„A támogatások egy részét kötelező módon a jogdíjak rendezésére kellene fordítani” – fogalmaz májusi Könyvműhely mellékletünkben Sarány István, a csíkszeredai Hargita Népe kiadó képviseletében.
Hogyan értékeli összességében a romániai magyar könyvkiadás helyzetét?
A hazai magyar könyvkiadás elsősorban támogatásfüggő. Ez többnyire azt jelenti, hogy nem annyira az olvasói, a piaci igényekre válaszolnak a kiadók, hanem pénzosztó szervezetek, pályázatok által támogatott könyvek jelennek meg. Másodsorban alacsony példányszámok és a területi feldaraboltság jellemzi a szakmát, a székelyföldi kiadók munkái nem vagy alig láthatók a Partiumban és fordítva, a váradi kiadványokhoz ritkán lehet hozzáférni Csíkszeredában. Harmadsorban: egyre több könyvnek tetsző tárgy jelenik meg a piacon: szerkesztetlen, gondozatlan szövegű, esetleges tördelésű, a szakmai ismérveknek távolról sem megfelelő kiadványok kerülnek piacra, az esetek nagy részében közpénzen – ami elfogadhatatlanná teszi a helyzetet.
Milyen mértékben érintette a kiadó működését a koronavírus járvány, módosult-e a tevékenységük, a profiljuk stb?
A Hargita Népe Kiadó elsődleges feladata a Hargita Népe napilap és mellékletei – a Családi 7vége heti műsormagazin, a Székely Gazda havi gazdamagazin és a Székely Konyha és Kert havi gasztronómiai magazin kiadása, valamint a hargitanepe.ro portál működtetése. A könyvkiadás mintegy mellékes foglalatosságunk, elsősorban a lapban megjelent, vagy a lap szerzői gárdája által írt munkákat jelentetünk meg: publicisztikai és riportköteteket, képzőművészeti albumokat, történelmi, helytörténeti munkákat, de van mesekönyv-sorozatunk is. Az évi két-három könyvcím megjelentetését nem befolyásolták nagymértékben a járvány okozta korlátozások, talán az értékesítés terén volt tapasztalható visszaesés a rendezvények, könyvbemutatók, közönségtalálkozók elmaradása miatt.
Milyen változtatásokkal lehetne hatékonyabbá tenni a könyvkiadás-támogatási rendszert (Communitas, BGA, NKA stb.)?
Mivel a jelenlegi támogatási rendszer elsősorban a nyomdákat támogatja, lévén, hogy pl. a Communitas csak a nyomdaszámlát számolja el, a támogatók nem kényszerítik a kiadókat arra, hogy pénzt szánjanak a szerző, a szerkesztő, a műszak honoráriumának kifizetésére, az ily módon finanszírozott munkák után csak a nyomda és a könyvterjesztők, -árusok kapják meg a pénzüket, talán az illusztrátorok, a kiadó igyekszik kihozni legalább nullszaldóba a költségeit, s a szerző kap valamit – ha marad. Tehát a támogatás egy részét kötelező módon a jogdíjak rendezésére kellene fordítani.
A nagy könyves rendezvények, vásárok, fesztiválok mennyiben érintik a kiadó tevékenységét, milyen mértékben elégedett ezek működésével?
A vásárhelyi vásár sikerén felbuzdulva minden városban könyvvásárt szerveznek, gyakran azonos időpontban, a kiadók többségének pedig nincs annyi embere, hogy megjelenjen mindenhol, vagy mindenhová szerzőt tudjon utaztatni, elszállásolni, étkeztetni stb. A kis kiadók bevételei többnyire nem fedezik a kiadásokat ezeken a rendezvényeken, az egyedüli motivációja a részvételnek a rendezvény biztosította nyilvánosság.
Elégedett-e a jelenlegi könyvterjesztési lehetőségekkel, ezen a téren milyen változtatásokat tartana szükségesnek?
Nagyon fontos volna létrehozni egy egységes könyvelosztó és könyvtárellátó hálózatot, amely lehetővé tenné, hogy Erdély szerte megjelenjenek a boltokban, könyvtárakban az erdélyi kiadók könyvei.
Milyen könyvet olvas, illetve olvasott legutóbb?
Káli István Klastrom utca 2 című regényét, Molnár Vilmos Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei című rövidpróza-kötetét, Sántha Attila és Muszka Sándor – Ágtól ágig és Idegen állat című – legújabb versesköteteit és Dana Gheorghiu Colonada című regényét.