A sajtóolvasás lehetőségei középiskolások irodalmi és nyelvi kompetenciáinak fejlesztésében
Jelen tanulmány egy tudományos-módszertani szakdolgozat összefoglalója: 9-12. osztályos diákok irodalmi és nyelvi kompetenciáinak fejlesztési módozatait vizsgáltam a Nyugat folyóirat tanulmányozásán keresztül. Hogy miért éppen a múlt század elejének ezt a sajtóterméke volt a kutatás tárgya? A folyóirat régebbi és újabb méltatásai egyöntetűen az újító jelleget, az európai kitekintést, az alkotói szabadságot, a művészi színvonalat emelik ki. Tverdota György a Nyugat népe című tanulmánykötet végére szánt értekezésében József Attila sorait parafrazálva mondja: „A Nyugattal foglalkozni közvetve önismeretet, önmagunkkal való szembenézést is jelent. Önnön magunkra, eredetünkre tekintünk alá itt.” Mindazok az értékek, melyeket működésének négy évtizede alatt képviselt (nyitottság, széles körű tájékozottság, társadalmi és művészi kérdések iránti fogékonyság, kritikus objektivitás) úgy gondolom, minden igényes sajtótermék kortól független ismérvei. Ha a cél az, hogy a diákok művelt olvasóvá váljanak, akkor ennek a feltétele ezeknek a jegyeknek az azonosítása, hogy a fiatalok mindennapi életükben is legyenek képesek a felszínes szórakoztatás és az igényes tájékoztatás között különbségtételre.
A Nyugat tanulmányozására azért ajánlatos több időt fordítani a középiskolai magyartanításban, mert ezen keresztül sajátíttathatók el legjobban a lírai művek elemzésének, értelmezésének szempontjai, a lírai beszédmódok, a képalkotás sajátosságai. Az irodalmi szövegeknek a megértéséhez egyrészt közelebb vihetannak a korszaknak az ismerete, amelyben megszülettek, másrészt a folyóirat egy olyan fajta publikációs felülete, megnyilatkozási tere volt az alkotóknak, mely másfajta rálátást teremthet a művekre és magukra az alkotókra is. Azáltal, hogy a folyóiraton belül másfajta szövegekkel is találkoznak a diákok, mint amik a különböző verses- vagy novelláskötetekben, tankönyvekben is megtalálhatók, tágabb összefüggésbe tudják helyezni a különböző alkotói életműveket, nagyobb érdeklődéssel fordulnak egy-egy szerző felé, jobban rögzül az egyes szerzők, szerzőcsoportok elhelyezése az irodalomtörténeti korszakon belül, gyakorolják az önálló véleményalkotást, a gondolatok érvekkel alátámasztott szabad kifejtését, illetve felfedezik a szövegtípusok, műfajok és a kommunikációs funkció összefüggését a változatos formájú, műfajiságú és témájú szövegekkel való találkozás során.
A Nyugat tanítása során a projektorientált vagy projektszerű tanulást választottam. Ezt négy nagyobb tematikus tanulási egység köré építettem: a) a Nyugat szellemi környezete, programja, céljai, törekvései, b) Nyugat-irodalom – kávéházi irodalom, c) alkotói szerepek tanulmányban és versben, d) Nyugat – Ady Endre – Nagyvárad . A projektmunkát a Nyugat folyóirat eredeti példányainak lapozgatása előzte meg. A folyóirattal való első találkozást a lap megjelenési formájával, tartalmával kapcsolatos általános észrevételek, előfeltevések megfogalmazása követte. A feladatok megválasztásánál arra törekedtem, hogy helyet kapjanak közöttük olyanok, melyek a diákok kreativitását, szóbeli és írásbeli megnyilvánulását, önálló kutatását, szabad véleményalkotását, értelmező képességét helyezik a középpontba. A frontális munka mellett a csoportmunka szervezési formájával éltem, mivel ez fellazítja a hagyományos tanóra keretét, megteremti a közös gondolkodás lehetőségét, az ötletek és elképzelések egymással való szembesítését, a vélemények ütköztetését, majd a közös álláspont kialakítását.
