Gyűjtemény, nem múzeum – mondja Kiss Törék Ildikó, a nagyváradi Kiss Stúdió Színház vezetője a Varaga Vilmos és művésztársai – partiumi színházi gyűjtemény ünnepélyes megnyitóján. Lehet, de én úgy gondolom, hogy ez bizony, egy színészmúzeum kezdemény, ami néhány év múlva az egyik jeles kulturális intézménye lesz a városnak.
November 26-án, a Partiumi Keresztény Egyetem Pavel utcai új épületrészében nyílt meg a gyűjtemény, melyben fényképek, plakátok, relikviák, használati tárgyak és nem utolsó sorban jelmezek idézik fel a nagyváradi színház művészeit és előadásait. A két teremben Varga Vilmos, Papp Magda, V. Csíky Ibolya, Halasi Erzsébet, Belényi Ferenc, Földes László, Gábor József, Gábor Katalin, Mogyoróssy István, Varga Tibor László pályáját mutatja be a kiállítás. Eddig – tenném hozzá, mert tudom, hogy Kiss-Törék Ildikó a gyűjtemény kitalálója és szervezője további művészek családjával veszi fel és tartja a kapcsolatot, hogy további művészek emlékét örökítse meg a gyűjtemény, és nem utolsó sorban megismertesse a nagyváradi és partiumi színháztörténet személyiségeit.
A pannók alatt fiókos tárlók: ki lehet nyitni, fotókat, dokumentumokat nézegetni. A tárlat kialakítása dr. Tavaszi Hajnal munkája, aki a tőle megszokott pontossággal és profizmussal tette átláthatóvá és élvezetessé a gyűjtemény bemutatását.
Az első megnyitón – lesz több is – mert a szervezők, tekintettel a járványra sorra hívják meg az érdeklődőket, hogy körbejárják, emlékezzenek vagy megismerjék színházunk eltávozott nagyjait, dr. Pálfi József a PKE rektora, Brendus Réka, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság, főosztályvezetője, valamint Kiss-Törék Ilidkó vágták el a hagyományos szalagot, méltatták a tárlat jelentőségét, ajánlották a publikum figyelmébe az anyagot.
A részvevők soraiban volt egy fiatalember, akit mindenki ismer, de ő sosem szerepel: dr. Varga Zsombor. Mi, öregek kisgyerekkorából emlékszünk a Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművész házaspár fiára, aki neves sebész Magyarországon, és aki díjat is alapított. Az édesapja nevét viselő elismerést minden évad végén ítélik oda egy jeles színészi alakításért. Persze segített és besegített a váradi színészek emlékét őrző gyűjtemény létrejöttébe is.
Hozzátartozók, barátok, adományozók, támogatók, munkatársak örömmel, de ismerjük be, néha könnyes szemmel jártuk körbe a tárlatot. Varga Vilmos az Én, Francois Villon című ikonikus előadásának jelmeze, Halasi Erzsébetről készült festmény, illetve egykori Erdélyi Riport címlap, Csíky Ibolya a Godot-ra várva fotóval, Gábor József és Katalin emlékezetes szerepei és sorolhatnám tovább.
Sokan hiányoznak a gyűjteményből, de bizonyára hosszabb-rövidebb időn belül itt lesznek ők is. A két, első emeleten található gyűjteményt még nem jelzi tábla a épületen, most folyik az engedélyek beszerzése a várostól, a lakóktól. Ilyen prózai oldala is van egy megnyitónak. Addig is, aki emlékezni és megismeri akarja a művészeket: Nagyvárad, Pavel utca 10.
Simon Judit