Ismét Teszt. Május 21-én, vasárnap elkezdődött és 28-ig tart a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. Huszonöt előadást adnak elő a tizenöt országból érkezett művészek. Simon Judit fesztiválnaplója. Második rész.

Kezdhetném a keddi nap rendhagyó eseményével, de nem teszem, tartom magam az előadások sorrendjéhez, sőt.

Az első Teszt-naplóban nem említettem a gongütés előtt tartott, a színház szomszédságában megnyílt kiállítást. Bagossy Levente magyarországi díszlettervező színpadképeinek makettjeit csodálhattuk. Szó szerint. A hihetetlen pontossággal, művészi igénnyel kidolgozott, apró díszletek megidézik az előadásokat, képet alkotnak a produkciók hangulatáról, azon túl, hogy valódi művészi alkotások.

A fesztivál második napján a németországi Szene 2wei Herz emoji című előadása lehetett volna különleges, de nem volt az. William Sanchez H. koreográfus fontosnak tartotta az integrálást, de nem talált ki hozzá egy érdekes, izgalmas, koherens koncepciót. Megmagyarázom: A táncelőadásban szerepel egy autista fiú és egy kerekesszékes lány. Amit én nagyszerűnek gondolok, mert mindketten tehetségesek, bár nem profi táncosok. Amit sajnálok, és amiért fanyalgok, hogy a szeretetről, szerelemről alkotott produkció közhelyes, és a koreográfia is kissé ügyetlen, fantáziátlan. Néha úgy éreztem, hogy amikor nem tudnak mit kezdeni a két nem profival, egyszerűen „kikoreografálják” őket a színpadról. Pedig milyen izgalmas lett volna a produkció, ha építenek rájuk.

A rendhagyó és drámai esemény a második nap második előadásán történt. A szív a szlovéniai Via Negativa társulat egyszemélyes előadása, azaz Kristina Aleksova egyéni műsora. Inkább performansznak gondolom, mint színháznak, de ez nem fontos. A produkció – az ismertető szerint – 72 órát is tartott, de belefért 4 órába is, a temesvári színház stúdiójában „mindössze” két órát kellett volna töltenünk a szívről szóló előadással, a színésznővel, aki szinte egész végig meztelenül van a színpadon. Aleksova kedvesen kommunikál a nézőkkel, szép arca és teste van, elegánsan, kecsesen mozog, akkor is, amikor csak tesz-vesz a színpadon, készíti elő a következő jelentet. Az ismertető szerint „A szív az izom, mely mindannyiunkat mozgat, még a szívteleneket is. A mindennapi élet mocskával terhelt szivattyú. Metafora. Forró akár a tűz és hideg akár a jég. Szimbólum, mely mindent kibír. Még egy kalitkába zárt életet is. A szerv, mi életet ment. Kutyaeledel.”

Két szép, feszes színházi pillanaton kívül, az, amennyit láttunk belőle, úgy lehetne felejthető, ahogy van. A színésznő folyton előkészít. Hosszasan. Össze- és szétszerel, elvesz, eltesz tárgyakat, sok külső segítséggel, beindítja a rezsót, felteszi főni a egyik szívet. A másikat jó sok percig varrogatja. Összeszereli a kompresszort a hordókkal, előbbi a meztelen hasán lóg. Ekkor kezdtem el aggódni, nehogy valami baja törtéjen. Majd szerencsére magára vette a védőszemüveget és védőruhát (vékony, fehér kezeslábas), előhozta a két, kereskedelemben kapható, nem túl jóminőségű termoszt, és fagyasztani kezdte az egyik szívet. Valamilyen robbanékony anyaggal. Lehet nem nitrogénnel, mert azzal csak nem sétálhatott át a határon, és tudomásom szerint ellentmondana a romániai tűzvédelmi szabályoknak. Tény, ami robbanhat, fel is robban. Hatalmas zajjal robbant az egyik termosz a színésznő kezében, közvetlenül az arca előtt. Aleksova ar arcához kapta a kezét, és kirohant a színpadról. Többen utána mentünk, hogy tudunk-e segíteni, és érdeklődni, hogy mekkora a baj. Információkat nem kaptunk, de a színháziak kihívták a mentőket, érkeztek a tűzoltók és a rendőrség. Állítólag robbanást jelentettek a színházból, amivel azért még mifelénk sem viccelnek. Később megtudtuk, nem történt nagyobb baj, felszakadt a bőr a homlokán, a szeme fölött, de nagyon megijedt. A mentők kórházba szállították, de késő estig még nem engedték ki. Remélem, mindannyian reméljük, hogy megúszta egy kisebb sebbel és az ijedtséggel. Történhetett volna nagyobb baj is, tekintve a rengeteg improvizált elektromos technikai felszelelést, illetve a robbanást.

A nézőket a Via Negativa stábjának egyik tagja értesítette, hogy az előadás nem folytatódik.

Engem nagyon megrázott az eset. Nem szeretem, ha életveszélynek tesznek ki színészt. Lehet mondani, hogy Aleksova alkotta az előadást, tudta, tudja, mit tesz, de azért nem teljesen így van. Ha engem kérdeznek, lebeszélem a fesztivál kuratóriumát arról, hogy meghívják Temesvárra. Az előadás minősége sem éri meg a rizikót. Különben is, van baj elég, nem kell még tetézni.

Hogy teljes legyen a tegnapi nap, Arad megyében aznap ete 4,9 erősségű földrengés volt. Temesváron is érezték. A színházig nem jutott el.

Címlapképen: Kristina Aleksova A szív egyik korábbi előadásában