Április 27-én mutatták be a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom-és Kultúratudományi Intézetének könyvtárában az Alföld folyóirat áprilisi számát, melynek középpontjában a poézis titka áll.
Szirák Péter, az Alföld főszerkesztője nyitotta meg az eseményt, aki kiemelte, hogy József Attila és Márai Sándor születésére emlékezve a költészetnek szentelték a legújabb kötetet, amely a hónap programjaihoz, irodalmi eseményeihez is szervesen illeszkedik.
A beszélgetésre meghívást kapott Bónus Tibor irodalomtörténész, Kosztolányi, Moliére és Proust kutató, aki örömmel fogadta a lehetőséget, hiszen elmondása szerint mindig szeret visszatérni a Debreceni Egyetemre, ahol maga is tanult. A lapszámbemutató másik vendége Dr. Fazakas Gergely Tamás volt, aki az intézet igazgatójaként, az Alföld kuratóriumának tagjaként, illetve szerzőként vett részt az alkalmon.
Szirák Péter rövid ismertetője után nyitókérdésével Bónus Tiborhoz fordult, akit a lapszámban publikált tanulmányának a vizsgálati irányairól kérdezett, amelyben József Attila-életművé kerül a középpontba. Kiderült, hogy a költő verseivel régóta szoros kapcsolatban áll, hiszen az általa tartott poétikai szemináriumok alkalmával is többször előkerültek már a szövegek, viszont a kutatásban való elmélyülés az elmúlt évben vette kezdetét. Bónus elárulta, hogy az eddigi eredményeit hamarosan kötet formájában fogja publikálni: ennek a tudományos munkának egy fejezete olvasható az Alföld aktuális számában, amely Élő halál (Gyász, hagyaték, és [túl]élet József Attilánál] címmel jelent meg. A tanulmány tárgyát a Meghalt Juhász Gyula című szonett adja, melyben József Attila az öngyilkosságot elkövetett költőtársat búcsúztatja: később saját gyászverseként vált értelmezhetővé a szöveg.
A kutató megemlítette, hogy a búcsúversnek négy változata létezik, melyek közül három a kritikai kiadásban is szerepel, viszont a 2005-ös Stoll Béla monográfiában közölt Szól a telefon… kezdetű nyolcsoros darab új lehetőségeket kínál a szöveg értelmezéséhez: az egykori kiadójának, Cserépfalvi Imrének írt búcsúleveléhez mellékletként csatolt művet a kötet nem a korábban megjelent szonett változataként, hanem utolsó verseként közli.Kitért arra az érdekes kérdésre is, hogy a levél hogyan juthatott el a címzetthez: József Attila annak a vonatnak a postakocsijába dobta írását a férfitól kölcsönkért két kötettel együtt, amely később a halálát okozta.
Az ismertetett történeten keresztül Bónus Tibor rávilágította vers túlélését biztosító és a költő halálát okozó objektumkapcsolatára: a szoros szövegolvasás segítségével a hagyaték és a (túl)élet működéseit vizsgálja.Emellett említést tetta halál paradox viszonyáról is, amelymindenkinek a sajátja, mégis csupán mások, vagyis a túlélők számára válik láthatóvá a folyamat: mindig kizáródunk a saját halálunkból, ami csak a miénk. Az öngyász lehetetlenségét is kiemelte, melyre az elmúlást megelőlegező vízióként, egy olyan hamis képzetként utalt, amit csak a túlélés távlatából lehetne hitelesen közvetíteni.
Szirák Péter a beszélgetés másik résztvevőjéhez Fazakas Gergelyhez fordult, aki a hallgatóság számára felidézte az egyetemista éveit, az Alföld példányainak beszerzéséhez fűződő izgalmas történeteit, illetve az esti, baráti körben tartott kortárs irodalmi szemináriumokat, melyeken Bónus Tibor szövegeit olvasták.
