Szűcs László interjúja Ingrid Carlberg svéd íróval, az „Itt egy szoba, és rád vár…” – Raoul Wallenberg története című könyv szerzőjével. 

Mi jelentette a Wallenberg-könyv megírásának a fő mozgatórugóját, motivációját, miért tartotta fontosnak, hogy ezt a munkát elvégezze?

2009-ben kezdtem a könyvvel foglalkozni. Megdöbbentett az a csend, a hallgatás, ami Raoul Wallenberg cselekedeteit és sorsát övezte. Semmilyen komoly, ambíciózus, korabeli kutatásra épülő svéd életrajz nem állt rendelkezésre, kevesen tudtak arról, hogy ő valójában mit is hajtott végre Budapesten a háború alatt. Svédországban a hidegháború idején a Szovjetunióhoz kötődő hosszas és sebeket feltépő diplomáciai konfliktus jelképe volt. Eredetileg oknyomozó újságíró és kutató vagyok, így nehéz volt ellenállnom a kísértésnek, hogy elvégezzem az elmaradt, hiányzó mélykutatást és hogy megpróbáljam megírni élete és sorsa történetét a sok elsőkézből származó információra alapozva.

Mi jelentette a legfőbb kihívást, hogyan sikerült a hatalmas forrásanyagot felkutatni, mi volt a munkamódszere?

A legnehezebb, hogy azt ne mondjam a lehetetlen kihívás a releváns orosz levéltárakba való bejutás volt. A Szovjetunió bukása után, a kilencvenes évek elején beállt egy nyitottság. Akkor jelentős számú dokumentumot hoztak nyilvánosságra, ami Wallenberg esetére is vonatkozott, nem utolsósorban a Külügyminisztérium archívumából. De a 90-es évek végére ismét bezárták az archívumot. Az újbóli elzárkózás főleg azokra az érzékeny adatokra vonatkozott, amelyek a második világháború után, például Raoul Wallenberg letartóztatása körüli időszakkal kapcsolatosak. 

Végül mégis elég messzire jutottam a cenzúra áttörésében. Meghívtak például Moszkvába a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumának olvasószobájába, hogy néhány fontos eredeti dokumentumot megvizsgáljak. Sajnos időközben történhetett valami, mert végül meggondolták magukat. Az egyetlen dokumentum, amit bemutattak, az Wallenberg börtönbéli személyi, nyilvántartási kártyája volt. Azon kevesek egyike vagyok, akik kezükben foghatták ezt a sárguló kartondarabot.

A forrásanyagok mellett mennyiben voltak inspirálóak a személyes tapasztalatok, a helyszínek felkeresése Svédországban, Magyarországon, Oroszországban?

Számomra a leginspirálóbb munkautazások a budapestiek voltak. A történészek és szakértők mellett sikerült meginterjúvolnom a még életben lévő munkatársakat is. Nagyon meghatóak voltak a látogatások azokon a helyszíneken, ahol Wallenberg mozgott, ahol dolgozott, például a Minerva utcai villában, ahova kezdetben az ő humanitárius részlege költözött be, illetve a szomszédságában lévő egykori svéd nagykövetség épületében. Továbbá az Üllői út 2-4. szám alatti ingatlan, ahol az irodája volt a nyilaskeresztes puccs után, illetve a svéd házak felkeresése a nemzetközi gettóban. Nagy élmény volt számomra, hogy azokat az eseményeket, amelyeket a dokumentumokban feltérképeztem, konkrét földrajzi helyszínekhez tudtam kötni.

Természetesen érzelmileg felbolygató volt a Donskoye temetőben, Moszkva déli részében sétálni, hiszen a svéd diplomata hamvai ott lehetnek valamelyik tömegsírban, vagy járni a Lefortovo-börtönben, ahol a legtöbb ideig fogvatartották. 

