MEGOSZTOM

Üzenetek Meseországból

V. Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja Nagyváradon

Cirkuszban, varrószalonban, csillagok között, erdőben és királyi palotákban voltunk mind, akik részt vettünk a Nagyváradon ötödik alkalommal, október 6-10. között megszervezett Fux Feszten. A fesztiválon résztvevő négy erdélyi társulat számára a fesztivál nem csak helyszíni, hanem egy közös ügy találkozási pontja is volt: politikai és gazdasági problémákkal terhelve mindannyian a bábszínház műfajának elismeréséért küzdenek.

Az első napon a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulata Mészöly Miklós humort és politikai utalásokat rejtő meséjének színpadi változatával, a Bartal Kiss Rita által rendezett Sosevolt Cirkusz bemutatójával nyitotta a fesztivált. A búcsúszámokat bemutató cirkusztársulat tagjai, bár mind-mind szokatlan tulajdonsággal és külsővel rendelkeznek, mégis egy összetartó közösségként lépnek porondra, és válnak egyenként szerethetővé. Minden gondolat, ami a cirkuszigazgató lelkesítő beszédében a néző nélkül maradt cikusztársulatról elhangzott („Ó, a kishitűek! Azt hiszik, hogy mi magunknak nem tudunk tapsolni? Örülni a kevésnek, sírni a sok felett. Ó, hát nem erre tettünk esküt?”) az valójában a fennmaradásukért küzdő művészekhez is szólt. 

Cérnácska Szabócska

A második napon a Szatmárnémeti Északi Színház Brighella Bábtagozatának Cérnácska Szabócskáját láthattuk. G. Szász Ilona A Mindentvarró Tű c. meséjét Nagy Regina vitte színre. Málika és Cérnácska Szabócska történetét két varrónőt alakító bábszínész játszotta el a varrószalonná váló bábszínházban, és a rengeteg eszköz, ami a varrodában volt, a mese szövésében is lényegessé vált. Életre kelt a kovácsoltvas kerekű, pedálos varrógép, a bosszúszomjas rozsdás olló, a virághajú, vázatestű, fodros ruhácskájú Málika és a humoros kinézetű kisörödögök. Az árnyjáték, amiben a szabócskát és Málikát láttuk egy felhőn ülve, reményt ad arra, hogy azok, akik szeretik egymást, a halál után is együtt lehetnek.

A kolozsvári Puck Bábszinház Kishercegszemmel című előadásában Antoine de Saint-Exupéry A kis hercegét Vadas László rendező filozófiai síkon bontotta ki. Milyennek láthatjuk a világot, az embereket, magunkat, ha kishercegszemmel nézünk szét? – szembesít a kérdéssel az előadás. Az előadás ötvözi a maszkos bábjátékot és a mozgásszínházi elemeket, és az eredeti szöveg nélkül próbálja meg elmondani a saját kisherceg-értelmezését. Ahogy az eredeti mű esetében, úgy itt is eldöntetlen, hogy az előadás felnőtteknek vagy gyerekeknek szól, esetleg szólhat-e mindkettejüknek. Az egyik legszebb színpadi kép a lámpagyújtogató megjelenése, akinek magas, kis lámpácskákkal díszített alakja a sötétben olyan, akár a csillagos ég.

Kishercegszemmel

Az Udvarhely Bábműhely előadását, Az öreg király hagyatékát egy bukovinai székely népmese alapján Szabó Attila írta és rendezte. Négy kalandor kincset keres, egy könyvet találnak, amelyben maga a mese a kincs. Bábszínház a bábszínházban – a népmese szereplőit maguk a kalandorok keltik életre. Rengeteg humort rejtett a bábok mozgatási technikája, a különálló fejből és a farokból összerakott róka képes volt bármilyen módon szabadon mozogni, így még a trombitán is keresztül bújhatott. A király és Sanyi királyfi bábvoltuk és fatestük ellenére pedig képesek voltak az érezelemkifejezésre, ami valódi költészetként hatott: a komódtestű haldokló király fiókjai lassan kiürültek, majd csak a helyük maradt, a királyfi szekrénytestében pedig a szíve dobogott. 

