Aladárt elképesztő erővel mozgatta az a vágy, amely tulajdonképpen, gyengébben vagy erősebben, tudatosan vagy tudatlanul minden emberben benne élő vágy, hogy megértse, értelmezze ezt a megismerhetőkkel és megismerhetetlenekkel teli közeget, amit létezésnek hívunk.
Ezért következetes terepjárása, szinte megszállott kutatása közvetlen és tágabb környezetünknek, csodavárók és csodateremtők faggatása. Zsobok, Erdőd, Nagybánya, Máramaros, Magyarremete, Duna-delta, stb… ismert, vagy teljesen eldugott helyszíneken. Olyan emberek, sorsok bemutatása, akiknek életvitele, az állandóan, újra és újra felbukkanó akadályokkal való megküzdése példaadó lehet mindannyiunk számára.
A kíváncsiság, az értékek felmutatásának szándéka vezette… és az értékek begyűjtése.
A hatvanas évek vége felé fiatal, csillogó szemű házaspárként ismertük meg Alit és Mártát. Már az első találkozás pillanatában éreztük, hogy egy különleges barátsággal gazdagodtunk. Biztos pont lett számunkra a Szilágyi-porta.
Ha mosolyra, emberi szóra, megértő tekintetre volt szükségünk, bármikor bejelentkezés nélkül be lehetett toppanni hozzájuk.
Széles baráti köre volt a családnak. Sokan szerették, becsülték Aladárt széleskörű tudásáért, segítő szándékáért, emberi tartásáért.
Elképesztő árnyalataiban, mélyrétegeiben ismerte és használta a magyar nyelvet.
Fordítási bizonytalanságaimmal gyakran beszaladtam hozzá egy-egy elakadt mondattal s ő időt nem sajnálva terítette elém s bontogatta, dédelgette egy-egy kifejezés árnyalati változatait, hogy majd egy szó szinoníma-halmazából mérlegelve, problematizálva válassza ki a leginkább odaillőt.
Nagy emberekkel készített interjúi féltett kincsei kultúránknak. Interjút készített Eszterházy Péterrel, Fejtő Ferenccel és sok más olyan szellemi nagysággal, mint: László Gyula, Hubay Miklós, Visky András és hosszan lehet sorolni, nem érnénk egykönnyen a végére. A történész László Gyula utolsó interjúját itt Nagyváradon készítette 1998 júniusában.
A magyaroknak szükségük van pozitív önképük megerősítésére, hangsúlyozza László Gyula ebben az interjúban. Hát igen, szükség van erre, hogy ne az önsajnálat, a siránkozás, hanem a tenniakarás legyen a vezérfonal.
Ez a mostani 2025-ös romániai elnökválasztás erre is jó volt! Egy darabig erőtadó az egységnek ez a megtapasztalása.
Szilágyi Aladár belső hajtóereje egyfajta kiteljesedési igény. Építi emberi, szellemi, lelki környezetét, s építi saját magát. Hatalmas életművet hagyott hátra. S ebben egy jól működő belső iránytűt követett, mint aki meg van győződve, hogy vannak olyan általános , morális törvények, amelyek nem függnek időtől és tértől. Állandóak.
Szophoklesz Antigonéjában van az a sokunk által ismer, s a mindennapok nyomorúsága fölé emelő mondat, hogy sok van mi csodálatos e földön, de az embernél csodálatosabb nincsen. Igen, ez az egyik véglet, de tudjuk, hogy az ellentéte is erősen valós, kegyetlenül igaz.
A létezésben ezek között az ellentétek között kifeszítve van igazán szükségünk Aladár szellemiségére, csodaváró, de méginkább csodateremtő példázataira.
Köszönjük, Aladár!
A szerző képzőművész, keramikus
