szél vetés
ekhós kocsi felhők felett
viharommal hozzád megyek
ponyva alatt villám még tétlen
te sem áztál én sem féltem
a szíved velejét szitálom
hogyan lettél a világom
fehér eső meszel benne
mennydörgés arcodon fenve
ott hon
asztalról csorog
az idő a sár
a márgás erdő
nagy csizmában jár
szedett a rőzse
és derék roppan
és bot és küszöb
és együtt koppan
és tűz és magány
percekké tört pár
asztalról csorog
az idő a sár
út az
szekér kerék
por verejték
kopog pata
ki jön haza
ágyékomat
kinek lökik
magzatommal
ki nem szökik
ki kerázza
ki az eget
ki igazi
ki a szerep
