MEGOSZTOM

Canivàle (részlet)

Sall László és 218 vendégszerző szövegeinek felhasználásával írta Jörgen Börgen

recyklopedikus poperáj a nagyváradi gettóról több egymást követő jelenésben, szürkeségben, képtelenségben és két utasítással

virtuális realitás avagy a standard változat

TIBOR ERNŐ: a híd ahol állsz part.

HARSÁNYI ZIMRA – GLATTER ÁGNES: egy özép-elet-ai erén vagyunk

RAOUL: lelki molinókon lelki szavak. Mindenki szalad. Felém vagy a tömeg apad. Felfedem magam: RAOUL a JANUS és PANNONIUS utazási iroda helyi kirendeltségének alkalmazottja. Szemem szám bőröm színem

TIBOR ERNŐ: a föld felszíne

RAOUL: még gyerek vagyok. Elfoglalom magam. Meggyőződésem, mindenki engem véd, rám vigyáz. Körém ülnek

ATTILA: a csillagok!

***

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: jól van Zigány! elkergetted mind!

HEYMAN ÉVA: Z mint Zalán?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: hát ez meg miféle jelenés itt?

BIHARI SÁNDOR: Zalán Tibor. A Holdfénytől megvakult kutya.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: aki a librettót írja a berlini útra? Remek! Mert pont egy kutya… És ki maga?

BIHARI SÁNDOR: nem, uram, nem Berlin, ezek versek: Kutyaugatás emléke szitál! Bihari Sándor, Bihari Sándor a nevem!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: ne hazudjék! magát nem Sándornak, hanem Salamonnak hívják! Itt van a születési bizonyítványában! Nem Sándor, Salamon!

BARNA: a szívemet összemarkolja a harag!

BIHARI SÁNDOR: én szeretek írni. Én meg tudom ezt írni.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a librettót?

BIHARI SÁNDOR: nem, nem! Librettót talán nem, de néhány dalt!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a „Megéneklünk, Váralja versenyre?” Néhány versenydalt… hogy tömör és áttetsző képeivel friss utat mutassunk valóságunkhoz!

ATTILA: jaj, be szép, hogy minden Való szép!

BIHARI SÁNDOR: az iskolai bizonyítványom is erre a névre szól!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: hé, Slajme, húzd be az orrod, mert kiáll a sorból!

BARNA: a filozófusok mosolygós nyugalmával állja a csúfolódzást!

ATTILA: s ez ember gyönyörű, ha nem olyan, mint más!

BIHARI SÁNDOR: és szent emberek legyetek én előttem; a mezőn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: félénk kutyának hasa alatt a farka!

BIHARI SÁNDOR: végtelen hálával tartozom a kutyámnak, hisz mikor egy napon rabszolgakereskedők érkeztek a városba és az egyikük megpróbálta megerőszakolni a feleségemet, a kutya ráugrott és leharapta a nemi szervét.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a botos bálványtól a kutya se fél!

BIHARI SÁNDOR: ha nem tettünk volna szert a Tórára, éppen az állatoktól tanultuk volna meg az erkölcsös viselkedést.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: egy, kettő, három, négy, hát te, bolond, hová mégy? Úgy megütöm ezt a kutyát, Hogy végcifrázza ezt az utcát.

ATTILA: vót egyszer egy ember,

BARNA: szakálla vót kender.

HARSÁNYI ZIMRA: két kutya húzta,

GLATTER ÁGNES: két macska nyúzta,

RÓZSA ÁGNES: betették a lepedőbe,

HEYMAN ÉVA: kivitték a temetőbe?

***

BIHARI SÁNDOR: készül a librettó! Úgy írom le a szót, mintha merném leírni

ATTILA: úgy mondom ki, mintha merném kimondani

RAOUL: hajrá, hosszú az út, emésszük, társak! A smålandi kopó egy meglehetősen nagyméretű, kiváló mentalitású vadászkutya, amely családi kutyaként is kiválóan működik.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: ugatni, ugatni!