A Nyugat szellemi környezetével, programjával, céljaival való ismerkedést több lépésben valósítottam meg. Első lépésben a Nyugatot megelőző folyóiratok, a Budapesti Napló, a Huszadik Század, a Vasárnapi Újság, a Budapesti Szemle, az Új Idők és A Hét című folyóiratok világképéről, céljairól olvastak ismertetőt, majd ezekből kiemelték azokat a vonatkozásokat, melyek – szerintük – az olvasóközönség megnyerését szolgálhatták. Ezek után a szellemi előzmények után azt néztük meg, mi az a program, ami alapján a Nyugat meghatározta önmagát, és mi az, amivel mi is azonosulni tudunk. Elhangzott, a Nyugat a modern magyar irodalom megteremtője, amely bírálta az elmaradottságot és a konzervativizmust, modern európai szellemiséget képviselt. Ennek igazolásaképpen a diákoknak meg kellett keresniük a Nyugatban megjelenő írásokban azokat a vonatkozásokat, melyek ezeket a jellemzőket alátámasztják. Három szöveggel dolgoztunk ebben a feladatban: Ignotus: Kelet népe, Schöpflin Aladár: Az új magyar irodalom, Schöpflin Aladár: A város. E olyan kérdéseket tárgyalnak, melyek a ma gondolkodóit is foglalkoztatják: Milyen kötelezettégekkel jár nemzeti identitásunk? Mi adhatja meg egy irodalmi mű értékét? Miben nyilvánul meg a „generációs különbség”? Mivel a szövegek nem azonos nehézségűek, ezért az elvontabb Ignotus-cikket és az új magyar irodalomról szóló írást a többfajta szövegtípusban és elvontabb tartalmak megértésében jártas, tájékozottabb diákoknak osztottam ki, A város című cikk pedig az átlagos szövegértő-értelmező képességgel rendelkező diákokhoz került. A szövegek megértésében a kérdésekben megadott szempontok és a páros munka segítették a tanulókat. A feladatok bemutatása után egyéni munkában pókhálóábra segítségével rögzítették a lap jellemzőit. Az asszociációs fürtábra egyszerű változata ebben az esetben a Nyugat fogalmához a szövegekből vett információkat, fogalmakat, jelentéseket gyűjtötte össze és rögzítette. A következő lépésben a tanulók a Nyugat szerkesztőivel mint egyéni hangú és stílusú, gondolkodó, véleményt formáló emberekkel ismerkedtek műveiken, róluk szóló írásokon keresztül. A szövegek mind a Nyugatban jelentek meg, egy kivételével (Móricz Zsigmond írása) a diákok eredeti lelőhelyükön tudták olvasni őket. Szépirodalmi és publicisztikai stílusrétegbe tartozó szövegekkel egyaránt dolgoztak ebben a feladatban. Szépirodalmi szöveg az Ambrus Zoltáné: Mozi Bandi kalandjai (Nyugat 1912/14), illetve Gellért Oszkáré: A harmadik emeletről (Nyugat 1909/10-11), publicisztikai szövegek Móricz Zsigmondnak Osvát Ernőről és Fenyő Miksának Ady Endréről (Nyugat 1911/20) szóló írásai. Ady és Móricz neve ismert a diákok számára, de előbbiről ezúttal egy kortárs és írótárs személyes vallomásából tudhattak meg újat egy művének méltatásán keresztül. Újdonság volt, hogy nem a későbbi korok Ady-recepcióinak értekező modorában szólalt meg a szerző, hanem a személyes ismeretség bensőséges hangján, ami által úgy rajzolódott ki Ady Endrének, az embernek az alakja, hogy közben a szöveg szerzőjéről is általános képet kaptak. Móricz Zsigmond pedig írói indulására emlékezik vissza, miközben a lap főszerkesztőjének portréját is megrajzolja. Érdekessége a szövegnek a Hét krajcár Nyugatban való megjelenésének története, amiben megformálódik a pályakezdő Móricz Zsigmond alakja is. A szövegekkel ezúttal négy fős csoportokban dolgoztak, egy szöveggel több csoport is, tehát működtek a kontroll-csoportok. Közös megfigyelési szempont volt a szövegek témája, műfaja, a publicisztikák esetében ezt kiegészítette a szerző témában való jártasságának, tájékozottságának kiemelése, írásának felépítése, a szépirodalmi szövegek esetében pedig a szóképek jelentésképző szerepének felismerése, a költői és az elbeszélői szerepek azonosítása. A csoportok elolvasták a szerkesztőkhöz rendelt szövegeket, majd elkészítettek a szerzői portrékat Osvát Ernőről, Fenyő Miksáról, Gellért Oszkárról és Ambrus Zoltánról.
