MEGOSZTOM

Nyirán Ferenc versei

Rossz álmok 4.


Kellett vagy három nap, hogy az eső
elmossa a járdára száradt vérfoltokat.
Tovább tartott, mint az ikertornyok
ledöntése. Keleten sem számít már
az emberélet, ha terroristákat kell
szimulálni. Pincékben osonó titkos
ügynökök, lehessen majd kire fogni
a sok áldozatot. Amikor látod, hogy
a szerelmed porrá ég Tbiliszi főterén,
amikor hallod a gyalogsági ásók élének
puffanását a fejeken, mert a lőszer
drága dolog, és ölni sokféleképpen
lehet. Reménykedtél egy szebb világban,
ahogy ezt teszi az ember már évszázadok
óta, de nem okulsz. Erdőtüzek, esőzések
nyomán zúduló árvizek, cunamik. A minap
lángra lobbant az óceán is, fúrótornyok és
hajók robbantak fel. Kedved támad
úszni egyet.


hétköznapi filozófia


amint fent úgy lent ismerjük régtől
hermesz triszmegisztosz alapvetését
mert itt az alsó világban is létezik
ugyanez amikor koszlott kocsmákban
hajlékonyakkal iszod a lőrét két marokkal
kapaszkodva a söröskrigli csorba fülébe hogy
másnap állófogadáson késsel és villával
kényeskedve fogyassz finomságokat
három ujjal emelve a száraz fehér
borral félig telt karcsú pohár szárát
és lezseren társalogva mutogasd magad
a többi sznobnak egy kiállításmegnyitón
vagy amikor súlyos lelki életet élvén
átlépsz bizonyos hölgyeken kik őszinte
odaaadással fordulnak feléd és mindent
megtennének érted de neked csak az
kell aki rád tapos leköp megaláz és ez
még a jobbik eset mert legalább észrevesz
a legrosszabb ha nem is létezel számára
ilyenkor topogsz egy helyben és süllyedsz
az önmegvetés ingoványába ahol már
hiába taposod a hétköznapokat
csak egyre mélyebbre merülsz és
szembeköpni sem mered magad reggelente
a borotválkozó tükörben ám készülsz
éhgyomorra a tieid közé a lebujba ahol
nem kell viselkedned és pancsolt
pálinkától zsibbad az agyad és felejtést
remélsz persze hiába hát szedd össze
magad hányszor hallottad már ezt is
hagyd a felszínt és a pótszereket vonulj
vissza moss főzz takaríts meditálj olvass 
könyveket és ne menj sehová mert minek 
ne hozz fejedre több bűnt botrány és
megaláztatást hisz amint fent úgy lent
és fordítva egyszóval ne akard hogy az
itt lent után fent is ugyanez 
történjen majd veled



Még dolgom van itt

Felülemelkedtem a dolgokon,
és nem csupán jelképesen –
magamat is fentről láttam, mint
aki meghalt, és távozóban még
visszatekint önmagára, két kezem
összekulcsoltam a mellemen,
szemem lehunytam. Szép voltam
így, holtan, de aztán felébredtem,
mert nem szeretnék halott lenni,
még dolgom van itt a földön,
még el kell felejtenem
valakit.

MEGOSZTOM

Ácsok

Szegek nélkül, csak fából. 
Rönkházad is így ácsoltad 
az erdő mélyén, távol minden
civilizációtól, kőhajításnyira 
az óceán partjától.
Aztán egy baljós hajnalon 
rád találtak üldözőid. 
Ácsolnak most ők is, 
tákolmányukkal arccal 
az öböl felé, ahol a 
caravellák horgonyoznak. 
Nem bajlódnak az illesztésekkel. 
Nem simítanak gyaluval. 
Kopácsolás visszhangja. 
Örvénylő faforgácsok a főn 
forróságában. Ácskapocs és 
szekerce. Ahogy majd 
bokádba, tenyeredbe is.
MEGOSZTOM

Komplex jel; Nem sejti (versek)

Komplex jel

Nagy utat jártunk be a negyvenötezer
éves, suscelebensist ábrázoló indonéziai 
barlangrajztól a szöveg komplex jellé 
válásáig, de előbb a reptiliánok tettek 
róla, hogy a dinoszauruszok eltűnjenek 
a bolygóról, majd átadták tudásukat a 
születő nagy birodalmaknak, hogy azok 
mára számunkra megfejthetetlenné vált
céllal építményeket emeljenek, így tartva 
a kapcsolatot égi oktatóikkal.

