Összevont tavaszi számmal jelentkezik az Újvárad folyóirat. A lapban verseket publikál Fekete Vince, Rusu Szidónia, Ady András és Demeter Arnold, míg prózát Péntek Orsolya és Lévai Katalin. Horváth Levente csűrökbe rejtett világát segít felfedezni a Galéria rovatban Sári Zsolt. Lakatos-Fleisz Katalin esszéje egy Képzelt beszélgetés Dsida Jenővel. Octavian Soviany brassói születésű költő önéletrajzi kötetéből olvashatnak részletet a Párbeszéd/Dialog rovatban Sikerült gyerek voltam? címmel. Női vezetők a cukorkavaráson túl címmel tandemezik a rovatgazda Magyari Sára és Maior Enikő angoltanár, kutató. Az író halálának 120. évfordulójára Jókai Mór nagyváradi napjait idézi fel Bakó Endre irodalomtörténész. Kerényi Tamás Ligeti elsüllyedt világa címmel az író Elsüllyedt világ című írását elemzi. A 45 éve alapított Kalyi Jag (Fekete tűz) együttes alapítójával, Varga Gusztáv zenésszel Kocsis Csaba beszélgetett. A társadalom rovat Forgács Áron Albert Camus, az ember iránti elkötelezett művész című írását, valamint Cseke Péter Tamás Az aranyláztól a politikai lázálomig című, a lezárult nemzetközi Verespatak-perről szóló anyagát kínálja. Fölmásztam az uborkafa tetejére címmel a lap azt a beszélgetést adja közre folytatásokban, melyet Borsi-Kálmán Bélával készített a kétezertízes években Konrád György és Kőrössi P. József. Láng Eszter elektrográfiai kiállítását Spitzer Fruzsina, Az átlátszó nő című Ughy Szabina-kötetet Pintér Anita, a szatmárnémti színház My fair lady-jét Simon Judit, míg az Elfogy a levegő című magyar filmet Beretvás Gábor méltatja. A lapszám vezércikke Géza. Kolozsvárad címmel Szőcs Géza összegyűjtött verseinek nagyváradi bemutatóját idézi fel.
Címke: május
Nem az elnök, hanem a barát
A magyar irodalomnál, kiváltképpen az erdélyinél csak a macskákat ismerte és szerette jobban, esetleg fordítva. Ez ma már talán csak az írók vagy a macskák tudják eldönteni. Az biztos, hogy értékes és érdekes könyveket írt és/vagy szerkesztett mindkét kedvenc témájában, lásd mondjuk négylábú barátainál maradva A kandúr csodatetteit vagy a Macskakalendáriumot. Irodalmunkkal kapcsolatban pedig elég, ha könyvespolcnyi irodalmi kötetanyaga mellett belepillant az ember mondjuk a régi várados archívumba, ahol a kétezres években, elsősorban 2002 és 2011 között gyakran, gazdagon publikált a legkülönbözőbb irodalmi témákban: Rákóczi alakjától a szépirodalom tükrében, az emigráció szellemi műhelyein át, több jeles író gondosan megrajzolt portévázlatáig, lásd Ady Endrét, Dsida Jenőt, Radnóti Miklóst, vagy az Erdélyi Helikon szerzői körét. Ezek a közlemények gyakran valamely nagyváradi kulturális rendezvényhez kapcsolódtak, leggyakrabban a Partiumi Írótáborban elhangzott előadások szerkesztett változatai voltak. Hiszen az is köztudott róla, hogy örömmel tett eleget a meghívásoknak határon innen és túl, s ezekre mindig alaposan felkészülve érkezett.
Amit egy Pomogáts Bélára emlékező jegyzetnek még feltétlenül tartalmaznia kell, az az, hogy egykor az Illyés Közalapítvány elnökeként ő volt a mai napig is érvényesen az, aki a legteljesebb empátiával és a legpontosabb helyzetismerettel tudott viszonyulni a támogatásért hozzájuk forduló civil szervezetekhez, szerkesztőségekhez. Valóban a segítő szándék vezette, soha nem az intézményvezetőt, a bürokratát látták benne, nem az elnököt, hanem a barátot, a szekértáborokon felülemelkedő embert. S tette mindezt a maga sajátos humorával, szellemes, olykor ironikus megjegyzéseivel, amivel – hatalmas tudása és munkabírása mellett – mindig kivívta környezete tiszteletét és rokonszenvét. Így őrzünk meg emlékeinkben, kedves Béla.
A szerk.
Újvárad 2023/5.