A Nyugat-irodalom – kávéházi irodalom címet viselő tanulási egység beiktatását azért tartottam fontosnak, mert lehetőség nyílt az irodalom és a kulturális élet, az irodalom és a társasági élet 20. század eleji összefonódásait megvitatni, és arra, hogy a tanulók művelődéstörténeti tájékozottságra is szert tegyenek. Fenyő Miksa így írt ezzel kapcsolatban: „Aki e korszak irodalomtörténetét meg fogja írni, legjobben teszi, ha fejezetei címéül egy-egy kávéházat választ: „Royal, Club, Centrál, New York, Szabadság, Philadelphia, Modern.” A projektnek ebben a részében a diákok ismereteket szereztek arról, milyen volt a korszak kávéházi kutúrája, milyen lehetett az a közeg, amelyben a Nyugat újságírói, szerkesztői is megfordultak, találkoztak, alkottak. A múlt századi kávéházaknak ez a szerepe különösen felkeltette a diákok érdeklődését, a téma pedig lehetőséget teremtett arra, hogy megvitassuk azt, mennyire lehetnek a közösségi szórakozás mai terei alkalmasak hasonló szerep betöltésére, milyen funkciót töltenek be ma ezek a helyek, illetve ők milyen helyet, teret látnak ma alkalmasnak az elmélyedésre, alkotásra. Ugyanakkor lehetőséget teremtett a művelődés- és helytörténeti tájékozódásra, hiszen a múlt század elején Nagyvárad is a kávéházak városa volt. Választható feladat volt a nagyváradi kávéházakról szóló adatgyűjtés, különös tekintettel ezeknek a kávéházaknak a szerepére Ady Endre életében.
A kávéházi kultúrával való ismerkedés Szini Gyula a Nyugat 1917/1. számában megjelent Irodalmi kávéházak című szövege kijelölt részleteinek elolvasásával kezdődött. A nyugat-európai kávéházakról szóló leírások alapján azonosítani lehetett azokat az általános jellemzőket, melyek a kávéházakat mint a nagyvárosi kultúra társasági fórumait meghatározták, illetve azokat a helyi sajátosságokat, melyek csak az egyes nagyvárosi kávéházakra voltak jellemzőek. Szini Gyula szövege a párizsi, londoni, római, bécsi kávéházakról adott érzékletes leírásokat. A szövegben olvasott kávéházak közül a diákok kiválaszottak egyet, amelyik leginkább elnyerte a tetszésüket, és amelyikbe szívesen elmennének. A választást esszében indokolták meg. Az esszéírás minden esetben arra ösztönzi a tanulókat, hogy átgondolják, saját életükben mihez tudják kapcsolni az olvasottakat. Nincs semmilyen szerkezeti kötöttsége, az írás ebben az esetben a gondolkodás eszközeként nyer értelmet. Azoknak a diákoknak ment könnyebben, akik szívesen írnak személyes jellegű dolgokról, és könnyebben reflektálnak az olvasottakra.
