kép: Ujvárossy László Penderecki Dies Irae (Auswitz oratorio), digitális grafika
Már iskolás vagyok, nagyfiú. Apu és anyu leültetnek a nagyszobában. Apuval az asztal két végén ülünk, anyu középen, a kanapén. Valami komoly dologról akarnak beszélni velem, akkor ültetnek le így. Most nincs sietség, abból is tudni, hogy fontos, de ha fontos dologról van szó, amúgy is mindig előre szólnak. Meghallgatom őket, bár az ilyen beszélgetéseknél mindig félek egy kicsit. Ha valami egyértelműen jó dolog lenne, azt egyszerűen megmondanák, nem kerítenének köré ilyen izgalmakat. Ilyenkor mindig el szokták mondani, hogy engem felnőttként kezelnek, amire büszke lehetek. Általában titkos dolgokról van szó, és apu kezd beszélni. Most is.
Úgy gondoltuk anyuval együtt, hogy meg kell tudnod néhány dolgot.
Anyura néz, aztán újra rám, és folytatja.
Tudod, fiam, a mi apukáink, az anyué is, az enyém is, meghalt a háborúban. Erről talán már meséltünk neked. Fegyvertelenül kergették ki őket a frontra. Hogy miért nem volt fegyverük, ha katonák voltak? Ne türelmetlenkedj, próbálj végighallgatni. Hogy mondjam, hogy értsd? Nem adtak nekik. Mert zsidók voltak. Pont ez az, amiről beszélnék. A zsidó régi vallás, nagy kultúra, nincs mit szégyellni rajta. De mi nem vagyunk vallásosok. Nem hiszünk Istenben, mert ha hagyta megtörténni azt, ami történt, akkor… Mindenesetre tudnod kell, bennünket, a nagyiékkal, ezért deportáltak. A lágerekben, ahová a zsidókat vitték, sok embert megöltek. A családból is. Gázzal megfojtották őket. Ahol mi voltunk, ott nem voltak gázkamrák, de ott is haltak meg emberek. Az anyu nagypapája nagyon idős volt, ő még a vagonban… Amikor elvittek bennünket, fiam, kisebb voltam, mint te most. Bizony. Hogy miért mondjuk ezt el neked? Mert felnőttként kezelünk, és tudnod kell. Ma is vannak olyanok, akik nem szeretik a zsidókat. Az iskolában is előfordulhat ilyesmi, az osztálytársaid, esetleg még a tanárok között is. Sokan irigyek a zsidókra, mert általában szorgalmasak, tanulnak, nem isznak. Többre viszik, mint mások. De mi nem annak alapján ítéljük meg az embereket, hogy mi a vallásuk vagy a származásuk. Mindenki egyenlő, ezt jól jegyezd meg. Azzal, hogy valaki zsidó, nem kell dicsekedni, de szégyellni se kell. Anyuval úgy gondoltuk, hogy beszélnünk kell veled erről. Meg kell tanulnod kiállni magadért. Ha valaki… Ha bárki bántana emiatt, ne hagyd magad.
Apu elhallgat, komolyan néz.
(tovább…)