MEGOSZTOM

Keszthelyi György versei

Négysoros


A földi élet kiegyenlítetlen
értékpapír az égi tőzsdén,
a szeretet prímszám,
csak eggyel és önmagával osztható.


Weboldalak

- a kiút hőmérséklete -


Árnyékos
és napos weboldalak,
pár virtuális
bakancsba sajtolt
temérdek irány, 
hasonlatosságotok
labirintusában, 
a zsalugáterek mögött 
keresi tiszta
színpalettáját
a virág.

A kertész nem alhat, 
virraszt a memóriában. 
Kijelzőre szegecselt nap,
processzorba táplált
hiperaktív ragaszkodásod
beleéget a földbe.



Ádám voltam

Ádám voltam a diófa alatt,
keserű első ember,
te pedig megállóm, stációm, 
a nyaranta a kamaszodó Ádám
ott virrasztott a gyümölcsösben,
Keresztúron, az ördögök
és a lidércek birtokán. 
Megelőztelek, nagyanyám,
reám tapadt az éhes föld,
fal, zabál, rója ráncaim, 
belőled közben kert nőtt a dombig,
az oldódó test biohulladéka
fákat és bokrokat fiadzott,
zsenge, kis relikviákat. 
Úgy sorakoznak, zöld fegyelemben, 
mint akik tudják, a szellemidézők
nem ismerik a tüzelőt, 
hát belőlük is fejfát,
öreg Ádámnak Öregistenhez
vezető útjelző táblát eszkabálnak.