A kötet megjelenése óta eltelt évtized során történt-e bármilyen érdekes fejlemény, változás az ügyben? Került elő olyan dokumentum, ami az eddigi képet árnyalja?

Engem lenyűgözött a család fáradhatatlan harca, hogy egy nap végre szabadon hozzájussanak fontos dokumentumokhoz, amelyek segíthetnek a rejtély megoldásában. Néhány évvel ezelőtt a Wallenberg család beperelte az orosz titkosszolgálatot (FSZB) amiért megtagadják azoknak a dokumentumoknak a nyilvánossságra hozatalát, amelyek fényt deríthetnének a sorsára. Beadványukat egy orosz bíróságon tárgyalták, ahol azzal hárították el a keresetet, hogy az ügyet 75 évre titkosítottak. Ha jól számolunk, akkor 2022-ben ezek az információk nyilvánosak lesznek. Erre a nyilvánosságra hozatalra sokan várunk…

Milyen volt a kötet svédországi, illetve idegen nyelvű kiadásainak a fogadtatása? Tervezik-e orosz nyelvű változat kiadását?

Általában nagyon jól fogadták, ahol megjelent. Ezek között sajnos nincs ott Oroszország, de többek között az Egyesült Államokban, Angliában, Németországban, Spanyolországban, és Olaszországban megjelent. Az Alfred Nobelről szóló könyvem azonban hamarosan megjelenik oroszul is. Az talán kevésbé érzékeny téma.

Hatalmas feszültséget érzek, illetve ellentmondást Raoul Wallenberg bátorsága, cselekvőkészsége, eredményessége és aközött, ahogyan a svéd politikum, elsősorban a diplomácia, de részben még a család egy része is különböző okok miatt nem tett meg mindent a kiszabadítása, a történtek tisztázása érdekében, többnyire a semlegességre hivatkozva. Egyetért-e azzal, hogy ez a könyv a korabeli svéd társadalom kritikája is?

Igen, egyetértek. Annak feltérképezése, hogyan kezelték az 1945 utáni svéd kormányok ezt az ügyet, nem egészen hízelgő rájuk nézve. Volt egy hiszékenység, illetve jó adag érdektelenég, hogy feltegyék a releváns kérdéseket, amit így utólag felkavaró követni. Ami Raoul Wallenberg családját illeti, a kép összetettebb, ugyanis őket kezdetben megkérték a hatóságok, hogy ne avatkozzanak bele, hogy ezzel fölöslegesen ne nehezítsék Raoul helyzetét. Ez az óvatosság azonban csak a kezdetekben volt jellemző…

Érzett-e csalódottságot amiatt, hogy nem minden kérdésére kapott, kaphatott pontos válaszokat? Illetve van-e bármi remény, hogy ezek a válaszok egyszer megszülethetnek?

Az ember soha ne adja fel a reményt! Nagyon bízom az orosz dokumentumok 2022-re ígért nyilvánosságra hozatalában. Izgalmas lesz látni, hogy Oroszország betartja-e az ígéretét, vagy újabb okokat találnak ki arra, hogy elutasítsák a kérvényt.

Mit jelenthet Raoul Wallenberg példája és személyisége a ma emberének egy olyan világban, ahol továbbra is léteznek önkényuralmi rendszerek, s ahol az antiszemitizmus élő jelenség?

Számomra Wallenberg budapesti bravúrja azt mutatja, mennyire fontos, hogy a reakcióink ne rekedjenek meg a rossz ellen a szép szavaknál egy olyan társadalomban, ahol az embereket a fajuk miatt üldözik és ahogy a második világháborúban tömeggyilkosság áldozatai lesznek. Wallenberg nem volt egy nagy szónok. Az ő tiltakozását nem lehetett szónoki emelvényekről hallani. Azzal sem elégedett meg, hogy tiltakozását diplomáciai jegyzékekben fogalmazza meg. A cselekvés embere volt, aki arra használta szervezői és vezetői tehetségét, hogy egy lenyűgözően nagy és hatékony mentőszervezetet hozzon létre, amelynek néhány kritikus hónap alatt emberek ezreit sikerült megmentenie a náci gyilkológépezet elől. Az ő példája mutatja, mennyire fontos, hogy soha ne engedjünk, amikor a rossz erők meg akarják osztani a társadalmakat, ki akarnak taszítani emberi csoportokat. S hogy mennyire fontos az is, hogy az egyetemes emberit a pusztító mi és ők mentalitásra akarják váltani, ami sajnos mindig utat nyit a végső rossznak. Az emberiségnek együttesen kell cselekednie és reagálnia. Ezt értette meg Raoul Wallenberg. 

