MEGOSZTOM

Holnapután, fesztiválzáró napló

Május 1-jén, anyák napján, a munka ünnepén ért véget a X. HolnapUtán fesztivál. Számos izgalmas előadás, könyvbemutat, koncert szerepelt a programban. Váradi, sepsiszentgyörgyi, budapesti, szabadkai előadásokat láthatott a közönség, rég nem látott ismerősök, barátok találkoztak a seregszemlén. Ami továbbra is hiányzik: a szakmai megbeszélések az előadásokról, a jó viták a színház jelenlegi helyzetéről, a jövőről. Ám így is remek hangulatban teltek el napok és főleg az esték. Simon Judit fesztiválnaplójának befejező része.

Mivel az első két naplóban időrendi sorrendben számoltam be az előadásokról, eseményekről, nem változtatok. A fesztivál negyedik napján, szombaton délután háromkor kezdődött az első program. Boros Kinga színházkritikus, egyetemi oktató Kényelmetlen színház című kötetének bemutatóján Biró Árpád Levente beszélgetett a szerzővel és Benedek Levente grafikussal, a könyvborító tervezőjével. Boros tanulmánykötetének az alcíme sokat elárul az írások támájáról: A politikai tartalomtól az észlelés politikájáig. 

A bemutató azzal kezdődött, hogy Boros Kinga szotyolát ajándékozott a résztvevőknek, na és papírtányért, amibe gyűjteni kellett a héját. Pedig ezt köpködni illik, jegyezte meg az egyetemi tanár mindenki derültségére. A napraforgómag nem a kötethez, hanem annak tervezőjéhez kapcsolódott, Benedek Levente ugyanis műalkotássá varázsolja a héjakat. Kíváncsian várjuk. 

A Kellemetlen színházról szóló beszélgetés nem elsősorban a fentiek miatt volt derűs és kötetlen, hanem a szerző személyisége és közvetlensége okán. Körbejártuk a kérdést, hogy mitől is lehet kellemetlen a színház. A tartalma vagy a formanyelve miatt, de azért ez ennél bonyolultabb. Szóba került a politikus és politikai színház közötti különbség, a színház helye és szerepe a ma társadalmában és sok egyéb izgalmas kérdés. 

A könyvről bővebben olvashatnak az Újvárad júniusi számában. Szintén júniusban jelenik meg elemzés a Szigligeti Színház: Az öngyilkos című remek előadásáról. Nyikolaj Erdman komédiáját Botos Bálint állította színpadra.

Vasárnap, május 1-jén folytatódott és egyben zárt a 10. HolnapUtán fesztivál. Ez a nap a múltidézésé, 20. századi személyiségek megidézésé volt. Délután Biró Árpád Levente moderálásával mutatták be Implon Irén Színházi pódium című kétnyelvű kötetét. Az egykori újságíró, kritikus színészportrékat tartalmazó könyvét a szerző fia, Manolescu Gábor állította össze, aki feladatként tekint édesanyja hagyatékának feldolgozására, kiadására. A Fáklya (a Bihari Napló előde) napilapban megjelent írásokat Bozsodi-Nagy Orsolya fordította román nyelvre, aki a bemutatón elmondta, hogy többek között azért sem volt könnyű átültetni Implon potréit, mert ezek irodalmi igényességgel íródtak, akár esszéknek is beillenének. 

Este 7-től Mácsai Pál lépett színpadra az Azt meséld el Pista! című előadóestjével. A budapesti színművész mintegy húsz esztendeje idézi fel Örkény István életének állomásait az író személyes hangvételű szövegeivel. A Bereményi Gézával közösen összeállított előadóesttel a művész másodszor szerepel Nagyváradon, úgy másfél évtizede a bábszínház termében lépett fel. 

Akkor nem voltam a városban, de a járvány idején, valamikor megtaláltam a neten és megnéztem a fiatal Mácsai előadását. A képernyőn keresztül is megkapó, élvezetes volt az előadás.

Amit a színpadon láttam most, az maga volt a színházi varázs. Az előadás és a színész személyisége, színpadi jelenlétének súlya, az eszköztelen előadásmód, a színpadi csendek megteremtése bűvöletbe ejtett. Az idősebb Mácsai előadása mélyebb, bölcsebb, fájdalmasabb, de éppen olyan könnyed és szellemes. És akkor még nem szóltam az örkényi szöveg háború, társadalmi helyzet adta aktualitásairól. 

A varázslatos a legjobb szó a vasárnap esti előadásra, méltó zárása volt a fesztiválnak. 

Jövőre veletek ugyanitt – búcsúztunk a kollégáktól, barátoktól, ahogy a többi fesztiválon is.

Addig meg járjanak színházba, olvassák az Újváradot. Megéri.