907 Á.-nak Kasztrált szavakat mantrálsz: omladozó vékony falak, vérszagú vasredőny, édesanyád méhe. Idegen nyelvek, érthetetlen imák mögé bújsz, mindig, mikor újra és újra visszaengedlek magamba. Fojtogató, szűk folyosók ismeretlen tekintetével alszol el. Fényszennyezett utcák mérgező levegője járja át a tested minden egyes szegletét. Nem hiszel Istenben, mégis a kereshetetlent keresed értelmezhetetlen testek, tárgyiasított érintések között. Keresed magad sebek, terhek alatt, melyek hegekké mélyülnek. Budafok Itt hagytad az éjszakai buszok zúgását, a kerítésen átpletykáló szomszédokat, azokat a szűk utcákat, ahol először mondtad, hogy félsz hazamenni. Kint felejtetted a nagyváros szélén lévő lakótelepek tengerét, a 47-es villamos megállóit, amiket már senki se lát. A Duna mellett zakatoló vonatokat, amik édesanyád hangjára emlékeztetnek, azokat a görbe utakat, amik sosem visznek haza. Most csak a cigarettacsikkek maradtak utánad, az otthonfelejtett ígéreteid, azok az utolsó szavak a peronon. Ránk ömlött a tegnapról megmaradt bor, betakart a sínek alatt az utolsó vonat. Kedd A konyhakövön fekszem, a párbeszédeink összes létező variációja fut végig bennem. Kétszer, háromszor, majd újra, elölről az egész. Elolvadt a vaj, szétfolyik a márványon. A sarokban találkozó fugacsíkokat bámulom, várom, hogy újra párhuzamosak legyenek. Talán kedden volt az, amikor megálltunk Veszprémben, látni akartad a viaduktot. Elmondtam, hogy szerintem nincs benne semmi különleges, és te addig nem szóltál hozzám, amíg a parthoz nem értünk. Akkor mondtad csak el, hogy a zuhanás előtt ott láttad utoljára. Vizet forralok, hagyom, hogy kifusson, így sem alszik el a tűz. Az autópályán beszéltünk utoljára, azt mondtad félsz attól, hogy te is olyanná válsz, mint ő, hogy majd egy kedden elmész Veszprémbe, megállsz a híd közepén, még egyszer rám nézel, de ezúttal nem viszel el a partig. Nem emlékszem az utolsó mondatomra, és belőled is csak a szétfolyt vaj maradt.
Címke: Le Julianna Phuonglinh
Képtelen szimmetriák
Nádas Péter: Rémtörténetek, Jelenkor, Bp., 2022, 464 oldal
Nádas Péter regényét feszült, egymásnak ellentmondó, paradox képek jellemzik. Nyomasztó, izgalmas, erőszakos, trágár, komplex, s mégis egyszerű emberi sorsok, kapcsolatok, ezen érzések és gondolatok kavarogtak bennem a regény első olvasatakor.
A mű a vidéki realizmus világát írja le, egy falusi tájat mutat be, mondatról-mondatra, kendőzetlenül, már-már obszcén, ugyanakkor hiteles módon közelebb kerülünk a szereplők sorsának megértéséhez. Egy Kádár-kockákkal teletűzdelt vidéki kép monotonitását szakítják meg így a címben is említett rémtörténetek. Mert hogy mire is utal a mű címe? Egy hétköznapi falu hétköznapi emberei milyen misztikumot rejthetnek magukban? A válasz is oly egyszerű, mint maguk a kérdések. Hiszen a jó és a rossz kérdése mindig a fejünk felett lebeg, minden egyes lépésünknél ott ármánykodik a gonosz, s ez a regény is ezt a kérdést járja körül, a mindennapi aljasságot és azt az ördögi habitust, mely egyszerre emberfeletti és embertelen.
Nádas Péter életművét tekintve nem újszerű (ugyanakkor hosszát tekintve mégis), hogy a könyv műfaja regény, melyre a mű címe is utal (szintén Nádas Péterre jellemzően lásd. Egy családregény vége, Emlékiratok könyve, vagy A Biblia és más régi történetek) ugyanakkor rendhagyó módon a mű nem tagolódik fejezetekre. Ezen írói eszköz pedig teret enged a cselekmény kibontakozásának, az olvasó számára pedig nagyobb szabadságot ad a különböző cselekményszálak, valamint karakterek kibontakozásának értelmezésében.
