Volt már dolgom nővel,
kettővel, uszkve százzal!
Azonban sosem
volt még viszonyom
a Woody Harrelson-arcú lánnyal.

Nem tudom, hogyan 
fogok megküzdeni a hiánnyal,
de rajta vagyok, hogy
mielőbb együtt legyek
a Woody Harrelson-arcú lánnyal.

Ha kérded, fáj-e,
azt mondom, inkább
csak bánt, hogy ez
idáig egyszer sem
láthattam közelről
a Woody Harrelson-arcú lányt.

Tehát nem arról van szó,
hogy szenvedek a kíntól,
vagy – horribile dictu –
pokoli tüze gyötör
a csalódásnak,
de azért jó volna tudni,
milyen szájszaga van reggel
a Woody Harrelson-arcú lánynak.

Néha álmodom is.
Ilyenkor az van, hogy
a vászonról lelép,
és megindul feléd.
Ekkor kezem remeg,
gyomrom görcsbe szorul;
rettenetesen szarul
vagyok –
lehet,
ez a féltékenység,
másutt sokszor leírt
jele.
Woody Harrelson-arcú lány,
inkább felém
gyere!

És máris álmodom tovább,
hogy ő az, tényleg ő az,
sőt: csakugyan!
Ajkán smink,
fején bugyi van,
és kergetőzünk
a nappaliban, 
amely sajátom,
a Woody Harrelson-arcú lánnyal,
ki rivall:
van egy barátom!

Frusztrált vagyok,
ezt egy haverom
állította váltig,
igaz, ő soha, 
nem jutna el –
a saját depresszióját
vetítette ki rám! –
a Woody Harrelson-arcú lányig.

Mondjuk, az is lehet, hogy 
tényleg félek, például
attól, hogy kiderül,
az igazi neve: János
a lánynak, kinek arca
Woody Harrelson-iánus.

Persze ez is mindegy,
hiszen az érzelem a
fontos, egyedül csak a
szerelem számít, ezért,
úgy hiszem, tudnék
bizonyos áldozatokat hozni
a Woody Harrelson-arcú lányért.

Meglehet, néhányuk
makacs, kibírhatatlan, konok,
de megnyugtat a tudat,
hogy mindig lesznek
Woody Harrelsonok.

Úgyhogy ezt illetően nyugodt vagyok.

Mármint azt illetően, hogy
lehettem ez idáig
akárhány lánnyal,
egyszer úgyis
együtt alszom majd
a Woody Harrelson-arcú lánnyal.