Csak én fogyok el, a pusztulás a végeken kezdődik, összeomlanak a körömházak, vérrózsák fodrozódnak ujjbegyeim tájain, az ökölnyomok fenyegetve merednek vissza felém, türelmetlenség, idegösszeroppanás várhat rám, vagy a falba verem a fejem ájulásig, de az is lehet, hogy megvárom, amíg összedől ez a börtön, amiben senyvedek, a börtön, ahol nem tudsz róla, de sínylődsz, hisz megfejthetetlen, hogy melyik ajtó nyílik befelé.
Fázós szociológia
Hajléktalan napsütés dereng a világ legalján. A meredek közöny magára ölti a nagykabátot. Csökkenő forráspontban, ahogy ellebeg egy pad lazán, maradnak csak az egymásba fagyott, idült vacogások.
Versírási keresztmetszet
amikor a versbe becsapódik a gondolat
a
k ö l kicsapódik magából t ő
a köztesállapot a szavak eszméletvesztése az aktív sodródásban
