MEGOSZTOM

Ösztönzés együttgondolkodásra

Markó Béla: Zsarnokra várva. Esszé, publicisztika, 2017-2021, Kalligram, 2022

Mint ahogy a könyv műfajmeghatározása is mutatja, a Zsarnokra várva Markó Bélának 2017-2021 között különböző sajtóorgánumokban, online felületeken megjelent publicisztikáit és esszéit tartalmazza. Az nem derül ki, hogy minden benne van-e, amit Markó Béla az említett négy év alatt írt, vagy ez csak egy válogatás az alcímben jelzett négy év terméséből, mert a könyv bevezetője nem ilyen praktikus dolgokat tisztázó írás, hanem maga is egy külön esszé, mely jó kezdő-látlelet a romániai magyarság helyzetéről a kommunista rendszerben és a rendszerváltás idején. A bevezető esszé, és a kötet írásainak túlnyomó része főként a magyarországi olvasókhoz szólnak, ezért is bocsátkozik a szerző gyakran olyan magyarázatokba, amelyek a romániai magyarok számára nyilvánvalóak lehetnek, de az anyaországi olvasók bővebb kifejtést igényelhetnek. Jellegét tekintve zömében retrospektív munka ez, az RMDSZ volt elnöke visszatekint saját politikusi tevékenységére, valamint az erdélyi magyarság helyzetére nagyjából Trianontól a közelmúltig. Mivel Markó Béla különböző helyeken helyezte el írásait (Mérce, Bárka, ÉS, Transindex, Mozgó Világ, Népszava, stb.) ezért meglehetősen sok az ismétlés, ha nem is a megfogalmazások, de az alapgondolatok és témák szintjén mindenképpen. Van néhány visszatérő motívuma a szerzőnek. Az egyik ilyen a már említett esély problematikája: sikerült-e élni azzal az eséllyel, amit 1989-ben kapott az erdélyi magyarság, tágabb értelemben az egész közép-kelet-európai régió? Markó Béla válasza erre az, hogy lehetett volna sokkal többet elérni, és van is még tennivaló bőven, mégsem telt el teljesen hiába ez a több mint harminc év. 

A Kós Károly képviselte transzilvanizmus is sűrűn visszatérő, fontos eszme Markó Béla politikai gondolkodásában. A kulturálisan, szellemileg és gazdaságilag autonóm Erdély mellett kardoskodik a szerző, aki nem nézi jó szemmel, hogy az erdélyi magyarság, úgy tűnik, mintha feladná önállóságát és teljes mértékben Budapestre bízza önmagát, mert így elveszíti egyediségét és kettős, bukaresti-budapesti kiszolgáltatottságba sodorja magát. A harmadik vezérmotívum a nemzeti identitás kérdése a globalizálódó világban és az egységesülő Európában. A múlt eseményei közül Markó Béla számára a marosvásárhelyi véres március az egyik legmeghatározóbb. Ezt a történelmi eseménysort többször is felidézi, magyarázza, illetve kutatja annak következményeit. A múltról, a történelmi eseményekről való elmélkedésekhez és a visszaemlékezésekhez képest kevesebb az aktuális témákra való reflektálás, de azért vannak ilyen írások is a gyűjteményben, mint például a ditrói pékügy, vagy a világjárvánnyal foglalkozó eszmefuttatások. Az egyik legjobb, legélvezetesebb írás az Önfeljelentés című, mely egyfajta ironikus válasz Klaus Iohannis államfő soviniszta megnyilvánulására, a legérdekesebbek pedig a mostani ukrán-orosz háborús kontextusban az évekkel ezelőtt papírra vetett, Ukrajnával kapcsolatos okfejtései. Még néhány szó a stílusról: Markó Béla megfontoltsága, alapossága visszatükröződik ezekben az esszékben, publicisztikákban. Nem sietős próza az övé, nem akar nagyon sok mindent nagyon hamar és nagyon tömören elmondani, hanem arra készteti az olvasót, hogy menjen vele végig egy-egy gondolatmeneten, idézzenek fel és időzzenek el együtt egy-egy múltbeli eseménynél, és elmélkedjenek együtt annak következményein. Az erdélyi magyarság politikai életének egyik legmeghatározóbb alakja készséggel avat be mindenkit saját gondolataiba, dilemmáiba, és együttgondolkodásra ösztönöz közös sorsunkról. Érdemes vele tartani ezen a szellemi úton.