A kávéházi hétköznapok megismerése lehetőséget ad arra, hogy különböző publicisztikai műfajokban alkossanak szöveget, de annak is, hogy – a kávéházakban alkotó művészek gyakorlatát követve – maguk is szépirodalmi műfajokban alkossanak. Ez a tanulási tevékenység egyfajta alkotói műhelyként működött, amelyben a diákok saját érdeklődésüknek, íráskészségüknek, nyelvi-irodalmi műveltségüknek megfelelően választottak a javasolt témák közül. A választás szabadsága mindig erős motiváló tényező, az önálló döntés lehetősége, a feladat változatos megoldási lehetőségei tág teret biztosítanak nemcsak a kreativitásnak, de az önkifejezésnek, a személyességnek is. Pethőné Nagy Csilla írta erről a módszerről: „Támogat abban, hogy olvasóként írjunk, illetve íróként olvassunk.” Ebben a feladatban témákat és műfajokat jelöltem ki: tudósítás (pl. Elfogyott a tinta a Centrálban), interjú (pl. Új kötete jelent meg az ismert írónak), pályázati levél (pl. A pályázat üzemeltetési jogának elnyerése, jegyzet (pl. Nagy a füst a New Yorkban), nyílt levél (pl. a szolgáltatások körének bővítése), vers (tetszőleges), novella (tetszőleges). A legnépszerűbb műfajnak az interjú, a tudósítás és a nyílt levél bizonyult, de volt, aki novellával is megpróbálkozott. Ezt követte Kosztolányi Dezső egyik Esti Kornél-novellája budapesti New York kávéházról szóló részletének elolvasása. A figyelmet ezúttal a szépirodalmi szöveg „másságára”, a leírás érzékletességére, szemléletességére irányítottam. A szépirodalmi szöveg nyelvének megfigyelése egyúttal ráirányította a figyelmet a klasszikus modernség stílusújítására, az impresszionizmus stílusjegyeinek az epikában való megjelenésére is. Az általuk alkotott szöveggel való összehasonlítást szemponttáblázat alapján végezték.
Az Alkotói szerepek tanulmányban és versben című tanulási egység azt a célt szolgálta, hogy a végzős diákok megismerjék azt az újfajta lírai beszédmódot és költői szereptípusokat, melyek a lírai szövegek értő olvasását és értelmezését segítik elő. A lírai szereplehetőségeket a Nyugat három prominens alkotójánál vizsgáltam, Ady Endrénél, Babits Mihálynál és Kosztolányi Dezsőnél. Az ő lírai látásmódjuk, önértelmezésük, művész- és művészetfelfogásuk meghatározta a korszak művészetéről. a művész, az író szerepéről alkotott képét is. Adyról az elmúlt évtizedek iskolai oktatása olyan egyoldalú képet alakított ki, amely ma is él az irodalomról szóló közbeszédben, Babitsról és Kosztolányiról pedig igen homályos az a tudás, amit a diák magával visz az iskolából. Inkább egy-egy mű az, ami ezt a tudást meghatározza, olyan művek, melyeken keresztül az alkotók stílusirányzatokba beilleszthetőkké válnak. A módszer lényege az volt, hogy a három alkotó lírája úgy váljék megközelíthetővé a diákok számára, hogy a kötetekben fellelhető műveken kívül elolvassák azokat az írásokat is, melyekben más módon fogalmazódik meg a költői szerepfelfogás. Ady, Babits, Kosztolányi a Nyugatban jelentették meg azokat a tanulmányokat, melyek értekező vagy vallomásos hangnemben szóltak emberi-művészi hovatartozásról, elvekről, eszményekről. A másfajta megnyilvánulási tér másfajta megszólalási módot eredményez, mint a kötetek versei vagy elbeszélései, így költői-írói mivoltuknak is másfajta megközelítési módját kínálják. Ennek a vizsgálata vezethet el a lírában és szépprózában megnyilvánuló szerepek megértéséhez.
