MEGOSZTOM

A KREATÚRA BOSSZÚJA

Minden nap ugyanazt látod,
valahogy önmagad kiszolgáltatottja
lettél, s ítéleted ellen nincs apelláta.
Hagyod, hogy a fény hálót égessen
arcodra, fogai között is növeled
a hézagokat. Mikor imáidba merülsz az
éjjeli csendben, hallod, hogy odabent
a belek között motoszkál valaki, - egy
jogcím nélküli bérlő, aki szabadon
garázdálkodik tested üregeiben,
s teljes lendülettel ide-oda tologat
egy szerelvényt, melynek árukészletéről
semmit sem tudsz.
Próbálod a kreatúrát kicselezni, zárod
a menekülési útvonalat, de az ellenmozgás 
újra visszasodor, hiába húzod össze
kicsire magad, ott maradsz a horizont
szélén, ott rekedsz a fájdalom udvarában,
ahol már magaddal sem akarsz szóba
elegyedni, s be kell látnod végre, 
te vagy minden jónak az elrontója.

Szürkeállományodba belefulladt
a távolban ragyogó kék, s most már
nem tudsz szelektálni, s nem látod 
azt sem; kőmennyezet lett fölötted az Ég.

Csontos Márta (1951, Győr). Tanár, költő, közíró, irodalomtörténész. A Magyar Írószövetség, a Szegedi Írók Társasága, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Vörösmarty Társaság tagja. 

MEGOSZTOM

SÖTÉTEDÉS UTÁN A KERTBEN

Még sötétedéskor is moccan
kezed alatt a szőlőtőkék körül
magasodó homokbuckák
Vénusz-dombja, homlokodon
a fejlámpa kés-éles sugara
hasít az égre, mintha te töltenéd
fel a csillagokat is, hogy tükörképük
a pocsolyákból felröppenhessen a helyére.
Kicsit megpihensz, megbillen alattad
a sámli, mert lehajolva már neked
sem megy. Érzed, elöl vagy utolsó
az egyenlők között, nincs helycsere.

Fekete árnyék siklik a fákon,
tested átrajzolja a béke körvonala,
ujjaid, akár a gyökerek a mélyben,
nem engednek a lazításban, mintha
összefognának ellened a küzdelemben,
mert ők még tudják, mi a törvény
Ég és Föld között.
Csak benned zavarodott meg a
szokásos bioritmus, fáj lelkedben
a karanténba zárt személyes mikrovilág.

Ajkadon egy ott felejtett fohász
keresi útját, felkéredzkedne Isten
udvarába, bizonytalanul tévelyeg
aurád körül, s reméli, nem sodorja
magával az ördögszagú éjszaka.
MEGOSZTOM

A begyűjtő

 Nem tudom, milyen az éjszaka,
 s álmomban, ha a szoba eltűnik, 
 mikor áll be a csönd, meddig tart
 az a semmibe szárnyaló állapot,
 melyben visszatérek a Sokorói
 dombvidék lankáira, lebegek
 a fűszálak között, s könnyedén
 ugrálok a Cuha-patak partján,
 talpamat nem sebzi fel a kavics,
 szedegetem a szirti ternye sárga
 szirmait a vadvirágok között,
 a koboldok visszahúzódnak az
 üregek pereméről a mélyedésbe,
 nem mernek ingerkedni velem,
 már megszűnt a rémálom, háttal
 állok a sötétnek, nem kell sündisznó-
 állásba gömbölyödnöm, szabadon
 nyújtózom, nézek fel az új kezedet
 szörnyeteg-mentesített kékségébe,
 véget ért a kanti séta Kelet s Nyugat
 között, út közben nem jött a Begyűjtő,
 visszatértem kis falumba, most itt
 ülök egymagam, vékonyodnak a
 schopenhaueri körvonalak, s érzem,
 növekszik bennem a tavasz. 
MEGOSZTOM

