Kiváltságosnak érezhették magukat azok, akik jelen voltak november 22-én a Léda-házban, mert egy Nagyváradon még szokatlan műfaj – a lakásszínház egyik sajátossága miatt csak kevesen juthattak be, hogy láthassák a Héjanász című előadást, melyet a budapesti Kugler Art Szalon hozott el első határon túli helyszínként Nagyváradra. Kiváltságnak lehetett érezni az eseményt azért is, mert időnek és térnek különös együttállásaként zajlott le. A szervezők maguk mágikusnak nevezték azt a különös körülményt, hogy az előadást Ady Endre születésének 145. évfordulóján mutatták be legfontosabb múzsájának, Brüll Adélnak egykori nagyváradi otthonában, a Léda-házban. A Héjanász ugyanis, mint azt a címéből sejteni is lehet, Ady és Léda szerelmének története. A dokumentarista jellegű előadásban a költőt Bárnai Péter, a múzsáját pedig Pokorny Lia alakította. A művet Szederkényi Olga újságíró, dokumentumfilm-rendező állította össze, ő is volt a rendező. Ez utóbbi munkában társa volt Surányi András, aki narrátora volt az előadásnak, és aki tulajdonképpen a felszarvazott férj, Diósy Ödön, Dodó szerepét öltötte magára ebben a műben. 

A mű maga és a tér adta sajátosságok igénylik a bensőséges, otthonos hangulat megteremtését, ezt a célt szolgálta az érkező nézőknek felszolgált pezsgő az előtérben, majd a Léda-ház nagytermébe való belépéskor az egyik oldalon hangulatos kis enteriőr látványa fogadta a barátságosan invitált kis számú, mintegy hetven főnyi nagyérdeműt.

Ebben a kis játéktérben mutatták meg az előadók azt, hogyan lesz hús-vér emberek hevesen fellobbanó és hullámzó, majd elmúló szenvedélyéből halhatatlan költészet. A szenvedélyek viharában őrlődő költőnek és múzsájának köszönhetjük a talán legszebb és leggazdagabb huszadik századi magyar szerelmi lírát, mely felöleli a szerelem összes stádiumát a fellobbanástól a szakításig. Szederkényi Olga nem titkolt szándéka volt az is – ez az előadást követő beszélgetésből is kiderült –, hogy rávilágítson arra, hogy a valóságban sokkal fontosabb szerepe volt a múzsának az életmű megszületésében, mint ahogy az például a tankönyvekből kiolvasható. Ennek tudható be, hogy az előadás során mintegy mérföldkőként jelentették be Ady egy-egy újabb verseskötetének a megjelenését, melyhez a narrátor rögtön hozzátette azt, hogy éppen hányadik kötete volt az, mely Lédával való kapcsolata idején született meg. 

A mintegy hetven perces előadás során kirajzolódtak a szerelmi kapcsolat erővonalai. Eleinte Ady volt a dominált fél, a nagyvilági Léda uralkodott a vidéki újságíró tehetség fölött, de amint Adyból országos hírű költő lett, megváltoztak az erőviszonyok. Ady ebben a kapcsolatban nagyobb szabadságot kért, követelt magának, Léda pedig idővel egyre féltékenyebb szerelemmel ragaszkodott kedveséhez. A konfliktusok elkerülhetetlenek, kapcsolatuk súlyos tragédiája volt a halva született gyermekük is. Ady és Léda szerelmének jól ismert művészi lezárása a megrendítő Elbocsátó szép üzenet című költemény, amelyet érdekes módon nem csak Ady szaval el Lédának, de Léda is Adynak, jelezve ezzel azt, hogy a szakítás mindkét fél számára veszteség volt, és nem csak Léda, de Ady is magára kellett öltse elhagyott szerelmese „Feledésének gazdag úr-palástját”. Pokorny Lia és Bárnai Péter láthatóvá tették a két ember mélységes szerelmét és szenvedélyét, játékuk érdemeit csak erősíti az a tény, hogy úgy voltak képesek érzékelhetővé tenni a lelki folyamatokat, hogy közben a felolvasószínházi jellegből adódóan olvasniuk kellett a szövegeket. A főhősök párbeszédei ugyanis az egymásnak írott levelekből álltak, illetve Ady cikkekből és versekből hangzottak el részletek. A történéseket, az életrajzi eseményeket a narrátor olvasta fel, közben a háttérkivetítőn filmrészletek, illetve korabeli fotók, képeslapok, illusztrációk idézték meg azokat a huszadik század eleji helyszíneket, ahol Ady és Léda élete zajlott. 

A nagy sikerű előadás után, mint már említettem, beszélgetés zajlott, melyen részt vett Szederkényi Olga és Surányi András, beszélgetőtársuk Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője volt. Megjegyzendő még, hogy a nagyváradi előadás a nagyváradi Szigligeti Színház és a Szépírók Társasága támogatásával jött létre.