A Párbeszéd, sötétben című koncertszínházi előadást szeptember elején mutatta be Nagyváradon Vecsei H. Miklós és csapata. A partiumi, erdélyi turné első állomása volt a Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota alagsorában kialakított új kulturális térben megtartott előadás, amely jó néhányunknak adott gyönyörű élményt. A turné következő állomása volt: Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Tusnádfürdő, Gyimesközéplok.

Az előadás beharangozójából megtudhattuk: Vecsei H. Miklós művésztársaival Arany János, József Attila és Pilinszky János életműve után most Csoóri Sándor munkássága előtt tisztelegve hozott létre egy koncertszínházi produkciót, amely a mai eltávolodás és uniformizálódás ellen keres szenvedélyes és egymásra figyeléssel teli válaszokat. Előadják: Vecsei H. Miklós, Kiss Flóra (Subtones), Mihalik Ábel (Hiperkarma, Kispál és a borz), Ratkóczi Huba (SeeN), Frimmel Jakab (Abel Label). Rendező Vecsei H. Miklós.

Még csak szállingóznak az emberek a barokk palota pincéjében kialakított terembe, a nézőtéren keresik a helyet, hová üljenek. A hangszórókból sejtelmesen elsuttogott, elmondott szavak, gondolatfoszlányok jutnak el hozzánk, ráhangolnak az „utazásra”. „(…) birodalmak hanyatlanak meg, savas esők pusztítják el az erdeinket, tizenöt éves „benzin-tyúkok” próbálnak repülő édent varázsolni a lelket sorvasztó betonutak fölé”.Elsötétül minden, majd misztikus hatást keltő aprócska fények a színpadon, képek kivetítve a háttérben. Egységes és sokrétű, ahogyan követi a zene a dramaturgiát, a prózai szövegek a verseket. Csodás hangok és hangulatok. Az intró után az első dal: „Anyám fekete rózsa, nem tud kiszínesedni”. Szülők szürreális álmai, „anyámnak fáj a semmi”. Kopog az idő, fölelevenednek a gyermekkor igazságai. Sors, élmény és képzelet. Sóvárgunk nemlétező sárkány után. És aztán jő ama bizonyos szerelem, meg párhuzamos szerelmek, amikor „nem élhetek, csak arcod közelében”, amikor nincs idő fájdalomra, felejtésre. „Ittuk az időt, mint a rumot”, és a mindenbe belefeledkező néző is issza az időt, észre sem veszi. Békanyál, fényfennsík. A mindenség játszik velünk. „Nem elég a világ, világkép kell.”Világképek és kristályosodási pontok. Nagy László megidéződik, majd Pilinszky is megszólal, az Egyenes labirintus hatott Csoórira, hatott az alkotókra, hat ránk. Repülünk, lázadunk, elszállunk, zuhanunk. „Jobb lenne ordítani!”Mit jelent a nemzet, van, akinek nem egyéb, mint „Horthy-emlékekkel kitömött zsák?” Van-e igazi otthon? Kiböjtölhető-e a megtisztulás? Háborús komorság, majd 1956-ban a változás reménye, „pedig csak az ígérete hangzott el a szovjetek távozásának.” Átmelegszünk a versekben, a muzsikában, amely jazzes, rockos, sámános, népies, pszichedelikus, mikor milyen, andalít és felpezsdít, cirógat és felzaklat. „Zöld lesz a háttér.” „Vigasztalnak a dalokká lett versek, még akkor is, ha „saját rosszkedvébe gabalyodott a város”.

A váradi előadás és dedikálás után Vecsei H. Miklóst kérdeztük, miként adódott az ötlet, hogy Csoóri Sándor verseiből koncertszínházi előadást alkossanak. „Azzal a céllal állt össze a csapat, hogy létrehozzunk valami közös értéket. Próbáltuk megkeresni, mi hiányzik a kulturális életből, mivel egészíthetjük ki, mit adhatunk a generációnknak. Csoóri Sándor szövegeiben találtuk meg azt a közös nevezőt ennek az öt embernek, akit ma láthatott a közönség. Abban reménykedtünk, ha öt ennyire különböző embernek Csoóri gondolatvilága zászlóshajó tud lenni, akkor talán a nemzedékünk zömének is azzá válhat. Nem a vers megzenésítése a lényeg, hanem maga a gondolatiság, amit Csoóri képvisel. A műsor összeállítását nagyon nagy válogatás előzte meg. Három és félórányi szöveg volt első körben. Aztán elkezdtük ebből megrajzolni, megsejteni az előadás ívét. Gyermekkortól a háborúban való megjelenésig. Sokféle témát érintünk: az erősebb szerepe a világban, szerelem, magány, hűség, hűtlenség, magyarnak lenni stb. Gyakran olyan dolgokat is ki kell húzni a már majdnem végső előadásból, ami miatt elkezdtük készíteni a műsort. A végén mindent alá kell rendelni ennek az ívnek, hogy a nézőnek katartikus vagy mindenesetre emlékezetes élmény maradjon az előadás.”

A váradi az első határon túli fellépésük volt. Az est után az is elhangzott: másfél éve még egyikőjük sem ismerte Csoóri költészetét. A járvány idején kezdtek foglalkozni Csoóri Sándor versvilágával, amelybe belemerültek és beleszerelmesedtek. Természetesen vannak új előadásötletek, Hervay Gizella, valamint Dsida Jenő verseiből szeretnének majd válogatni a következő műsorokhoz.