MEGOSZTOM

Látványnak sem rossz

Ha tudta volna Tomi, hogy a szemműtéttel gyakorlatilag visszanyeri látását, akkor már rég túlesett volna rajta. Leszámítva a beavatkozást, és főleg azt, ahogy kipeckelték a szemhéját, mint a mesében az öreg királynak, hogy el ne aludjon a ceremóniákon, csupa jóról tud beszámolni: ami addig homályos és elkent massza volt, éles kontúrokat kapott, elkezdte látni a felhők formáit, meg tudta különböztetni a galambokat a verebektől, és nem csak madarakat látott. Az operáció utáni esti fények kissé megbolondították az érzékelését, először életében harmincnyolc év után a felkelő nap olyan élesen tárult szemei elé, hogy a napsugarakat ívenként látta rezegni: a belső sugarak citromsárgák, kifele egyre sötétebb árnyalatba burkolódznak, a Nap pereme már-már vörös, és tényleg izzik, olyan, mint a túlérett őszibarack, amit a jóisten lehelete tart csak a fán, éppen ezért muszáj a fáról leharapni.

Pont öt éve határozta el, megműtteti a szemét: mínusz tizes dioptriával már kontaktlencsét sem hordott, csak a befőttesüvegalj vastagságú szemüveget. Az előző cégnél, ahol dolgozott, behívatta a főnöke, és amíg bebocsátásra várt, eszébe jutott, hogy ilyen lehet az, amikor a nagykövetet behívatja a külügyminiszter: jelentenie, magyarázkodnia kell, hogy vajon mire gondolhatott a nagykövet miniszterelnöke, amikor a befogadó ország első számú vezetőjére kompromittáló kijelentést tett. Szóval, ott állt Tomi bebocsátásra várva, az automata kávéfőzőből egy capucinó-t nyert ki, de a pohara forró volt, így azt a titkárnő asztalára tette, miközben a szemüvegét leverte a földre, egyből utánakapott, csak hát a mínusz tíz az mínusz tíz, semmit se látott, a levegőben hadonászott, és természetesen borult a kávé, ráfolyt szépen és gyorsan az összes papírra, ami elő volt készítve aláírásra a főnöknek.

Látványnak nem rossz, konstatálta az irodájából épp kilépő főnök, majd tajtékozni kezdett, szétdobálta a kávéval itatott papírokat, és közben toporzékolt, mint egy óvodás. Tomi magában ekkor azt gondolta, hogy végülis, látványnak nem rossz, aztán otthagyva csapot-papot, kilépett az utcára szemüveg nélkül. „Hirtelen jött a homály, azt hittem, ez dukál”, mondta magában, és cikázott az épületek között hazafele, mint a pókember a legelső filmjében. 

Ekkor kezdődött az egész szemműtétes őrület Tominál. Hónapról hónapra, majd évről évre halogatta, mindent halogatott, családalapítást, gyerekvállalást, munkahelyváltást. Mindent. Éveket élt le úgy, járt fel-alá meg körbe-körbe és a bűntudatával küzdött, meg azokat a lehetőségeket siratta, amelyek azt kínálták, hogy az életet élje és ne az élet mellett éljen. Annyi mindent nem ismert fel az életben és annyi csodát látott meg utólag, amikor már nem volt az övé, és annyi mindenre nem vigyázott, amire kellett volna. És amikor leverte a szemüvegét, ami olyannyira eltörött, hogy használhatatlanná vált, akkor véglegesen és visszavonhatatlanul eldöntötte, hogy megműtteti a szemét. Nem akart több bepárásodott szemüveget, alaktalan arcvonásokat. Nem tapintani, érzékelni akart, hanem látni.

És most, a friss munkahelyén, immár szemüveg nélkül, de éles látással csodálkozik rá a világra: a kollegák hangjához most már arcokat, hajszíneket is köt, az eddig csak távolról figyelt hegymászó rendszergazda a valóságban nem is olyan izmos, mint azt eddig magában összerakta. És a kolleganők egyszer csak elkezdték észrevenni őt, köszönnek neki, milyen más az arcod, Tomi, kacsintgatnak, kérsz egy kávét, jössz ebédelni? – ezeket hallja, új társadalmi rangot kapott. Fürdik a sikerben, a növekvő népszerűségben. Már nem rohan haza rögtön munkaidő végeztével, hanem elmegy a többiekkel sörözni, még az új Top Gun-t is megnézi. Hát, ez pazar, gondolja, és hátradől. Ekkor kinéz az ablakon, és meglátja a Holdat. A Hold, maga a szeszély, benéz az ablakon, és így szólt magában: „Ez az egész tetszik nekem”.

Tófalvi Zselyke (1976, Marosvásárhely) Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen dolgozik. Tárcái, novellái többek között a Látóban, a Kalligramban, a 2000 folyóiratban jelennek meg. 2019-ben Látó-nívódíjat kapott. Első novelláskötete 2020-ban jelent meg Amikor hazajössz címmel a marosvásárhelyi Mentor Könyvek Kiadónál.