolvasás zárta.
A konferenciáról készült felvételeket itt lehet elérni: 1, 2, 3, 4