Megjelent az Újvárad júliusi száma

Az ötödik számával jelentkező folyóirat címlapján Urszinyi Mária festő- és grafikusművész képe látható, munkásságát a Művészet rovatban Dr. Kányádi Iréne méltatja. Verssel, prózával jelentkezik Vass Norbert, Káli István, Nagy Zalán, Sztaskó Richard, Purosz Leonidasz, Csontos Márta, Oláh Péter, Márton Ágnes, Nyirán Ferenc, drámatöredékkel Mikola Emese. A Dialog/Párbeszéd rovatban Mihai Buzea A Közeledés Elmélete című írását olvashatják Pengő Zoltán fordításában. Ismét esszével jelentkezik Lakatos-Fleisz Katalin (A ház és a csipkebokor). Mindenki nyelvészkedik… címmel a Tandem rovatban Magyari Sára és szerzőtársa, Minya Károly közelít meg egy témát két szemszögből. Forgács Áron írása aktuális dilemmát jár körbe a Társadalom rovatban: Térdepelni vagy nem térdepelni, ez itt a kérdés. A Kultúra rovatban Csináld a dolgot és lesz hozzá erőd címmel Biró Árpád Levente készített interjút Horváth Benjaminnal a Fiatal Drámaírók Házáról. Rusu Szidónia szociológus esszéjének címe: Unplugged – kultúra a digitalizáció korában. Óltársaim, énekeljetek! a címe Simon Judit írásának a kolozsvári Állatfarm-premierről. Hegyi Réka anyaga ugyancsak a Kritika rovatban egy szelet bábszínháztörténetet kínál, Botár Edit világát. György Alida új könyvét (Hármasszabály) Codău Annamária elemzi, míg Darius Marder A metál csendje című filmjét Bozsódi-Nagy Orsolya ajánlja. Másodízben jelentkezik a Kortárs klasszikusaink rovat, ezúttal Balázs Imre József előadásának szerkesztett változatát olvashatják Hervay Gizella költőről (Élő hagyománnyá tudott válni). Az Előhívásban Kőrössi P. József a 90-es évekbe kalauzol, azt az epizódot idézi fel, amikor Göncz Árpád államfőként könyvet árult egy pesti aluljáróban.

Az Újvárad kapható a jobb erdélyi könyvüzletekben, az Írók Boltjában, budapesti, debreceni és nagyváradi hírlapárusoknál, továbbá elérhető az online előfizetők számára is.

MEGOSZTOM

IRÁNYTÉVESZTÉS

Megint remeg az iránytűd,
szédülsz a körpálya vonalán,
fekete pillék repítenek északra,
mert nincsenek már jogaid
a déli tengereken, versenytársad
hangját sem hallod,- megbújik
a díszletek mögött, s te még
mindig keresed,ami nincs,
megsemmisülsz emlékeid
gyönyörein. A hajnal rongyaiból
kirázod az éjszaka reszelt követ,
pályádról levonul a virágpehely
körmenet. A széthordott port
elmossa a savas eső, álmod füstje
hiába száll magasba, nem veszik
észre a jelet; nem veszik át tőled
a szaporított kenyeret, s halat.
Odaát valamit nem felejtenek,
neked meg csak emlékezni szabad.

MEGOSZTOM

KÉRELEM ÚJ VILÁGNAP KIJELÖLÉSÉRE

A gondolkodás világnapját
kijelölték-e már vajon,
felmérték-e a mélységeket,
ahol a posványos üledékben
már nem működik az algoritmus?
Ahol csak hevernek amorf
nyelv és szótörmelékek,
amiket újra összerakni,
használhatóvá tenni nem lehet,
a koponyaűrben is hiába forralják
a vizet, a megzavarodott emberszabásúak
kioltották az Igéből a világosságot hozó tüzet.

A fásult homo sapiens nevében kérem,
a megromlott, füstölgő emlék-roncsok
közül kiáltva; jelöljük ki a gondolkodás
világnapját, ne tapogassunk az
értelmetlen semmiben hiába.