MEGOSZTOM

Tőzsér Árpád versei

Akiba rabbi nyaral

Mit kezdjek ezekkel a tényekkel: még mindig
száz évvel ezelőtt divatozó klottgatyákat hor-
dok; minden ellenségemet rég túléltem; nincs
kedvem  Yamoussoukroba  utazni  csak azért,
mert nyár van. – A gleccserek olvadásának és
csúszásának  dominóhatása  már a nagy váro-
sokban is érezhető, így a rádió, miközben egy
szál klottban  tökfőzeléket kavarok a konyhá-
ban, s azon  töprengek, a közelítő  gleccserek
számára elég nagy város-e  Pozsony.  500 éve
ez a legszárazabb nyár,  talán Nándorfehérvár
sem esik el, ha 1521-ben több eső esik.  Én  a
tököt, de engem ki főz klottgatyám fekete  fa-
zekában?  Felhívom  feleségemet  (a Kis-Kár-
pátokban  nyaral,   800  méterrel  közelebb   a
Naphoz, mondja),  megkérdezem tőle, melyik
üvegből öntsek  olajat  a tökfőzelékre:  a Hip-
pósból vagy az Olivásból? A választ elhallga-
tom.  Az átellenes  blokk  ötödik emeletén rá-
húznak egy ablakredőnyt a Napra,  más  abla-
kok kirakatából bikinis próbababák bámulnak
rám.  Alattam,  két emelet mélyben,  mint  víz
alatti fák koronája,  lombgubanc  kókad.  A fa
maga az  ylang-ylang valamely alfajára  hajaz
(szó szerint,  mert  ágai  mint a hajfonatok),  s
így gatyában, tökfőzés közben érezhetem ma-
gamat  akár  az Indiai óceán partján is.  Ehhez
képest  a Kis-Kárpátok szerény iskolakirándu-
lás!  Egyébként is: Akiba rabbi szerint az idős
ember menjen bárhová,  úgy érzi,  már járt ott.


A szakadár

Reggel arra ébredt,  hogy a bal karja
tőből hiányzik. Hangyázik*, akartad
mondani, mondta neki a felesége.  S
ő, még félálomban, máris látta, karja
egy sörényes hangyász ormányaként
nyüzsgő hangyabolyban kotorász.  S
karjának  fantomfájdalma  is  valami
hasonlóra emlékeztette, jóval később
jutott eszébe, mire: űrhajóban  a WC
kagylóból  kirepült  ürülékbumeráng
keringhet olyan illetéktelenül az épp
ebédelő  űrhajósok  fölött,  mint a le-
szakadt kéz ebben a versben. Vissza-
nézve az ágyra még látta  karját  –  a
zsibbadt szakadár búcsút  intett  neki.

___________________
*hangyázik -- a szlovák mravenčí tükörfordítása, amely ige tkp.
  a hangyaboly nyüzsgésére utal, de átvitt értelemben zsibong,
  zsibbad jelentése is lehet


Kötőjelen üldögél

Elmentem – zengett be távozásának
visszhangja a dolgozószoba szurdo-
kába.  Előbb  elment,  mint  a hang-
ja. Nyomait is húzta maga után. Mi-
kor célba ért, már ott várta saját ma-
gát. Nem sokáig bírták együtt. Ami-
kor  vissza  akart jönni,  nem találta
az utat, s retúrját nem  vette  be az i-
dőlukasztó gép.  Most az oda-vissza
kötőjelén  üldögél.  Leveleket  irkál,
küldözget két rég kimúlt kutyájának.