Bertóti Johanna Almából ki, körtébe be című kötetéről

Unokaöcsém és unokahúgaim könyvespolca tele van a gyermekirodalom gyöngyszemeivel. Pergetem a könyveket: egy verseskötet, és még egy és még egy… színesek, kedvesek és rengeteg van belőlük a polcon is… a világon is. A kötetek mögött pedig felnőttek lapulnak, akik időről-időre érzik a késztetést, hogy megszólítsák a felnövekvő generációkat, miközben az alkotás folyamata közben visszalopnak maguknak is néhány darabkát abból a mesevilágból, amiből mindannyian kinőttünk, hogy szürkévé koptassanak bennünket azok a sokat emlegetett hétfők. Közéjük tartozik Bertóti Johanna is, az Almából ki, körtébe be című kötet szerzője.

A könyvben minden kicsit ismerős, kicsit virgonc. Külön ajándék, hogy a versekhez egy dalos CD is jár. A szerző a kötet 19 versét zenésítette meg. A dalok jelentős része a kötet apropóján született. Gyermekversek esetén a költő személye lényegesen kevesebb alkalommal kerül szóba, pedig nem elhanyagolandó, hogy a költészet és a zene hogyan hat arra, aki a kicsiknek szeretne továbbadni valamit abból, amit ő szépnek, mélynek lát. Az olvasmány- és zeneélmények visszaköszönnek a saját művekben is. 

A kötet egy évet ölel fel annak minden különleges és hétköznapi történésével. Januárban kezdődik a kaland, és decemberben ér véget. A gyermekversek kedvelt témái közé tartoznak az évszakok. A kötetben ezek váltakozása jelzi a múló időt. A kronológiát követő szerkesztésmód nem vesz el a kötet varázsából, sokkal inkább nagyszerűen keretezi azt a csodavilágot, ahol bárki vagy bármi megszólalhat. Sétára indulunk egy logikus idővezetés mentén, s az úton meglepetések jönnek szembe. Akárcsak az írott szóra, a zenével színezett darabokra is jellemző a spontaneitás és egy láblógatós, nézelődő szemléletmód.