Önmaga elől Híg dél lépked a fák között, avarból sző magának barna kabátot, csipkebogyókból apró gombokat varr rá. Készül a hűvösebb napokra, jégbőröző pocsolyákba süllyed, menekül a saras ösvényeken, kutyává változik, kővel dobálják az emberek, csak fut, csak fut, lobog rózsaszín felhőhaja az égen, homloka fehér deret izzad, csak fut, csak fut, megállás nélkül önmaga elől vagy versenyt az idővel. Akklimatizáció A maszkok helye az arcokon megmaradt, mint a fürdőruha nyoma a nyári bőrön, a természet alkalmazkodik az alabástromszínű közönyhöz, és úgy gondolja, semmi szükség illatokra, a kerítésekről lecsurgó lila orgonákra. A tavasz elmarad, a fűben ciripelő tücskök ezt már tudják, szólnak a pipacsoknak és a levendulának is, hogy néhány napon belül tikkasztó nyár következik, a fény perzselni fog, ólomgolyók hullnak az égből.
Címke: varga melinda
Hiúzmagány
Kinde Annamáriának Hómancsa van és rózsakvarc szeme, körbe-körbe jár magas ketrecbe zárva, a félelmet kergeti, a kertről álmodik, ahol valaha boldog volt, kölykeit nevelte, vadakat lesett, a csillag meszelte éggel takarózott. Hónaljig ér a hó, álmodik a hiúz, hazát keres és szeretőt, ki megszelídíti, érti már a kövek, fák, patakok hangját, a tengert is ismeri, a hegyek vakító fehérjét, démonokat és fantomot, csillagot meszelő angyalokat. Egyedül csak az embert nem sikerült megfejteni. Beleköltözik a hiúz szívébe a kert, rózsákkal, június tizenegyedike van, némakék az ég, hiúzmagány oson Buda felől, beleremegnek a Duna hídjai.
Mondhatatlan. Kinde Annamária-est | Varga Melinda
Mondhatatlan. Kinde Annamária-est
Varga Melinda költő, szerkesztő emlékezése
2021. június 11., Nagyvárad, Posticum központ