A moderátor Lőricz Csongor Abiosz ellenjegyzése című tanulmányára irányította a hallgatóság figyelmét, aki József Attila Jön a vihar… című versét a biopoétika érvrendszerének segítségével elemzi. Fazakas a művel kapcsolatban megjegyezte, hogy Csokonai Vitéz Mihály A tanúnak hívott liget című költeményének átirataként értelmezhető, vagyis a szövegek relációja filológiai és interpretációs szempontból is izgalmas távlatokat nyit meg. Visszautalt Bónus tanulmányára is, amelyből filológusként amatériumhoz fűződő kutatási lehetőségeket emelte ki,a kézirat, mint testi lenyomat összefüggésére, illetve a kéziratosság hagyományára reflektált.
Majd Fazakas a lapszámban szereplő Gömöri György Mari álma, járványidőben című költeményét olvasta fel rávilágítva a Jön a vihar… szöveggel való párhuzamra, a vonat képére és a halál tapasztalatának megjelenítésére. Az említett összefüggések révénhangsúlyoztaa kötet tudatos szerkesztését, melyetelismerő szavakkal dicsért.
Az esemény során Szirák Péter szólt Lapis József költészetnapi kerekasztal-beszélgetéséről is, melyre a pandémia idején, még tavaly áprilisban került sor online formában Kulcsár-Szabó Zoltán és Kun Árpád közreműködésével: ennek a lejegyzett változata olvasható a Kilátó rovatban. A diskurzus témája Márai Sándor Halotti beszéd, illetve Domonkos István Kormányeltörésben című darabjának összevetésén keresztül az anyanyelv és a költészet kapcsolatának vizsgálata, a magyar nyelvhez való eleven viszony megszűnésének problémája, a nyelvvesztés tragikuma.
A főszerkesztő az interjúról Bónus Tibort kérdezte, aki ismertette véleményét az anyanyelven és az idegennyelven történő olvasás különbségeiről. A művekhezvaló anyanyelvi hozzáférésttartjaelsődlegesnek, hiszen ezáltal tudnak az automatizmusok megteremtődni, ennek ellenérekitért az elidegenítés metódusára is: olvasás során éppen az automatizmusokat kell felfüggeszteni az értelmezéshez. Megállapítása alapján előnybe kerülhetnek a kutatók az idegennyelvű szövegek vizsgálata során, hiszen az elemzés közben magától értetődő az automatizmusok megszakítása.
Az anyanyelv és a költészet viszonyáról való gondolkodás után a fordítás kérdése került a beszélgetés középpontjába, mely dilemma elemi szinten merül fel Fazakas Gergely Jonathan Franzen Keresztutak című regényéről írt kritikájában. A globális marketingnek, a nemzetköziesítésnek köszönhetően a szöveg számos nyelven jelent meg, ami felveti azt a problémát, hogy mennyire vagyunk kitéve a fordítás szeszélyeinek? Fazakas a Pék Zoltán által készítettmagyar nyelvű változaton keresztül említést tett a fordítók munkáját befolyásoló szűk határidőkről és a kedvezőtlen árrésről: ebben az esetben az volta cél, hogy az amerikai kiadással közel egyszerre jelenjen meg a fordítás. Disharmonia terrestris – Egy amerikai lelkészcsalád széthullása címmel publikált kritikájában kiemeli, hogy Franzen a kötetében az 1960–70-es évek protestáns nyelvhasználatot alkalmazza, melynek regisztereit, magyar megfelelőit ismernie kell a fordítónak ahhoz, hogy hitelesen közvetítse a regény mondanivalóját, atmoszféráját: megjegyezte, hogy Pék Zoltán szövege félrefordításokat, hibás szóváltozatokat, olykor a katolikus nyelvhasználatot meghatározó kifejezéseket is tartalmaz. Mivel a kötet összes szereplője beszéli az említett regisztert, így a magyar változatban a narratológiát és a karakterábrázolást érintő problémákkal is számolni kell. Végül pozitív példát is említett az egyházi nyelvhasználat magyar nyelvre történő átültetésére: Marilynne Robinson regényeinek minőségi fordítására mutatott rá, amely Mesterházi Mónika fordító és Turi Tímea közös munkájának köszönhető.
Szirák Péter a beszélgetés végén megjegyezte, hogy a meghívott vendégeknek köszönhetően színes és szerteágazó témákat sikerült érinteni az esemény során, majd József Attila Jön a vihar… című versének felolvasásával zárta a lapszámbemutatót.