***

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

TIBOR ERNŐ: már csak idő kérdése volt

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

HARSÁNYI ZIMRA: kérem, indulnak innen vonatok?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

BARNA: milyen mi időnk, mikor még egy órám sincs!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

TIBOR ERNŐ: na ettől nem is tartottam, hogy esetleg nem fog eljönni

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

TIBOR ERNŐ: csak időtlen ne legyen

ATTILA: eljött a mi időnk

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: betölti a teret

TIBOR ERNŐ: be már a tereket is

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a Bémer teret

ATTILA: eljött a mi időnk

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: létrehozza a teret benne terjed a hangom embertől emberig

BIHARI SÁNDOR: igen s elmondja eljött a mi időnk

***

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): a lelkemet teszem ki értetek

TIBOR ERNŐ: azt csak tartsd meg magadnak

ATTILA: azt ne tedd, azt hozd magaddal, biztos kell majd

BARNA: még valamire

ATTILA: jó lesz

HEYMAN ÉVA: a kiselejtezéseken?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: e – lő – se – lej – te – ző lesz az!

DARKÓ ISTVÁN: a velük szemben

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: velünk szemben?

DARKÓ ISTVÁN: a résztvevőkkel szemben tanúsított viselkedé – sünk – kel kapcsolatban nem hivatkozhatnak a magánélet meg – sér – té – sére,

HARSÁNYI ZIMRA: sertésére?

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): nem hivatkozhatnak a gyermekek hazai vagy nemzetközi jogaira vagy az

ENSZ alapokmányára

HEYMAN ÉVA: hol van az még?

TIBOR ERNŐ: vagy a bélyeggyűjtők statutumára

BIHARI SÁNDOR: sem! Én ezt meg tudom írni!

BARNA: süket dumára

BIHARI SÁNDOR: …tumára/dumára

HARSÁNYI ZIMRA: akusztikai megfelelés

GLATTER ÁGNES: alap – alak

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): minden szöveget kívülről kell tudni

HEYMAN ÉVA: úgy hogy a kerítésen kívülről kiabálunk be?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: -juk

DARKÓ ISTVÁN: -ják be

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): minden rendelkezésünk megsértése a horgásztanyáról

BARNA: kutya, ha kérhetem, hiszen kutyák vagyunk

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): kutyatanyáról való és örök időkre szóló kitiltással jár

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: itt most álljunk meg, kérem! Hány örök idő van? Van a mienk meg a kié ezen kívül?

DARKÓ ISTVÁN: örök i – dő – re szó – ló kitiltással jár

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: tilos a játéktérbe!

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): akkor most beteszem a lelkemet értetek

TIBOR ERNŐ: tilos a játéktérbe?

BARNA: akkor ez nem játszótér?

ATTILA: tilos játéktér? Tilos játszótér?

GLATTER ÁGNES: szó sincs róla ez nem fér bele a kalap fogalomba!

HARSÁNYI ZIMRA: ez még távolról sem akusztikai megfelelés. Egyszerű kognitív disszonancia!

ATTILA: kicsit túl sok időbe telik

BARNA: mi az, ami ilyen sok időbe telik?

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): Nem megfelelő vagy rasszista jellegű rigmusok skandálása.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: Nem megfelelő?

TIBOR ERNŐ: A jelleg nélküli ám megfelelő rasszista rigmusokat talán?

DARKÓ ISTVÁN: tilos

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): A faji előítélet, a canisfóbia vagy diszkriminatív viselkedés szigorúan

DARKÓ ISTVÁN: tilos

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a fenyegető viselkedés, a trágár vagy sértő beszéd

ATTILA: Szigorúan tilos

TIBOR ERNŐ: N-K-K! Tegyük hozzá!

GLATTER ÁGNES, HARSÁNYI ZIMRA, BARNA, ATTILA, TIBOR ERNŐ: kések, tűzijáték, füstgránátok, légkürtök, rakéták, fegyverek, veszélyes tárgyak, lézeres készülékek, üvegek, üvegedények, üdítős dobozok, dorongok

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): és bármilyen egyéb tárgy, amelyet fegyverként lehet használni, és/vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot.