A magyar változat elkészítésében közreműködött Sall László

*

László Szűcs intervju med författaren Ingrid Carlberg om hennes bok Det står ett rum här och väntar på dig … berättelsen om Raoul Wallenberg. 

Vad var den viktigaste inspirationen, motivationen för/ inför Wallenberg-boken, varför tyckte du att det var viktigt att genomföra detta arbete?

Jag började arbeta med min bok 2009. Ämnet lockade mig. Jag var fascinerad av den svenska tystnaden kring Raoul Wallenbergs gärning och hans öde. Ingen verkligt ambitiös svensk biografi baserad på arkivresearch fanns att tillgå om honom och få visste vad han egentligen hade uträttat i Budapest under kriget. I Sverige stod han mest som symbol för en utdragen och uppslitande diplomatisk konflikt med Sovjetunionen under kalla kriget. Jag har en bakgrund som undersökande journalist och forskare och jag hade svårt att motstå utmaningen att göra den uteblivna djupresearchen och försöka skriva berättelsen om hans liv och hans öde med många förstahandskällor som grund.   

Vad var den viktigaste utmaningen, svårigheten? Hur lyckades du hitta/leta upp det enorma källmaterialet? Vad var din arbetsmetod?

Den svåraste, för att inte säga omöjliga utmaningen var att ta sig in i de relevanta ryska arkiven från den tiden. Efter Sovjetunionens fall inträdde en period av öppenhet som varade de första åren under 1990-talet. Då offentliggjordes en stor mängd dokument som berörde Raoul Wallenbergs fall, inte minst från Utrikesministeriets historiska arkiv. Men mot 1990-talets slut stängdes arkiven på nytt. Den nya slutenheten gällde i synnerhet de arkiv som berör känsliga händelser under andra världskriget, som arresteringen av Raoul Wallenberg. 

Jag kom ändå ganska långt i mina försök att tränga igenom censuren. Jag blev till och med inbjuden till Moskva för att studera ett antal viktiga originaldokument i FSB-arkivets läsesal. Tyvärr hände något på vägen och på plats i Moskva möttes jag ändå av kalla handen. Det enda dokument som förevisades mig då var Raoul Wallenbergs fångkort i original. Jag är en av få som har hållit den tunna gulnade kartongbiten i min hand. 

Jämte källmaterialet hur pass inspirerande var de personliga erfarenheterna, de personliga besöken, mötena i Sverige, Ungern, Ryssland?

För mig var arbetsresorna till Budapest de allra mest inspirerande. Jag kunde, förutom historiker och experter, också intervjua före detta medarbetare som ännu var i livet. Starkt berörande var också besöken i de miljöer där Raoul Wallenberg rörde sig, däribland villan på Minerva utca där hans Humanitära avdelning först flyttade in, den gamla svenska ambassaden i grannhuset, fastigheten på Ullöi ut 2-4, där han hade sitt kontor efter pilkorskuppen, och svenskhusen i det internationella ghettot. Det var stor upplevelse för mig att kunna fästa de händelser jag kartlade i dokumenten i de geografiska miljöer där de utspelade sig. 

Givetvis var det också en känslomässigt omtumlande upplevelse att vandra på Donskojkyrkogården i södra Moskva, där det förmodas att askan efter den svenske diplomaten ligger i någon massgrav, liksom att se Lefortovofängelset, där han hölls fängslad större delen av tiden.

