Naplóbejegyzéseim utolsó fejezete a lemondás köré csoportosul. De ez a lemondás nem mindig a nagyon korszerű FOMO (Fear of Missing Out) életérzés köré, hanem sokkal inkább a JOMO (Joy of Missing Out) köré csoportosul. Mert igen, néha egy erdei iskolából hazatérő vagy ballagó gyermek felülírja az ambiciózus, mindent lefedni szerető riporter szerepét, vagy egy üveg finom prosecco elég ahhoz, hogy az ember tiffezésben megfáradt leánya úgy döntsön, akár ki is lehet hagyni egy teljes napot. Amit elterveztem, és első percben tudtam, hogy nem szeretnék kihagyni, sikerült megnézni – kivéve a közönségdíjas versenyfilmet. Még maradt egy-két ínyencség, amit lehet, hogy nem lesz alkalmam máskor látni, de ez van, elengedem, kialszom magam és felkészülök a következő fesztiválra. Hegyi Réka TIFF-beszámolója. Befejező rész.

Kilencedik nap: ír és norvég anyák

Darren Thornton Four Mothers című filmjét szinte véletlenül választottam ki a műsorból. Hogy néz ki ez? A rövid leírások, vagy fülszövegek sokszor semmitmondóak vagy egyenesen félrevezetőek a TIFF programfüzetében, de ennek a témája (személyes érintettség miatt is) megragadott, azt feltételeztem (jogosan), hogy kacagni is lehet majd vetítés közben, szóval nem egy nagyon elvont művészfilm, vagy bonyolult dráma lesz, s nem utolsó sorban mellette szólt, hogy ugyanabban a moziteremmé avanzsált Studházban vetítik, mint a következő filmet, amire jegyet váltottam. Bűbájos, kalandokkal jó bőven fűszerezett történet a 40-50 éves korosztály azon csoportjáról, akiknek nincs családja, nincsenek gyerekeik (mert melegek – de ez nem fontos részlet), és idős, özvegy édesanyjukról kell gondoskodjanak, no meg persze a mamákról, akik jól-rosszul, de elfogadják ezt a helyzetet, torokszorítoan magányosak és még ők sem tudják, hogy nekik is csak jót tenne a társaság, a sorstársak nyitott, elfogadó közelsége. 

Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó, Aranymedve- és Fipresci-díjas része, a Drømmer (Álmok) mindent összevetve egyik kedvencem volt az idei TIFF-en, többek között amiatt, ahogya a szeretet és elfogadás problémáját artikulálja három generáció szemszögéből. A nagymama félti és óvná szárnyát bontogató, írói vénával megáldott unokáját, de kicsit féltékeny is rá. Az anya bárkit lekaratézna, aki bántotta porontyát, de rögtön azután üzleti lehetőségként tekint az irodalmi értékű napló kiadására. A lány pedig? Hát ő életében először szerelmes, szenved, ahogy illik, és persze egyszer továbblép, ahogy ez természetes.

Tizedik nap: Haugerud trilógiájának első két része és „hiánypótlás” a díjazott versenyfilmekkel 

Az emberi kapcsolatok összetettségét tanulmányozó norvég trilógia első részében (címe: Sex) Haugerud egy megcsalásnak is minősülő egyszeri kalandot helyez mikroszkóp alá, hiszen az „elkövető” barátja és felesége is olyan szempontokat hoz be a képbe, amire ő nem gondolt, és bár egész környezete türelmes, elfogadó és empatikus, azért nem szabadul meg a „házasságtörő” stigmájától.  

A második rész (Love) is a párkapcsolatokat vizsgálja – Oslo és egy közeli sziget közötti kompon, mondhatnánk. Minden szereplő egy-egy külön világ, tulajdonképpen boldog, beteljesedett emberek lehetnének, hiszen szakmájuk a hivatásuk is, mégis nagyon vágynak még valamire. Társra, ölelésre, szeretetre, vagy csak jó szexre.  

A TIFF egyik jó szokása, hogy utolsó nap levetítik a fontosabb díjakat nyert filmeket, így azok is, akik nem ezeket választották ki a nagyon gazdag programból, utolsó nap megnézhetik. A két legfontosabb díjat, a TIFF-trófeát és a rendezői díjat is menekült-témájú alkotásoknak ítélte oda a zsűri. Az utóbbi alkotást, Noaz Deshe Xoftex című munkájának utolsó vetítését sikerül megnézni, és sikerült megérteni, hogy a közönség miért nem zárta szívébe, és ítélt neki nagyon kevés pontot: nehéz összerakni egy mesélhető történetet a látottakból. Valóság és fantáziavilág között jelzés nélkül oda-vissza kalauzolnak minket, minden egy látomásszerű, erős fények és sűrű árnyékok uralta képekből áll. Nagyon szépen komponált, de nyomasztó hangulatú film… (A díjazottak teljes listája elérhető a filmtett.ro portálon.)

Folyt. köv. 2026-ban! 

Képünkben kiragadott pillanat Noaz Deshe Xoftex című, a TIFF rendezői díját elnyert alkotásából