Az öreg király hagyatéka

Az utolsó napon a debreceni Vojtina Bábszínházat láthattuk a nagyszínpadon, a Grimm mese alapján készült A libapásztorlány című mesejátékukkal. Nagy ablakok, magas lépcsők és hangszerré átalakítható korlát, összetolt elemek alkotta folyosók – mintha mesebeli palotában lettünk volna. Az előadásba az ide-oda tologatott, guruló libák látványa és a két szolgálót alakító színész játéka csempészett humort. Egyes jelmezek szép gesztusokra adtak lehetőséget: az édesanya három piros szalagot bontva le ruhájáról három csepp vérét adta lányának segítségül, a királylány pedig ruhájának egy darabjával kötözte be sebesült lova lábát, jelezve ezekkel az odaadást és az áldozatkészséget.

Az idei Fux fesztiválon a négy erdélyi és a debreceni társulat előadásain mesékben találkoztunk, elképzelt helyszíneken, mesebeli alakokkal körbe véve. Elgondolkodtunk, nevettünk, meglepődtünk, aggódtunk, rácsodálkoztunk arra, ami jólesően váratlanul ért. Ebben a mesevilágban a most a piros függönyös terem erdővé, varrószalonná, galaxissá, királyi palotává és cirkuszsátorrá változott, egy olyan hellyé, ahol csak a játék az, ami igazán valóságos. 

Fotók: Vigh László Miklós

Fesztiválnyitó könyvbemutató

A bábtársulatok találkozójának nyitónapján népes közönség előtt mutatták be Biró Árpád Levente Mesék a paraván mögül című, a fesztiválra időzített kötetét, ami szemelvényeket kínál a nagyváradi művészi bábjátszás 1950-ben kezdődő történetének első négy évtizedéből. A szerzővel Botházy-Daróczi Réka, a Liliput Társulat művészeti vezetője, illetve Szűcs László, a kötet szerkesztője beszélgetett.
Szóba került a bábjátszás helye, szerepe a mai színművészetben, a romániai magyar bábművészet sajátosságai, fejlődése, kapcsolatrendszere, illetve felvetődött kérdésként, hogy miért csak 1989-ig tárgyalja a mű az intézmény történetét. Ugyancsak szóba kerültek a kötet megírásának körülményei, s mint a szerző megjegyezte, nagy segítséget jelentett számára a bábszínház példásan megőrzött archívuma. A váradi bábjátszás kezdeti éveinek jeles személyiségei is fontos szerepet töltenek be a könyvben, többek között a fesztivál névadója, Fux Pál festőművész, akinek jövő év februárjában lesz a születési centenáriuma.

István Zsuzsanna (2000, Nagyvárad) színháztudomány szakos hallgató a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. Dolgozott korrektorként és szerkesztőként, kritikája jelent meg a Színház folyóiratban és a Játéktér online felületén. 

MEGOSZTOM

Biró Árpád Levente könyvbemutatója az V. Fux Feszten

Október 6-án, 18 órai kezdettel mutatjuk be az V. Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválján Biró Árpád Levente: Mesék a paraván mögül – Szemelvények a nagyváradi művészi bábjátszás történetéből (1950-1989) című tanulmánykötetét az Árkádia Bábszínház előterében. A szerző beszélgetőtársa Botházy-Daróczi Réka, a Szigligeti Színház Lilliput Társulat művészeti vezetője. A könyvet a Holnap Kiadó adja ki. Mindenkit szeretettel várunk!


A könyv ismertetője:
Hiánypótló kötetet tart kezében a tisztelt olvasó, a szó legszorosabb értelmében. Bíró Árpád Levente nagyon nagy szolgálatot vállalt magára: láthatóvá tenni a láthatatlant.
Amellett, hogy a kötetben számtalan (báb)színháztörténeti érdekességet fedezhetünk fel, lapozás közben érezni: olyan dokumentumot tartunk kezünkben, amely emlékeztet, hogy egy rövid időszakot leszámítva a bábszínháznak mindig is harcolnia kellett a létjogosultságáért. A korabeli ideológiai elvárások, a fenntartó által szabott korlátok, a színházi szakma perifériáján való létezés mind olyan akadály volt a műfaj alkotóinak, amit kitartással, alázattal, hatalmas tehetséggel és szorgalommal győztek le.
Örömmel tölt el, hogy nem tűnik el nyomtalanul az elmúlt több mint hét évtized, mert ha van krónikás, nem vész a feledés homályába Fux Pál, Kovács Ildikó, Szele Vera, Bölöni Vilmos vagy Dankó János neve és munkája. Ha van krónikás, van történelem.


Botházy-Daróczi Réka, a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának művészeti vezetője


A borítót Ozsváth Zsuzsa tervezte.