Mintha szurok fagyott volna rám.
De nem erről akarok beszélni.
Hanem hogy szeretem a munkámat.
Azon kevesek közé tartozom, akik.
Reggel remek a kedvem.
A kávé, a zuhany, az öltözködés.
Örömmel készülődöm.
Egy újabb príma nap.
Megyek dolgozni.
Dolgozni, dolgozni, dolgozni.
Dolgozni megyek.
Dolgozni csodás.
A kijelölt feladatok.
A felmerülő problémák.
A jó és a rossz kérdések.
A jó és a rossz válaszok.
A megnyugtató megoldások.
A segítőkész munkatársak.
A bizonytalan kollégák.
Az az egy-két megfelelő szó.
Bátorítás, támogatás, együttműködés.
Csoportdinamika.
Csupa boldog izzadság.
Csupa fénylő izzadtság.
Soha panasz.
Soha keserv.
Tapodtat sem hátrálok.
Nem roppanok össze.
Pozitív szemlélet.
Koncentráltság, fókuszáltság.
Kifogástalan modor.
Bizalomgerjesztő viselkedés.
Ügyfélorientált kommunikáció.
Az erőfeszítések meghozzák gyümölcseiket.
A sikeres munka után kikapcsolódás.
Lazítás, édes pihenés.
Nyugodt, mély alvás, hogy másnap újra.
Az élet édes.
Csak ez a leépítés.
Persze semmi pánik.
Nagyon sajnálják.
Kár, azt mondják, kár, kár.
Fejük lehajtva, válluk lóg, térdük rogy.
Vigasztalom őket.
Senki nem pótolhatatlan.
Bárki bárkivel bármikor.
Össze-vissza cserélgethetők vagyunk mind.
Persze nem csak nekik nehéz.
Én is zavarban vagyok.
Nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni.
Ha nincs munka, nincs reggeli kávé.
Ha nincs munka, nincs munka utáni italozás.
Ha nincs munka, nincs hétvége.
Ha nincs munka, nincsenek munkatársak.
Ha nincs munka, nincs munkahely.
Ha nincs munkahely, nincs ismerkedés.
Ha nincs ismerkedés, nincs nő.
Nő nélkül nem ugyanolyan.
Ha legalább nő van, már olyan, mintha.
De ha nő sincs, akkor nagyon nem olyan, mintha.
Ha csak nincs van, az baj.
Ha baj van, bajban vagyok.
Nem tudom elképzelni, aminek lennie kell.
Soha nem volt élénk a fantáziám.
Soha nem dicsértek gyerekkoromban.
Lehet, hogy azóta se igazán soha.
Lehet, hogy most sem tudom, mit akarok.
Ne legyen vége, azt akarom, de hiába.
Más viszont nem érdekel.
Nem is érdekelhet, mert nem ismerek mást.
Nem tudom, milyen az a más.
Föl nem foghatom, mi az a más.
De magamra is képtelen vagyok gondolni.
Gondolkodnom kellene pedig biztosan.
Eszembe jutna akkor, amire szükségem van.
Talán egy optimális méretű tükör segít.
Egy optimális méretű tükörben mindent láthatok.
A legapróbb pupillamozdulatot.
A legtitkoltabb arcizomrándulást.
Az uralhatatlan szájszélremegést.
Hulljon az álarc, törjön a pajzs.
A meztelen őszinteség ad erőt a nehéz időkben.
A tiszta igazság.
Fegyelmezett vagyok, azt kell látnom a tükörben.
Nézek fegyelmezetten a tükörbe.
Nézek bele, előre.
Előre, a jövőbe.
Magamat látom.
Látom, ahogy mereven állok.
Mintha szurok fagyott volna rám.
