Tudomány, történet, találkozás – kolozsvári hangok a Magyar Tudományos Akadémia 200. évfordulóján

(MTA székház, Budapest 2025. május 14.)

A bicentenáriumi rendezvénysorozat részeként a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) is bemutatkozott Budapesten. A rendezvénysorozat korábbi állomásaként, május 8–9-én az Amerikai Magyar Akadémikusok Társasága (AMAT) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagsága közös konferenciát rendezett. A plenáris előadók között olyan világhírű kutatók szerepeltek, mint Lovász László, May-Britt Moser, Edvard Moser, Aaron Ciechanover és Karikó Katalin. Emellett az MTA tudományos osztályait egy-egy külsős tag képviselte: a nyelv- és irodalomtudományi osztály képviselőjeként Gábor Csilla, a filozófiai és történettudományi osztály képviseletében pedig Pál Judit tartott előadást – mindketten a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatói, akik jelenlétükkel a kolozsvári tudományos életet is megjelenítették, és előadásaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a határon túli magyar kutatások eredményei is hangsúlyosan jelenjenek meg az MTA jubileumi rendezvénysorozatán.

A programsorozat részeként május 14-én került sor a KAB interdiszciplináris konferenciájára is. A rendezvénynek a MTA frissen felújított székháza adott otthont, ahol az előadások a felolvasóteremben és a nagyteremben zajlottak. A rendezvény nyitányán Paizs Csaba, a KAB alelnöke köszöntötte a résztvevőket, majd négy tematikus szekcióban folytatódtak az előadások – délelőtt a természettudományok, délután a társadalomtudományok és bölcsészeti kutatások kerültek fókuszba.

A felkért előadók az első szekcióban a természettudományok különböző területeiről származó kutatási eredményeket mutatták be, különös hangsúlyt fektetve az alkalmazott tudományokra és az emberi életminőség javítását új perspektívába helyező megoldásokra. Míg Paizs Csaba előadásában az emberközpontú biotechnológiai felhasználhatóság lehetőségeit ismertette a közönséggel, addig Fodorpataki László a növényi stresszhatásokra adott válaszreakciók hatását vizsgálta. Kentelky Endre előadásában az emberi érzékelés hiányosságaira hívta fel a figyelmet, rávilágítva arra, hogy akár a tudományos közegben tevékenykedünk, akár a közoktatás szintjén, gyakran nincs pontos ismeretünk arról, milyen növények vesznek körül bennünket.

Molnár Botond előadása a fizika határterületeire kalauzolta a közönséget, őt követően pedig Járai-Szabó Ferenc a Bíró–Néda-modell kapcsán tárgyalta a lokális és globális rendszerdinamika összefüggéseit. Kovács Katalin részletesen ismertette legfrissebb kutatásait, amelyből azt is megtudhattuk, hogy szoros kapcsolatot ápol az ELI (Extreme Light Infrastructure) két pillérével, a szegedi ELI-ALPS és a Bukarest melletti ELI-NP lézeres kutatóintézetekkel. A szekciót záró Nagy-György Tamás a temesvári kutatások alapján mutatta be átfogóan és korszerűen az építőipari innovációkat, különös tekintettel azok gyakorlati alkalmazására.

Az ebédszünetet követő délutáni szekció már a társadalomtudományi és bölcsészeti kutatások eredményeire fókuszált. Az előadásokból betekintést nyerhettünk az erdélyi magyar tudományosság sajátos kérdésfelvetéseibe és globális összefüggéseibe.

Salat Levente, a román–magyar kapcsolatok és az etnopolitika elismert kutatója, előadásában az erdélyi magyar társadalomtudomány „provinciális” jellegének értelmezési lehetőségeit vizsgálta, megvilágítva az intézményi és tudományos struktúrák korlátait. Őt követően Benedek József, a gazdaságföldrajz és a fenntartható fejlődés szakértője, a fenntarthatósági célok és indikátorok helyi szintű alkalmazásának módszertani kihívásait és lehetőségeit mutatta be. Bányai Éva, a kortárs magyar próza és a transzkulturalitás egyik neves kutatója, előadásában azt járta körül, hogy milyen nézőpontok érvényesülnek a külföldieknek íródott magyar irodalomtörténetekben, különös figyelemmel a kulturális átjárhatóság kérdéseire. Végül T. Szabó Levente, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem BTK egyetemi tanára és a kolozsvári Hungarológia Doktori Iskola igazgatója a nemzetközi összehasonlító irodalomtudomány első folyóiratának (ACLA – Acta Comparationis Litterarum Universarum) történetéről tartott előadást. 

