MEGOSZTOM

A lény

A lény mellettem akár szép is lehetne.
A WC tiszta, a zuhanytálcában téglahalom,
A földön fekete zsákok
Ruhák felirattal.
Mikor szeretek,
Fejetlen próbababa vagyok.

A lény mellettem
Már vagy a nyolcadik sört issza,
És még mindig túl józan
A csókhoz.
Összeszedi a dobozokat,
Mert ez azért mégse kocsma.

A lény rozéval kínál,
Most először nem hányok tőle.
Ő fogta a fejem, mikor berúgtam.
Ne félj babám, mondja,
Pedig ő is fél, ahogy mindenki.

Kecskesajtot eszünk málnával,
Egy megfordított kuka tetején.
Milyen jól élünk, mondja a lény.
Mert ma van, megesszük a holnapit,
És meghívjuk rá a fiút,
Aki egy autóban lakik.

A lény már alszik,
Én sosem tudtam mással.
Horkolása ütemére bólogat,
Karjában a maci.
Gyere anyucihoz, motyogja.
Nem igaz, hogy a felnőttek
Nem néznek mesét.


Gulisio Tímea (1989) író, költő, újságíró. Legutóbbi kötete Emésztőrendszer-váltás (Katapult Kortárs Alkotói Oldal, 2021). Budapesten él.

MEGOSZTOM

Gulisio Tímea versei

A kukkoló

Ott ülsz.
Háttal.
Ha megfordulnál.
Vagy a tükörbe néznél.
Itt lennék állig maszkban.
Szemig húzott sapkában.
Közömbösen visszafordulnál.
És én itt maradnék
Megint egyedül.
Rajtakapatlanul.


Akvarisztika
 
A halboltban mindig meleg van.
A tulaj szikár, sárga képű biológiatanár.
Felesége molett és egykedvű.
Amilyen csak egy biológiatanár felesége lehet.
Képzeletemben a bolt esőerdő,
A nő díszes maharadzsáné.
Bárki lehet a maszk alatt.
Sötét a copfja és a szeme.
Pólója átázott az akváriumvíztől.
Markába színes rákocskák bújnak.
Haja fekete víz, vállára csorog.
Lába közt tavirózsa nyílik.
Elnyúlik hínárágyán.
Megadja magát a tószagú ölelésnek.
Mint a halott nő azon a festményen.
Ébredj, öltözz, nyolckor nyitni kell
 


Háziasított
 
Újszülött bárány a kabátom,
Elütött őzé a szemed.
Megmutatod a pintyeid.
Tüsszögök a tolltól.
Belőled kihalt a vad,
Én bundát fertőtlenítek.
Hiába jöttél.
Hiányzik a szagod.