A folyóirat májusi számának irodalom rovatában verset publikál Markó Béla, Gagyi Judit Eszter, Tamás Dénes, Kőrössi P. József, prózát Burns Katalin, Hilgert István, Uraky Noémi, operalibrettó részletet pedig Sall László. Égő áldozat címmel jegyzi a szám esszéjét Lakatos-Fleisz Katalin.
A csíkszeredai Trimaginarium 2.0 kiállításról, László Hajnalka, Szabó András és Szentes Zágon közös tárlatáról Horváth Benji Az a bizonytalanul kellemes érzés című, a megnyitón elhangzott versét olvashatják.
Közoktatásból felsőoktatásba – oktatói szemmel a címe és a témája a Tandem rovatnak, Magyari Sára szerzőtársa ezúttal Lakatos-Fleisz Katalin.
A társadalom rovat Forgács Áron Világhírű írók a virtuális könyvégetés máglyáján című publicisztikáját, valamint Cseke Péter Tamás interjúját kínálja Asztalos Csabával („Ma nem ajánlott gyermeket és nőt focimeccsre vinni Romániában”).
Horváth Gizella írásával ajánlja a folyóirat Ujvárossy László Műcsarnokban nyílt kiállítását, míg a váradi verssétáról néhány résztvevő vall a Visszatérnek és beterítik a várost című összeállításban.
A kritika rovatban színházi előadásokról Lovassy Cseh Tamás és Simon Judit, könyvekről Kaupert René és Demény Péter ír, míg filmről Bozsódi-Nagy Orsolya. Az Előhívásban Kőrössi P. József írása egy kecskéről szól, aki fehér szarvasnak képzelte magát. A lapszám vezércikke Nem az elnök, hanem a barát címmel búcsúztatja a nemrég elhunyt Pomogáts Béla irodalomtörténészt. Az Újvárad már kapható a lapárusoknál és a jobb könyvesboltokban.
Könyvek a lap és mellékletei mellett
„A támogatások egy részét kötelező módon a jogdíjak rendezésére kellene fordítani” – fogalmaz májusi Könyvműhely mellékletünkben Sarány István, a csíkszeredai Hargita Népe kiadó képviseletében.
Hogyan értékeli összességében a romániai magyar könyvkiadás helyzetét?
A hazai magyar könyvkiadás elsősorban támogatásfüggő. Ez többnyire azt jelenti, hogy nem annyira az olvasói, a piaci igényekre válaszolnak a kiadók, hanem pénzosztó szervezetek, pályázatok által támogatott könyvek jelennek meg. Másodsorban alacsony példányszámok és a területi feldaraboltság jellemzi a szakmát, a székelyföldi kiadók munkái nem vagy alig láthatók a Partiumban és fordítva, a váradi kiadványokhoz ritkán lehet hozzáférni Csíkszeredában. Harmadsorban: egyre több könyvnek tetsző tárgy jelenik meg a piacon: szerkesztetlen, gondozatlan szövegű, esetleges tördelésű, a szakmai ismérveknek távolról sem megfelelő kiadványok kerülnek piacra, az esetek nagy részében közpénzen – ami elfogadhatatlanná teszi a helyzetet.
Milyen mértékben érintette a kiadó működését a koronavírus járvány, módosult-e a tevékenységük, a profiljuk stb?
A Hargita Népe Kiadó elsődleges feladata a Hargita Népe napilap és mellékletei – a Családi 7vége heti műsormagazin, a Székely Gazda havi gazdamagazin és a Székely Konyha és Kert havi gasztronómiai magazin kiadása, valamint a hargitanepe.ro portál működtetése. A könyvkiadás mintegy mellékes foglalatosságunk, elsősorban a lapban megjelent, vagy a lap szerzői gárdája által írt munkákat jelentetünk meg: publicisztikai és riportköteteket, képzőművészeti albumokat, történelmi, helytörténeti munkákat, de van mesekönyv-sorozatunk is. Az évi két-három könyvcím megjelentetését nem befolyásolták nagymértékben a járvány okozta korlátozások, talán az értékesítés terén volt tapasztalható visszaesés a rendezvények, könyvbemutatók, közönségtalálkozók elmaradása miatt.
Milyen változtatásokkal lehetne hatékonyabbá tenni a könyvkiadás-támogatási rendszert (Communitas, BGA, NKA stb.)?
Mivel a jelenlegi támogatási rendszer elsősorban a nyomdákat támogatja, lévén, hogy pl. a Communitas csak a nyomdaszámlát számolja el, a támogatók nem kényszerítik a kiadókat arra, hogy pénzt szánjanak a szerző, a szerkesztő, a műszak honoráriumának kifizetésére, az ily módon finanszírozott munkák után csak a nyomda és a könyvterjesztők, -árusok kapják meg a pénzüket, talán az illusztrátorok, a kiadó igyekszik kihozni legalább nullszaldóba a költségeit, s a szerző kap valamit – ha marad. Tehát a támogatás egy részét kötelező módon a jogdíjak rendezésére kellene fordítani.
