November végén egy hét leforgása alatt két olyan nyilvános beszélgetést tartottunk a Léda-házban, amelyek az anyanyelv-használat és a kultúrafogyasztás témájában több kapcsolódási ponttal is kecsegtettek. Számunkra pedig azzal a – hiábavaló – bizakodással kecsegtetett, hogy a szakmailag érintettek közül számos váradit megszólíthatunk.
Az első esten Ferencz Melánia újságíró mutatta be Szövegkovács nevű nyelvművelő vállalkozását, amely azzal a céllal jött létre, hogy írott nyelvünk helyes használatáért dolgozzanak, rendezvények, s a jellemző hibákra rámutató kiadványok formájában. Az est érdekes tapasztalata volt, hogy a hallgatóság köréből néhányan pedagógusként, szülőként arra panaszkodtak, hogy a fiatalabb generációk számára már nem bír jelentőséggel a helyesírás, mondván a lényeg az, hogy kommunikáljanak. Érdekes mellékszála volt a beszélgetésnek az, hogy a közösségi oldalak, illetve a mesterséges intelligencia milyen hatással lehet az írott szövegek minőségére.
Egy hét múltán egy kutatás eredményeit összegeztük, amit Plainer Zsuzsa antropológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szakembere készített nagyváradi középiskolások és egyetemi hallgatók körében, az ifjak kultúrafogyasztási szokásairól. A színházi, zenei, filmes produkciók kedveltsége mellett a kérdések az olvasási szokásokra fókuszáltak. Ugyan a részletek kifejtésére itt nincs kellő terünk, (januári számunkban publikáljuk mindkét est tartalmi kivonatát)azt viszont elárulhatjuk, hogy irodalmi műveket kevesen olvasnak, illetve mély szakadék tátong a tizenévesek könyvigényei, illetve az iskolai ajánlott házi olvasmányai között. Ráadásul a rendszeresen olvasó tizen-, huszonévesek jó része angol nyelvű köteteket vesz kézbe. Innen már nem olyan nehéz összekapcsolni a két témát, arra a kérdésre keresve a választ, hogy a kevés olvasás mennyire hozható összefüggésbe az írott nyelv használatának a minőségével. Illetve, ha kirajzolódnak az összefüggések, mit tehetnek azok, akik e kedvezőtlen folyamatok ellen a maguk terepén próbálnak cselekedni. Mert az, hogy valamit tenni kell, az már rég nem kérdéses.
A szerk.
