Fenyő D. György: Útikalauz a vershez. Pagony kiadó, 2021
Fenyő D. György Útikalauz a vershez című hiánypótló kötete a Pagony kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Céljául tűzi ki, hogy útikönyvhöz méltóan kalauzolja végig olvasóját 25 magyar, klasszikus és kortárs vers ismertetésén, ily módon nyújtva betekintést a líraolvasás sokszínűségébe és annak módszertanába is. Ahogy a szerző fogalmaz a kötet bevezetésében: „Szerepet játszott az is, hogy a költészet sok arcát meg tudjuk mutatni a kiválasztott szövegekkel. Azt akartam/szerettem volna, hogy legyen köztük szerelmes, politikai, legyen szó halálról, fájdalomról, de gyerekkorról vagy ifjúkorról is, hogy legyenek inkább férfias és inkább nőies szövegek.” Tovább lapozva is azt tapasztaljuk, hogy a diverzitás és a sokféle magyar szerző szerepeltetése erőteljesebb szervezőelv, így kánonhoz tartozó szövegek kevésbé kapnak helyet a kötetben. Akadnak klasszikusok, amelyekkel futólag már középiskolában is találkozhattunk (Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli, Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse…), de helyet kapnak többek között Rakovszky Zsuzsa (Öregasszony), Tóth Krisztina (Zivatar) vagy Varró Dániel (ha szívemen a félelem) versei is. A válogatás további különlegessége, hogy a kötet „útvonalterve” önmagában a szóval, vagyis egyszavas verssel kezdődik (Weöres Sándor: Tojáséj), majd a néhány szavas versektől eljut az egyre hosszabb verssorokig, később a versszakokig és a versekig, így az utazás toposza egyértelműen megjelenik a kötet címében és a versek válogatásában, egymásutániságában is. Fenyő D. György sok éves tanári tapasztalatával tökéletesen szemlélteti, mennyi mindent mondhatunk el egy néhány soros versről is. Kommentárjaiban a szerző leginkább eszköztárat kínál az érdeklődő olvasónak, megmutatja, hogyan érdemes dekódolni a lírai szövegeket úgy, hogy közelebb kerüljünk a vers jelentéséhez, belső világához.
A könyvterv, a borító és az illusztrációk Gráf Dóra munkái, aki remekül oldotta meg a feladatot, szinte minden oldalon újabb meglepetés várja az olvasót. A megszokottnál kisebb formátumú kötetet nemcsak gazdag illusztráltságában, de méretét tekintve is az útikönyvekre emlékeztet. A versek és a kommentárok körül hasonlóan színes, izgalmas képeket és szórakoztató illusztrációkat láthatunk, főleg a sárga, fekete, szürke színek kombinációja dominál a lapokon. Az oldalak felső sávjában válogatott kulcsszavakat olvashatunk, ezek amellett, hogy megjelölik a témát, támpontot is adnak a versekhez. Segíthetik az olvasót, hiszen irányíthatják a köteten belüli mozgást, kulcsszavak alapján dönthetünk, hogy elolvasunk-e egy verset, vagy tovább lapozunk a következőhöz (például Rakovszky Zsuzsa Öregasszony című verséhez a következő címkék tartoznak: öregedés, a versbeli beszélő, emlékek, a szavak felidéző ereje). Egy másik lehetséges olvasási módszer az, hogy a kötet elejétől a végéig haladunk, engedve az útikönyves stílus csábításának, de a szövegek arra is alkalmasak, hogy sorrend nélkül haladva, kedvünk szerint válasszunk verset közülük és önmagában értelmezzük azt. Azonban úgy hiszem, a felépítés és a szervezőelvek szempontjából mégis jövedelmezőbb lehet a kötet végigolvasása, hiszen így egymás után láthatjuk, olvashatjuk a válogatott verseket, hasonlóságokat, különbségeket fedezhetünk fel bennük.
A költemények után következő jegyzeteinek Fenyő D. György következetesen a „gondolatok és magyarázatok” címet adja, ezekben kérdéseket tesz fel, társalgási hangnemre törekszik, s bár tagadhatatlanul a magyartanár hangját halljuk ki a sorok közül, ez egy olyan beszélő pozíciója és beszédmódja, akihez mindannyian szívesen csatlakozunk. Gyakorlott oktatóként írásai beszélgetésre ösztönöznek, gondolatébresztőek, nem teljesértékű, megkérdőjelezhetetlen értelmezéseket akar átadni olvasóinak, sokkal inkább saját gondolatait, asszociációit közli, olyannyira, hogy olvasónaplóként is közelíthetünk a kötethez. A megválasztott beszédmód az irodalomoktatásban is alkalmazhatóvá teszi a könyvet, szövegei könnyen elősegíthetik az osztálytermi diskurzus kialakítását is az egyéni olvasás, értelmezés mellett. Fenyő D. György 1997-ben megjelent Poétai iskola című könyvében már kísérletet tett arra, hogy új megközelítésbe helyezze a verselemzést, a líra fogalomtárát és a költői nyelvet, és mindezt a közoktatás kontextusába helyezve diákoknak szánt feladatokkal, valamint egy rövid, oktatóknak készült útmutatóval egészítette ki. A Poétai iskola törekszik a teljességre és az osztálytermi alkalmazhatóságra, míg az Útikalauz a vershez is potenciálisan izgalmas lehet irodalomórán, de sokkal inkább gondolatébresztő érdekességként szolgálhat, hogy megmutassa a diákoknak, milyen sokféle módja van a lírai szövegek értelmezésének. Azonban kevésbé használható arra, hogy konkrétumokat, évszámokat, adatokat, neveket adjon a diákoknak, amelyekkel aztán közelebb kerülhetnek egy sikeres magyar érettségihez.
Nem szükségszerűen csak diákok és oktatók alkotják a célközönséget (bár lehet a kötetből tanári segédkönyv, diákok tanulmányait kiegészítő olvasmány, de a költészetet kedvelők kedvence is), talán inkább azokhoz a laikusokhoz szól, akik idegenkednek a lírától vagy a középiskola végével felhagytak a versolvasással. Hiszen ahhoz kevés a 25 vers, hogy mélyen elmerüljünk a magyar költészet kortárs és klasszikus darabjai között, s teljesen megismerjük őket, ahhoz azonban elég lehet, hogy valaki közelebb érezze magához a versolvasás aktusát. Fenyő D. György nem terheli olvasóit száraz, tanagyagszagú szövegekkel, törekszik a barátságos hangnemre, így a kötet egyértelműen tekinthető népszerűsítő szándékúnak is. Az olvasásnépszerűsítést célzó kezdeményezések között pedig kifejezetten egyedi, hiszen legtöbbször az epika vagy a dráma területén találkozhatunk ilyen kötetekkel.
Fenyő D. György könyve a szerző szakmai szenvedélyéből kifolyólag is megkérdőjelezhetetlenül közvetíti olvasóinak a versolvasás szépségeit, mélységeit. A vállalkozás egyik legnagyobb erénye, hogy új perspektívákat, személyes érzéseket, gondolatokat von be a verselemzés folyamatába, így nemcsak laikusoknak, hanem szakmabelieknek és hozzáértőknek is képes újat mutatni.
Tisza Eleonóra (1998, Fehérgyarmat) a Debreceni Egyetem anglisztika szakán diplomázott, jelenleg a kommunikáció- és médiatudományi tanszék mesterszakos hallgatója. A Bán Imre Kultúratudományi Szakkolégium diákelnöke. Kutatási területe a web 2.0 hatása az olvasási szokásokra.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a nemzeti kutatási, fejlesztési és innovációs alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.