A nagy könyves rendezvények, vásárok, fesztiválok mennyiben érintik a kiadó tevékenységét, milyen mértékben elégedett ezek működésével?
A vásárhelyi vásár sikerén felbuzdulva minden városban könyvvásárt szerveznek, gyakran azonos időpontban, a kiadók többségének pedig nincs annyi embere, hogy megjelenjen mindenhol, vagy mindenhová szerzőt tudjon utaztatni, elszállásolni, étkeztetni stb. A kis kiadók bevételei többnyire nem fedezik a kiadásokat ezeken a rendezvényeken, az egyedüli motivációja a részvételnek a rendezvény biztosította nyilvánosság.
Elégedett-e a jelenlegi könyvterjesztési lehetőségekkel, ezen a téren milyen változtatásokat tartana szükségesnek?
Nagyon fontos volna létrehozni egy egységes könyvelosztó és könyvtárellátó hálózatot, amely lehetővé tenné, hogy Erdély szerte megjelenjenek a boltokban, könyvtárakban az erdélyi kiadók könyvei.
Milyen könyvet olvas, illetve olvasott legutóbb?
Káli István Klastrom utca 2 című regényét, Molnár Vilmos Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei című rövidpróza-kötetét, Sántha Attila és Muszka Sándor – Ágtól ágig és Idegen állat című – legújabb versesköteteit és Dana Gheorghiu Colonada című regényét.
Kifordítom, befordítom
Patrice Pavis: Öleljük meg egymást, UartPress – Lector Kiadó, 2021
Második drámakötetével jelentkezik az UArtPress, ezúttal a Lector Kiadóval közösen kiadott anyagával. A DramArt sorozat hiánypótló vállalkozása, hogy a mai drámát népszerűsítse a fordítás segítésével. Az első kiadvány Gianina Cărbunariu színházigazgató, rendező, drámaíró Hétköznapi emberek című drámagyűjteményét adta közre; e mostani Patrice Pavis: Öleljük meg egymást címmel ellátott drámai szöveggyűjteményével foglalkozik Patkó Éva színházrendező fordításában. A kötet előszavát Láng Zsolt jegyzi.
Patrice Pavis 1947-ben született színházteoretikus, akinek színházi elméleti munkásságát világszerte tanítják és tanulják az egyetemi oktatásban résztvevők, ő maga is oktat. Színházi szótárát több mint harminc nyelvre fordították. Az elméletet gyakorlatba is ülteti a kétezres évek óta, hiszen színdarabokat is ír, 2021-ben pedig megjelent Poéme toiméme című regénye is.
Az Öleljük meg egymást ínyenc darab a színházbarátoknak. Színházbarátoknak, mert az ebben a kötetben közreadott drámák – egy kivételével – már létező drámákból kiinduló, parafrazáló, továbbgondoló, újragondoló, átalakító szövegek. A már létező drámák szerzője nem más, mint Csehov. Ványa bácsi, Cseresznyéskert, Három nővér: csupa olyan nagy mű, amely a mai napig kérdőjelek sora a színházi emberek számára. Csehovot érvényesen újragondolni kvázi újrafordítást igénylő feladat, és itt az újrafordítás nyelvalkotást jelent egy szétszedett majd összerakott világ prizmáján keresztül.
Az én három nővérem című szöveg elején például az F1 megnevezésű szereplő a következőképpen mutatja be magát: „Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutatkozzam: André Manuel, állok rendelkezésükre. (…) Személy szerint nekem van három nővérem, de hogy is mondjam, egyszerre köszönhetem nekik a boldogságomat és a boldogtalanságomat is. Akárhova megyek, útban vannak. Azt is mondhatnánk, hogy ők a sorsom útjelzői.” Sejthető tehát, hogy az itt beszélő André tehát eredetileg Andrej Szergejevics Prozorov alteregója, akinek (mármint Andrénak) belső konfliktusának kiindulópontja már ebből a pár sorból is kitűnik, illetve az alapvető viszonyrendszere is körvonalazódik, ami a nővéreit illeti, és amely meghatározó a szereplő drámán belüli létezésének szempontjából.
Úgy ír Pavis élvezetes drámákat, hogy mindeközben okos és nem tolakodóan színházelméleti finomságokkal átitatott szövegeket kínál az olvasónak – és ha az olvasó ismeri az eredeti drámákat, borítékolt a bensőséges és cinkos viszony megvalósulása a kötetben található szövegekkel.