Ady lírai szerepeinek vizsgálatához két szöveget jelöltem ki. Az egyik a Nyugat 1908/1. számában megjelent A magyar Pimodán, a másik pedig a költői szerepek sokaságát felvonultató Az ős Kaján. Babits Mihály lírai nyelvének megközelítése már nehezebbnek bizonyult. Pethőné Nagy Csilla 11.-es irodalomkönyvének Babitsról szóló bevezető fejezetében idézi Nemes Nagy Ágnes A hegyi költő című tanulmányának részletét: „Babits lírájának két alapvető jellemzője van. (…) Az egyik, hogy más érdekli, mint általában a költőket, különösen a magyar költőket; a másik, hogy más viszonyban költői tárgyával, mint bárki előtte a magyar irodalomban.” Ez a másfajta érdeklődés és ennek a lírában való kivetülése teszi Babits költészetét nehezebben értelmezhetővé, mint az Adyét. A kiindulópont itt is az a felület volt, melyen a babitsi költészet legfontosabb elemei, a szerepről, a személyiségről és a költészetről szóló gondolatok vallomásokban és esszékben megjelentek. Az Örökkék ég a felhők mögött című esszé, melynek alcíme Vallomás helyett hitvallás előlegezi az erkölcsi és művészi önértelmező szándékot. A hitvallás elolvasását, megvitatását követte a Cigány a siralomházban című vers. A lírai szöveggel való foglalkozást az indokolta, hogy ugyanúgy a költészet, a művészet szerepéről szól, és saját költészetfelfogásáról vall benne, mint a Hitvallásban, csak más nyelvi eszközökkel, áttételesen. Kosztolányi Dezső alkotóművészetét korunk irodalmi tudata egyre jelentősebbnek ítéli meg. A mai irodalom időszerűnek érzi a művek szemléleti és poétikai problémáit. A 20. század végén a Nyugat első nemzedékéből Kosztolányi foglalkoztatta legtöbbet az értelmezőket. Lírában, szépprózában, az esszéírás területén is kiemelkedőt alkotott, ezért lenne érdemes a középiskolában több időt szánni írásművészete megimertetésére. Legtöbbször egy-két impresszionista vers, egy-két szerepvers, kilencedik osztályban A kulcs című novella, majd tizenkettedikben az Édes Anna, az Esti Kornél azok a művek, melyeken keresztül diákjaink Kosztolányival megismerkednek. Holott az ő művészete „alkalmas arra, hogy a gyerekek mai világtapasztalatait beemeljük a magyarórai megbeszélésekbe.” E néhány művön keresztül is kirajzolódnak azok a kérdések, melyek a lírikus és a prózaíró Kosztolányit is foglalkoztatták: a múlttal való szembesülés, az emlékezés, a tudattalan világa, a lét végessége, az emberi lélek mélységei. A szerepértelmezéshez a Nyugat 1930/4-es számában megjelent Lenni vagy nem lenni című tanulmány adta a kiindulópontot. Az egyéni olvasást a mindennapi életben „játszott” szerepekről és szerepjátékokról való gondolkodás követte, ami a szövegről való gondolkodást is jelentette. A beszélgetés során a gyerekeknek alkalmuk volt megosztani saját személyes tapasztalataikat, és kifejteni a véleményüket. A szegény kisgyermek panaszai kötetcímről pókhálóábra segítségével gondolkodtak el, arra keresve válaszlehetőségeket, hogy miről „panaszkodhat” ez a kisgyerek. A kettős nézőpont, a felnőtt beszélő és a felidézett gyermek nézőpontja lehetővé teszi a szerepjátékot, amely által az „én” másként is megtapasztalhatja önmagát. A következtetéshez eljutó diák számára így válik nyilvánvalóvá, hogy Kosztolányi szerepfelfogása az önmegértés és önmegismerés felé vezető utat mutatja. Hogy az emberi lét olyan mélyrétegei felé ás le ez a líra, amely a századelő lélektani érdeklődéséhez is kapcsolódik, de alapvetően Kosztolányi lelki alkatából, az ön- és világértés vágyából fakad. A három költői szerepről szóló tanulási egység bevezetőül szolgálhat a Nyugat nagyobb költői életműveinek tárgyalásához. Az esszékben, prózai írásokban megnyilvánuló szerepfelfogások pedig lehetőséget teremtenek a párhuzamos értelmezésekre, az összefüggések felfedezésére és magyarázatára.
4.