Aztán elértünk ide, ahol a bölcsészlány
elsírja magát egy előadáson, és attól
kezdve a költő csak neki beszél József
Attiláról. A lány, ha szárnya nőne, már
szállna is fölébe, röpülne egyre, hogy 
megnézze, hol is lakik Kukorelly Endre.
De asztalán káosz és ragacsos narancsszörp, 
hát szállni képtelen. Két macskája alufóliából 
gyúrt labdát kerget, és ő velük dorombol –

Galaxisok születtek és pusztultak el, míg 
vettem a bátorságot a vallomásra, mert 
lélekben kalandvágyó voltam, és csak
a reménytelen vonzott mindig.



Nem sejti

Amikor megismertem, épp
kenyeret lopott egy halottól. 
Később aztán vajas kalácsot 
követelt, mert kérni nem tudott. 
Adtam neki. Itt vertem be az 
első szeget a koporsómba. 
Akkor kellett volna elküldenem, 
de gyáva voltam, vagy lusta, ki 
tudja ezt ma már. Szép lassan 
belakta az életemet, fészket 
rakott a gondolataimba, majd 
terjeszkedni kezdett. Már övé 
az egész ország, övé a hatalom, 
s most Istennel kacérkodik. Nem 
elég, hogy éjjelente sikátorokban,
sötét utcasarkokon árulja magát, 
holott nincs rászorulva, de kell 
neki a mások megszerzése, a 
bokor alján való vad kéjelgés. 
Nyüszítését hallja az egész város. 
Nem elég neki az arany palota, 
viszi a vére, hajtja a mocsokba, 
csak hogy engem megalázzon. 
Nem sejti, hogy míg távol van, 
éjszakánként kovakövön élesítem 
medveölő késemet. 
 
MEGOSZTOM

Megjelent az Újvárad júliusi száma

Az ötödik számával jelentkező folyóirat címlapján Urszinyi Mária festő- és grafikusművész képe látható, munkásságát a Művészet rovatban Dr. Kányádi Iréne méltatja. Verssel, prózával jelentkezik Vass Norbert, Káli István, Nagy Zalán, Sztaskó Richard, Purosz Leonidasz, Csontos Márta, Oláh Péter, Márton Ágnes, Nyirán Ferenc, drámatöredékkel Mikola Emese. A Dialog/Párbeszéd rovatban Mihai Buzea A Közeledés Elmélete című írását olvashatják Pengő Zoltán fordításában. Ismét esszével jelentkezik Lakatos-Fleisz Katalin (A ház és a csipkebokor). Mindenki nyelvészkedik… címmel a Tandem rovatban Magyari Sára és szerzőtársa, Minya Károly közelít meg egy témát két szemszögből. Forgács Áron írása aktuális dilemmát jár körbe a Társadalom rovatban: Térdepelni vagy nem térdepelni, ez itt a kérdés. A Kultúra rovatban Csináld a dolgot és lesz hozzá erőd címmel Biró Árpád Levente készített interjút Horváth Benjaminnal a Fiatal Drámaírók Házáról. Rusu Szidónia szociológus esszéjének címe: Unplugged – kultúra a digitalizáció korában. Óltársaim, énekeljetek! a címe Simon Judit írásának a kolozsvári Állatfarm-premierről. Hegyi Réka anyaga ugyancsak a Kritika rovatban egy szelet bábszínháztörténetet kínál, Botár Edit világát. György Alida új könyvét (Hármasszabály) Codău Annamária elemzi, míg Darius Marder A metál csendje című filmjét Bozsódi-Nagy Orsolya ajánlja. Másodízben jelentkezik a Kortárs klasszikusaink rovat, ezúttal Balázs Imre József előadásának szerkesztett változatát olvashatják Hervay Gizella költőről (Élő hagyománnyá tudott válni). Az Előhívásban Kőrössi P. József a 90-es évekbe kalauzol, azt az epizódot idézi fel, amikor Göncz Árpád államfőként könyvet árult egy pesti aluljáróban.

Az Újvárad kapható a jobb erdélyi könyvüzletekben, az Írók Boltjában, budapesti, debreceni és nagyváradi hírlapárusoknál, továbbá elérhető az online előfizetők számára is.