DARKÓ ISTVÁN: az ilyen tárgyakat birtokló személyek nem léphetnek be a játéktér területére.

GLATTER ÁGNES, HARSÁNYI ZIMRA, BARNA, ATTILA, TIBOR ERNŐ: tehát mi sem!

BIHARI SÁNDOR: N-K-K! Normális körülmények között! Mert előbb sikerül egy sor abnormális körülményt leírni, mint ezt betartani!

***

BARNA: a végén

ATTILA: minek a végén?

BARNA: az életed végén

BIHARI SÁNDOR: még azt fogod mondani, hogy te a mások életét élted

ATTILA: nem, ezt már most mondom

BARNA: és utána még azt is

ATTILA: hogy az én életemet pedig mások élik

HEYMAN ÉVA: fogjak élni?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: de élj inkább a közönség szeretetéért

ATTILA: nincs is közönségem

BIHARI SÁNDOR: a benned lévő közönség szeretetéért

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a büszkeségedért

ATTILA: és te ebbe akarsz belepusztulni?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: hát egy kis fegyelemmel

BIHARI SÁNDOR: ez nagyon szép, ezt megírom, ezt a lélekbe zárt mások szeretetét!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: az írás csak pazarlása az erőnek

BARNA: az írásban ott az a sok karakter

BIHARI SÁNDOR: karakterekbe tört életek

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: csak egyszer élsz – de ha jól csinálod, az az egy is elég.

ATTILA: a belső utazás

TIBOR ERNŐ: nem az a te feladatod, hogy mások életét éld, a te feladatod hogy együtt élj másokkal

BIHARI SÁNDOR: egyetlen egyet tehetsz csak, egy másik ember javát.

***

BARNA: keljünk hát mielőbb, ó, társak, útra!

TIBOR ERNŐ: Szemlér Ferenc fordítása

RAOUL: vagy a norrbotteni spicc, a másik nemzeti fajta. A berlini kiállításon biztos nagy sikerre számíthat!

TIBOR ERNŐ: hát mégsem lapp?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: nem kiállítás lesz az, film! Filmhez keresnek szereplőket. Új tehetségeket!

(ATTILÁhoz és BARNÁhoz fordul) ugatni, ugatni! Így! Ady Endre Szeretném, hogyha felednének! Ugatni, ugatni!

BARNA: a hold nehéz szárnyain,

ATTILA: az álom nehéz szárnyain

BARNA és ATTILA: emelkedik fölénk álmaink pávamadara, és rikolt.

BARNA: rikoltása úgy foglalkoztat bennünket, akár a halál: csak elkezdődik.

ATTILA: bármi történik is, az a kezdet, mindenkor a kezdet, és semmi más.

BARNA: foglalkozz a mindenség határaival, ami vagy.

ATTILA: mert önmagad vagy, s egyedűl, akár viharok közepette.

BARNA és ATTILA: látod a levegőt, a bennünk gyökerező mély hallgatást.

BARNA: próbáld arcod tükörképét megtalálni a falban,

ATTILA: próbáld arcod tükörképét megtalálni a padlóban, az asztalban, a heverőben, a könyvespolcban;

BARNA: próbáld arcod tükörképét megtalálni a fákban, melyek virradatkor éles körvonalaikkal/ megőrzik az éjszakát.

ATTILA: ó a fák – a csillagokhoz vezető gyalogútak.

BARNA: a tenyerek alig beheggedt csillagok.

BARNA és ATTILA: egyedül ajkaink ladikja úszik most tovább a csókok láthatatlan folyóján.

BARNA: senki sincs, aki kiállna igazunkért, helyettünk ezt senki meg nem teszi.

ATTILA: bármi is történjék, az a kezdet, mindenkor a kezdet.

BARNA és ATTILA: és semmi más.