A Nyugat, Ady Endre és Nagyvárad címet viselő tanulási egységnek hármas célja volt: egyrészt a diákok számára úgy nyújtani betekintést Ady Endre életébe, hogy közben azzal az irodalmi közeggel is megismerkednek, melynek a költő részese és alakítója volt, másrészt alkalmat adni számukra arra, hogy a század eleji Várad kulturális környezetével mint a korabeli irodalmi élet termékenyítő közegével is megismerkedjenek, harmadsorban arra ösztönözni őket, hogy a megszerzett ismereteket úgy rendezzék, rendszerezzék, újakat gyűjtsenek hozzájuk, hogy azokból megszülessen egy, a Nyugat szerkesztési és tartalmi elveit követő irodalmi-kulturális lap. Mindezeken felül az olvasóvá váláshoz, a művelt olvasói hozzáállás kialakításához is hozzájáruljon. Művelődéstörténeti séta és múzeumi óra teremtette meg a ráhangolódást, ennek során ismerkedtek meg Ady Endre Nizzából küldött levelével, melyet Fenyő Miksa tett közzé a Nyugat 1909/10-11-es számában. A grafikai szervezővel (már tudtam – most tudtam meg – még nem tudom, de tudni szeretném) feldolgozott szöveg kapcsán a diákok az új ismereteiket a már meglévőkhöz kapcsolták, illetve saját kérdések megfogalmazásával motiváltabbá váltak az új ismeretek elsajátítására is. Jelentősége, hogy fejleszti a legmagasabb szintű metakogníciót, azaz a tanulók megtanulnak saját gondolkodásukról gondolkodni, ami lényegében a hatékony tanulás feltétele is.
Mivel a diákok befogadási kultúrája alapvetően a multimédiás elemekre épül, ezért a tanulás egyik legnépszerűbb és leggyakrabban alkalmazott módja az információk számítógépes feldolgozását szolgáló prezentáció. Magyarórai alkalmazásának az előnyei, hogy: kép, hang és szöveg egyszerre, egymás hatását erősítve van jelen; az alapvetően vizuálisan tanuló diákok számára a képi megjelenítés megkönnyíti az információ feldolgozását; a tanulási tevékenység céljának megfelelően rendezi az elsajátítandó ismereteket; a verbalizálás során nehézségekbe ütköző diákok számára másfajta megnyilvánulási lehetőséget biztosít és sikerélményhez juttatja őket, illetve lehetőséget teremt a kooperatív munkára.
A lapszerkesztés előkészítő mozzanata volt a sajtóműfajok megismerése. Ezek közül lehetett válogatni, és a lap jellegének megfelelően felhasználni néhányat. Az alapműfajokkal, amilyen a hír, tudósítás, interjú már az 5-8. osztályban megismerkedtek, ezúttal a recenziót, a glosszát és az esszét emeltük ki, mint azokat a műfajokat, amelyek egy irodalmi-kulturális folyóiratban, így a Nyugatban is gyakoriak. Ezek megfigyeléséhez a diákok elolvasták Ady Endre Egy kis séta című cikkét, majd azonosítva a glossza műfaját, illetve annak sajátosságait – a kritikus hangvételt, a személyes jelleget, a rövid terjedelmet, a csattanós zárást –, ennek a mintájára írtak hasonló témájú, a glossza vagy az esszé műfajába illő saját alkotásokat. Az esszé jellemzőiként ebben az esetben nem a tudományos jelleget, hanem a szabad gondolatmenetet, a szubjektivitást, a képszerű, hangulatos kifejezésmódot határoztuk meg. Így született meg a diákok tollából a Bémer tér című glossza, amely a korabeli Nagyvárad hangulatát idézte, vagy az esszé műfajában íródott Egy kis séta a Bémer tér körül, amely szintén a századelő polgári városát elevenítette fel. A recenzió megírásához fellapozták a könyvtárban megtalálható Nyugat-számokat, és megfigyelési szempontok alapján készítették el a recenzió vázlatát, majd a teljes írásművet. A folyóirat tanulmányozásakor a következő szempontokra figyeltek: mit tartalmaz a lapszám; milyen műfajok találhatók benne és milyen arányban; mennyire ismertek a benne publikáló szerzők; milyen a férfi és női szerzők aránya; vannak-e benne műfordítások, milyen versformákkal találkozunk; milyen terjedelműek az írások; vagy éppen mit tartalmaz a Figyelő rovat. Az összegyűjtött adatoknak, ismereteknek a függvényében a diákokkal közösen összegyűjtöttük azokat a tartalmi elemeket, megközelítési