Under det senaste decenniet sedan boken kom ut finns det någon intressant utveckling, förändring i fallet som nyanserar bilden vi haft förut?

Jag är imponerad av familjens oförtröttliga kamp för att en dag äntligen få fri tillgång till viktiga dokument i ryska arkiv som vi vet kan bidra till gåtans lösning. För några år sedan stämde familjen ryska säkerhetstjänsten (FSB) för dess vägran att offentliggöra dokument som kan belysa hans öde. Stämningen har behandlats i rysk domstol, där de avvisades med argumentet att de är sekretessbelagda i 75 år. Noga räknat betyder det att dokumenten blir offentliga nästa år, 2022. Den publiceringen är vi många som ser fram mot…

Hur mottagits boken i Sverige respektive i andra länder? Planeras det en utgivning på ryska?

Genomgående väldigt väl i de länder där den har givits ut. Där återfinns tyvärr inte Ryssland, men den är utgiven i bland annat USA. England, Tyskland, Spanien och Italien. Min bok om Alfred Nobel publiceras dock på ryska inom kort. Det ämnet är kanske mindre känsligt.  

Jag känner en enorm spänning eller snarare en motsättning mellan på ena sidan Raoul Wallenbergs mod, viljestyrka, effektivitet och på andra sidan mellan den svenska politikens, framför allt diplomatins, men till en viss del även en del av familjens (som av olika anledningar) inte gjorde allt för att befria Wallenberg eller för att klargöra det inträffade mest med hänvisning till Sveriges neutralitet. Håller du med att denna bok är även en kritik över det dåvarande svenska samhället?  

Ja, det håller jag med om. Min kartläggning av hur fallet hanterades efter 1945 är inte direkt smickrande för de dåvarande svenska regeringarna. Där fanns en godtrogenhet och en ovilja att ställa de relevanta frågorna som är omskakande att följa. Vad gäller Wallenbergs välkända släktingar är bilden mer komplicerad, då de under den första tiden ombads att inte blanda sig i för att inte i onödan försvåra Raoul Wallenbergs situation. Den försiktigheten var dock bara anbefallen de första åren…

Kände du någon besvikelse över att du inte fick riktiga svar? Eller finns det något hopp att dessa svar blir till/blir offentliga någonsin?

Man ska aldrig ge upp hoppet. Jag tror mycket på det utlovade offentliggörandet av ryska dokument under 2022. Det ska bli spännande att se om Ryssland håller fast vid det löftet eller om de uppfinner nya skäl för att avslå alla ansökningar. 

Vad kan Raoul Wallenbergs gärning och personlighet betyda för dagens människa i en värld där det än idag finns det auktoritära regimer och där antisemitismen är en levande företeelse?

För mig visar Raoul Wallenbergs bragd i Budapest hur viktigt det är att inte låta reaktionerna stanna vid vackra ord när ondskan tar över i ett samhälle, när människor förföljs på grund av sin ras och som under andra världskriget utsätts för folkmord. Raoul Wallenberg var ingen stor retoriker. Hans protest hördes inte från talarstolarna. Han nöjde sig heller inte med att skriva diplomatiska noter i protest. Han var en handlingsmänniska, som använde sin begåvning för organisation och ledarskap till att bygga upp en imponerande stor och effektiv räddningsorganisation som under några avgörande månader lyckades rädda tusentals människor undan det nazistiska mordmaskineriet. Hans exempel visar hur viktigt det är att aldrig ge efter när onda krafter vill splittra samhällen, stöta ut befolkningsgrupper och ersätta det universellt mänskliga med det förödande vi-ochdom-perspektiv som tyvärr alltid öppnar vägen för den yttersta ondskan. Mänskligheten måste reagera och agera i gemenskap. Det förstod Raoul Wallenberg.