E. Bártfai László: A hallgatás alakzatai. Pontok, vonalak, síkidomok című könyvéről

Világunk telis-tele van titkokkal, megoldatlan rejtélyekkel, és amíg világ a világ, számuk egyre csak növekszik. Egy régi vágású filosz, az egykori Hermész Könyvek sorozatszerkesztője, aki J. L. Austin, P. Bourdieu, Györffy György, Hamvas Béla, L. Wittgenstein és mások írásain edződött, ezúttal a mai tudományos ismeretek (információelmélet, gráf- és halmazelmélet, szociálpszichológia, stb.) birtokában a paradoxonok vizsgálata révén vezet bennünket közelebb a különféle titkok, a hallgatás alakzatainak értelmezéséhez. A titok fogalma című alfejezet szemléletesen magyarázza Georg Simmel titokelméletét, aki szerint „A titok az emberiség egyik legnagyobb vívmánya…”, mert „egy második világot hoz lét a látható mellett, s a lehető legerőteljesebben befolyásolja az utóbbit”. Ez az állítás E. Bártfai László új kötetének kulcsmondata. Ha valaki kezébe veszi ezt a kötetet, és elolvassa ezt a szövegrészt, pontos és hiteles képet kap a szerző szándékáról. Miről is van szó a Semmeilweis Kiadó által gondozott könyvben? Tovább folytatva a szerző előző kötetének (Párbeszéd az Úrral. A szakrális kommunikáció tipológiája, 2022, Tinta Kiadó) sajátos műfaját, a két-három oldalas, főképpen nyelvfilozófiai írásokat három, korábban megjelent nagyesszé (A titok és a számegyenes; Hallagatásalakzatok; Források hallgatása) köré csoportosított csaknem húsz rövid etűdben fejti ki alaptételeit, mint amilyen a titok, titoktartás és hazugság vagy a hallgatás és társas hallgatás (titkos társaságok) vagy a források hallgatása és az adathiány pótlásának lehetőségei. A rövid etűdök címe általában egy-egy meglepő, paradoxonszerű megfogalmazás: Tétlen cselekvés, Közlés hallgatással, Láthatatlan kéz és néma száj, A hallgatás spirálja, A morál mértana, Borostyánba, szóba fagyva, Gráfelméleti példatár – A Pál utcai fiúk, Kontrafaktuális implikáció, Kulturális vakfolt.  Ahhoz, hogy létrehozza a paradoxonban, a látszólagos képtelenségben rejlő ellentétes fogalmak egymáshoz közelítését és egyesítését, a rövid lélegzetű etűdök felépítésénél a szerző általában neves ókori, középkori, modern vagy mai filozófusok állításait idézi kiindulási pontként, ezt követően mások elméleteivel ütközteti és végül a szerzői állásfoglalás a záró tétel, amelyet általában egy-egy hazai írótól vett példával világít meg. A szerző A láthatatlan kéz és a néma száj című alfejezetben a titoknak, mint emberi cselekvésnek/nem-cselekvésnek a szerepéről értekezve idézi Örkény István Tótékjának kelekótya Gyuri atyusát, aki saját döntése alapján, a postai küldemények kézbesítésével vagy megsemmisítésével a maga kénye-kedves szerint alakíthatja a világ folyását: „Van, amit kézbesítek, van, amit félreteszek. Van, amit összetépek, mert ami nincs, az nincs.” A titok vizsgálata során híres bűnügyi esetek is terítékre kerülnek, mint például Hasfelemetsző Jack (A kéjgyilkos, a szabaduló művész és a besúgó), aki többek között a Bram Stoker Drakula című regényének az ihletője és a mai amerikai krimiszerzők kedvenc témája.    

E. Bártfai László könyvének legnagyobb érdeme az, hogy tovább gondolásra sarkallja az olvasót. A Szociálpszichológiai küszöbszám című alfejezetben a titok, annak megtartása vagy leleplezése emberek vagy társadalmi csoportok egymáshoz fűződő viszonyát jellemzi, így szinte mindenki talál megfelelő példát a saját életéből. A Négy-öt magyar összehajol című Ady-vers, melyet a szerző említ ebben az írásában, felidézte bennem, az ötvenes években gyerekként „megélt” titkok és elhallgatások katartikus élményét. Az otthoni beszélgetésekről hallgatni kellett, beszélni róluk életveszéllyel járt. Eleve két valóság volt, hazudni kellett, ha életben akartunk maradni. Egy erdélyi kisvárosban, 1956-ban a forradalom idején, szomszédunk, a bányászból lett tanácselnök (háta mögött „bajuszkirálynak” hívták) átjött hozzánk, mert a rádióján nem tudta követni az eseményeket, és néhány alkalommal a Siemensünkön hallgatta a híreket. A felnőttek nem kommentálták a történteket, a híradások után az elnök felállt, köszönt, és szó nélkül távozott. Én is ott voltam a szobában, láttam komor arcát. Bennünk még sokáig élt a szorongás, hogy bármikor feladhatja a szüleimet. Becsületére legyen mondva, nem tette meg. A kockázatvállalás és a többszereplős jelenlét miatt a házkutatásoktól hangos világban erről a titokról többé nem esett szó a családban, bennem viszont megerősödött a titok megtartása miatt érzett büszkeség. Ehhez hasonló titkok elhallgatása a családi kötelék megerősítését és a felnőttek közé tartozás fontos elemeként éltem meg. 

(E. Bártfai László: A hallgatás alakzatai. Pontok, vonalak, síkidomok. Semmelweis Kiadó, 2023, 158 oldal, 3600 Ft.)