Egy a négyhez
Jelentős erdélyi művészi kezdeményezéssel kapcsolatban olvasom az ötletgazda szavait: „szerencsére volt precedens román részről”. Azaz meg lehetett csinálni, támogatható volt. Mert ott virított, a magyar lehetőség előtt utat nyitva a precedens. Vajon tényleg szükséges-e ilyen szerencsés csillagállás itt a 21. század ötödén is túl ahhoz, hogy valaki valami értelmeset tegyen? Önmagában már (vagy még?) nem elégséges az, hogy egy remek ötletből kiinduló projektet jól előkészített, értékteremtő, tehetséges emberek csinálják stb. stb.? A lehetőség abban a pillanatban válik realitássá, ha többségi kollégák előzőleg letesznek valami hasonlót az asztalra?
Nyilván ma ehhez közeli a realitás, de úgy gondoljuk, a hasonló anomáliákat mindig szóvá kell tenni, mindig ki kell mondani, hogy ez elfogadhatatlan, mert egész egyszerűen diszkriminatív. Ahogy megfordítani sem lenne szerencsés: minden életképes többségi kulturális kezdeményezés mellé kötelezően összeeszkábálni egy kisebbségit is.
Azt ugyancsak néhány napja említette egy pedagógus szakember, megyei intézményi vezető, hogy az általuk is szervezett tantárgyversenyre arányában pontosan az egynegyede jut minisztériumi támogatásként, mint amennyit a hasonló román nyelvű verseny szervezői kapnak. Ráadásul utóbbiakkal a házigazda város is bőkezőbb mecénás, tegyük hozzá nem ugyanarról a városról van szó. Pedig a minisztériumi illetékesek nyilván ugyanonnan költenek ugyanarra. Tessék jókedvűen tudomásul venni, vannak egyformább diákok. Egy a négyhez arányban. Vagy inkább fogalmazzanak a szervezők örök optimistaként úgy: „szerencsére mi is kaptunk támogatást”?
Nem, ne mondjuk, inkább merengjünk el annak az okán, hogy hatalmi tényezővé válva miért válik újra és újra illékonnyá az érdekvédelmi jelleg?
A szerk.
Újvárad, 2022 május
Májusi számával jelentkezik egy Könyvműhely melléklettel kiegészítve az Újvárad folyóirat. Tamás Dénes, Varga Melinda, Sokacz Anita és Nyirán Ferenc versei mellett Pámer Gábor és György Alida prózáit kínálja az irodalom rovat. Odüsszeusz szolilokviuma címmel a Dialog/Párbeszéd rovatban Traian Stef ír a román nyelvben elszaporodott kicsinyítő képzőkről. A Tandemben Albert Dénes újságíró és a rovatgazda Magyari Sára ír a sajtószabadságról – emberül. A Galéria rovatban Horváth-Kovács Szilárd interjúja mutatja be a szám képzőművészét, Benedek Leventét. A 80 éves Gálfalvi Györgyöt köszönti Markó Béla Gálfalvi-oximoronok című esszéje. Két beszélgetést kínál az interjú rovat: Sebestyén Aba színész-rendezőt Tasnádi-Sáhy Péter, míg Kertész Melinda újságírót Cseke Péter Tamás kérdezte. Simon Judit Woyczek magánya címmel a szatmári színtársulat Büchner-előadását méltatja, míg Hegyi Réka a kolozsváriak Oidipuszát, Andrei Șerban rendezését. Fehér Imola a Borostyán Produkciós Iroda Játszótársak című, a Kosztolányi házaspárról szóló előadását ajánlja. Németh Júlia recenziója a Vigasz és öröm című albumot mutatja be, Kiss András főorvos művészeti gyűjteményét. Képet, hangot, követ temettünk címmel a nemrég elhunyt Szkárosi Endre intermediális művészről ír az Előhívásban Kőrössi P. József.
A Könyvműhely mellékletben az Újvárad körkérdésére fogalmaz meg véleményt a romániai magyar könyvkiadás helyzetéről néhány érintett szakember: Gálfalvi Ágnes (Lector), Dávid Gyula (Polis), H. Szabó Gyula (Kriterion), Ifj. Király István (Mentor Könyvek), Burus Endre (Pro Print), Demeter László (Tortoma), Sarány István (Hargita Népe).
Az Újvárad kapható a jobb erdélyi könyvesboltokban, budapesti, nagyváradi és debreceni hírlapárusoknál, az Írók Boltjában, az ISBN könyves galériában, továbbá a holnap.ro online webshopban.