lehetőségeket, melyeket az újság készítésekor felhasználhatnak. A kijelölt témával kapcsolatban a következő javaslatok jelentek meg: színházi kritika a színház nyitóelőadásáról; beszámoló a Fekete Sas fogadóban tartott kabaréelőadásról; riport Ady váradi sajtóperéről; tudósítás a Még egyszer című kötet megjelenéséről; tudósítás A Holnap megalakulásáról; interjú Fehér Dezsőnével; interjú Lédával; tudósítás a Nyugat váradi matinéjáról; riport: Ady Dankó Pista váradi fellépésein; tudósítás a század eleji divatról; portré híres váradiakról; jegyzet: séta a váradi várban vagy a Schlauch-kertben; levél a Nyugat szerkesztőjéhez; levél a Nyugat egyik szerkesztőjétől; ajánló Ady egyik verséről; ajánló saját versről; versszöveg átírása prózába. A diákok által létrehozott munkák bizonyítják, hogy a folyamat elején megfogalmazott hármas cél megvalósult. A lapszerkesztői munka különböző fázisai különböző részképességeket fejlesztettek, és különböző műveltséganyag feldolgozását tették lehetővé, de rávilágítottak azokra a hiányosságokra is, melyeket a tanulás következő szakaszaiban pótolni kell. A felkészülés különböző fázisaiban a diákok az ismeretszerzés alternatív módjai révén bővítették helytörténeti és irodalmi műveltségüket, megtanultak válogatni az információk közül, kapcsolatot teremteni a régebben és az újonnan elsajátított ismeretek között, és az újakat beépíteni a meglevő információk rendszerébe. Ady Endre életével és nagyváradi éveivel való foglalkozás megteremtette az alapját egy későbbi, Ady költészetéről szóló tanórai tevékenységnek, a Nyugattal való ismerkedés pedig egy másfajta olvasási élmény, másfajta olvasói attitűd megtapasztalását biztosította, új szerzők és új műfajok megimerését. Az olvasmányok feldolgozása alkalmat adott a szövegértés és a kreatív szövegalkotás gyakorlására, a szóbeli bemutatások pedig az átgondolt, igényes és a helyes nyelvhasználatra való odafigyelést ösztönözték. A számítógépes lapszerkesztés a digitális kompetenciák erősítését segítette elő, a csoportmunka pedig az együttműködési képességek fejlesztését szolgálta.
A Nyugattal végzett munkafolyamat során arra a következtetésre jutottam, hogy hasznos és fontos része lehet a magyartanításnak a folyóiratokkal való ismerkedés. Az igényes, a szellemi élet sok területére kitekintő folyóiratok olvasása fejleszti a szövegértési képességet, a kritikai gondolkodást, módot ad annak a háttértudásnak a megszerzésére, mely elengedhetetlen bármilyen olvasott szöveg jelentésének konstruálásához. A kortárs irodalmi, művészeti, kritikai folyóiratok olvasása képezheti magyarórák tárgyát a szépirodalmi és publicisztikai szövegműfajok értelmezésekor, segítheti a műfajokban való tájékozódást, ezáltal az érettségi vizsgán való sikeres helytállást is. Hosszú távon a művelt olvasói attitűd kialakítását szolgálja, az alapvetően szimbólumokban megnyilvánuló világ megértésére és önálló döntéshozatalra képes autonóm személyiségek kinevelését, akik értik azt a közös szókincs-és utalásrendszert, mellyel magabiztosan igazodnak el a közéletben, és vállalnak részt a közéleti diskurzusokban. És akik magukat egy nyelvi-kulturális közösség részeként definiálják, miközben biztonsággal mozognak az Európai Unió polgáraiként is.
Felhasznált irodalom:
GORDON Győri János: Kosztolányi Dezső tanítása a középiskolában, In Irodalomtanítás a harmadik évezredben, Krónika Nova Kiadó, 2006. 392.
PETHŐNÉ Nagy Csilla: Irodalom 11., Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2013.
PETHŐNÉ Nagy Csilla: Irodalom 9-12, A tankönyvsorozat tanulási módszerei, technikái, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Bp., 2013.
POSTA István-Pető Györgyi: Sokszínű irodalom tankönyv 8, Mozaik Kiadó, Szeged, 2014.
TVERDOTA György: A Nyugat-konferencia elébe és a Nyugat népe kötet végére in Nyugat népe – Tanulmányok a Nyugatról és koráról, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2009.420.
