Tisztelt uram, bizonyára rosszul értelmezte. Az egész levezetés egy kifordított zsákutca.
Az ökörnyál belecsorgott az őslevesbe, az amőba párzás előtt násztáncot lejtett, a tyúk beletojta magát a tojásba, a dinoszauruszok hüllői mivoltuk miatt jól érezhették magukat a meteor- becsapódás után, csak a rézfaszú baglyok lettek valamiért impotensek, de a kacsacsőrű emlős önnél is betenné az ajtót, nem beszélve a farkasember holdfázistól függő felbukkanásáról, a kecskevámpírról és egyéb GMO-s vadhajtásokról, amik forradalmasítják a revolúciót, pardon, az evolúciót.
De mit hal-andzsázom itt, még palimadárrá változnék – na, erre végképp ki lenne verve önnél a biztosíték –, miközben én akarom kétségbevonni az ön földhöz ragadt teóriáját, de szavamra, ha ennek az elfajzott erkölcsi fajtalankodásnak tanúja lenne, belátná, hogy ki tudja, hány lábon sántít a felismerés, ráadásul ön cáfolná meg azt a szent meggyőződését, amire egész kutatását alapozta, és minden tudományos lapban szétterjesztené azon – a jelenlegi ismeretek szerint – megdönthetetlen felfedezést, hogy:
a majom az ember leszármazottja.
Életben tartva
mikor érzem feléleszt túlvilági megjössz ahogy valami bódulat
felbukom élőhalott azon időre
akkor állapotomból kevés míg
jelenléted átsimítja jóleső lényem
defibrillátora akárcsak sokkhatás
létezésem csúcsai vándorlok hasztalan
mélypontjai között sokszor
mindenkit puszta alku néma
megnyugtat ténye nélküli léttusámnak
ha itt talán mindig lennél bele is halnék a boldogságba----------------