A szekciók előadásai jól érzékeltették, hogy az erdélyi társadalom- és humántudományi kutatások méltó versenytársai a természettudományi vizsgálatoknak, és egyaránt alkalmasak arra, hogy helyi relevanciájú és nemzetközileg is értelmezhető kérdésekre adjanak választ.

A jubileumi ünnepség helyet adott a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem doktoranduszainak is, akik fiatal kutatókként mutatták be doktori kutatásaik aktuális helyzetét, betekintést nyújtva az irodalom-, nyelv-, filozófia- és történelemtudományi témák sokszínűségébe, valamint az interdiszciplináris megközelítésekbe. A kolozsvári Hungarológia Doktori Iskola három doktorandusza eltérő témákon keresztül mutatta be a magyar irodalomtörténet és kultúra különböző korszakainak és aspektusainak értelmezési lehetőségeit. Gálfalvi Ágnes a romániai magyar könyvkiadás rendszerváltás utáni alakulását vizsgálta, különös tekintettel arra, miként hatott a korábbi könyvkiadási hagyomány az 1990–2020 közötti kiadói programokra. Mitruly Árpád kutatása a fordítástudomány és a modernista irodalom határterületén helyezkedik el, előadásában James Joyce Ulysses című regényének magyar fordításaiban megjelenő nyelvi és stilisztikai kihívásokat ismertette. Tőtős Dorottya előadásában a dekadencia és a magyar századfordulós irodalmi modernizmus összefüggéseit tárta fel, rámutatva arra, hogyan jelent meg e kettősség az adott korszak poétikai törekvéseiben.

A Történelem – kultúra – civilizáció doktori iskola doktoranduszai hasonló alapossággal és sokrétűséggel mutatták be kutatási eredményeiket, amelyek a 19–20. századi történelem kevésbé feltárt területeire irányultak. Kádár Ágota előadásában Madarász Adeline (1871–1962) életét és munkásságát rekonstruálta, rávilágítva arra, hogyan lehet egy elfeledett női értelmiségi pályaképet visszahelyezni a tudományos emlékezetbe. Szabó Zsolt Máramaros vármegye közigazgatási elitjének 1822 és 1918 közötti működését vizsgálta, különös tekintettel az intézményei struktúrára, a társadalmi mobilitásra és a hatalmi viszonyokra. Zan Antónia gróf Gyulay Lajos (1800–1869) naplóin keresztül az intimitás és identitásformálódás történeti dimenziót kutatta, feltárva, hogyan tükröződnek a személyes tapasztalatok és belső vívódások a 19. századi arisztokrata önreprezentációban. A fiatal kutatók előadásai jól érzékeltették, hogy a BBTE doktori iskoláiban folyó kutatások nemcsak korszerű módszertani eljárásokkal dolgoznak, hanem fontos társadalmi és kulturális kérdéseket is képesek új megvilágításba helyezni.

A konferencia végéhez közeledve az előadók kerekasztal-beszélgetésen az erdélyi magyar tudományosság hazai és nemzetközi integrációjának lehetőségeiről és kihívásairól beszélgettek. A Pál Judit és Nagy László által moderált eszmecserében a már említett tudományterületek elismert kutatói és oktatói, valamint fiatal doktoranduszok vettek részt, így biztosítva a generációk és diszciplínák közötti valós párbeszéd érzékeltetését. A hozzászólók – Benedek József, Paizs Csaba, Fodorpataki László, Barabás Réka, Bányai Éva, T. Szabó Levente, Fehér Andrea, Tapasztó Levente, Szabó Zsolt és Mitruly Árpád – az intézményes együttműködés, a tudományos utánpótlás nevelése, valamint a nemzetközi láthatóság erősítésének kérdéseiről beszélgettek. A kerekasztal-beszélgetés középpontjában az a közös szakmai szándék állt, hogy az erdélyi magyar tudományosság strukturált módon kapcsolódjon be a hazai és nemzetközi tudományos diskurzusba – ennek aktuális és hiteles lenyomata volt maga a konferencia is, amelyen a beszélgetők részt vettek.

Az eseménysorozat záróakkordjaként sor került a Sokszor (nem) Kolozsvár című felolvasóestre és beszélgetésre Tompa Andrea íróval. A szerző Fejtől s lábtól című művéből Albert Csilla és Dimény Áron, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészei olvastak fel, az ezt követő beszélgetést pedig Bányai Éva és Fehér Andrea moderálták.

A jubileumi rendezvény nemcsak a tudományos eredmények bemutatásának adott teret, hanem megerősítette azt a közösségi és értelmiségi elhivatottságot is, amely a magyarországi és erdélyi magyar tudományosságot a párbeszéd, az együttműködés és a nemzetközi jelenlét hiteles képviselőivé teszi.

Fotók: MTA Sajtó