A regény cselekménye néhány nap eseményeit öleli fel, mely során a Dunakanyar menti falu szereplőinek történeteit olvashatjuk, s élhetjük át. Nádas Péter a magyar nyelv kifacsarásával, és annak mesteri alkalmazásával jellemzi karaktereit, mindannyian különböznek, mindannyian más életutat járnak be, más a kapcsolatuk a gonosszal és a bűnnel, s egyet sem kiemelve, mindannyian ugyanolyan elemi részei a regénynek. Kiemelhetőek ugyanakkor a regényből azon karakterek, akiknek az egymással való kapcsolatát az ellentmondás, az aljasság és a becstelenség jellemzi. Ilyen például Törpike, a falu testi fogyatékos szajhája és fattyú fia, Bolog Imre, viszonyuk viharos, és erőszaktól nem mentes, vagy például a szellemeket látó, gonosznak titulált Teréz és az ő napszámosa, az egyszerű, bolond Róza. A regényben kiemelkedő szerepet kap még a gyógypedagógusnak készülő Piroska, a falu lelkésze, Jónás atya, valmint Fabiusné és fia, Misike.
A regény első felében az író vontatottan, óvatosan enged csak betekintést a falu mindennapjaiba, Nádas Péter stílusára kevésbé jellemző falusi, népies nyelvi regisztereket használva kelti életre a különböző karakterek, s nem rest a nyelv határait feszegetni. Ugyanakkor a regény második felében egyre inkább a feszültség és a dinamikusság jellemzi a párbeszédeket, a cselekményt.
A mű egyik központi motívuma a hierarchia, mely áthatja ezt a zárt falusi közösséget, ezt jól mutatják az egyes dialógusokban, a nyelvhasználatból egyértelműen tükröződő különböző hatalmi viszonyok. Ugyanakkor a regény változatosságát és a szereplők emberi mivoltát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy ezen hierarchikus kapcsolatok nem állandó jelleggel követik végig az eseményeket, hanem azzal együtt evolválódnak és folyamatosan változnak. Ilyen például Bolog Imre és Törpike, vagy Róza és Teréz kapcsolata is. Továbbá a regényben a vidék és a főváros kapcsolata és különbségei is kiemelt szerepet kapnak, különösképpen Teréz életútját, valamint az egyes szereplők és a falu viszonyát tekintve.
Ahogyan azt már a fentiekben is említettem, valamint ahogyan arra kritika címében is utaltam, a Rémtörténetek című könyvet a képtelen szimmetriák írják le, a Kádár-korszak mindennapi faluja, melyet a misztikum övez, és melyben az emberi kapcsolatokat az ellentmondás, az erőszak és a szexualitás banális, de mégis sokrétű leírása jellemzi. A mű első látásra nem feltétlenül illik Nádas Péter életművébe, ugyanakkor a könyv elolvasása után mégiscsak úgy vélem, hogy mindez a Nádas életmű betetőzéseként is számontartható. A hagyomány és a modernitás, a vidék és a város, a közhely és a formabontó találkozása, az ellentétek szembehelyezése és feloldása ez a regény. S mindannak ellenére, hogy a mű írása évtizedekkel ezelőtt kezdődött meg és ezzel együtt a cselekmény is azon korszak maradványa, ez a több generáció történetét is magába foglaló regény egy cseppet sem veszített aktualitásából, így véleményem szerint 2022-ben Nádas Péter legújabb úttörő regénye nemcsak a kortárs magyar irodalom, hanem a világirodalom egyik legmeghatározóbb regényévé vált.
Le Julianna Phuonglinh (2003, Budapest) szabad bölcsész, joghallgató, a Bibó István Szakkollégium tagja. Verseket és slam poetry szövegeket ír, publikál és ad elő. Szabadidejében a szövegalkotás más formáival ismerkedik.