reped
azt hittem, tegnap éjjel a konyhában
felfedeztem egy eddig ismeretlen
fajt, aminek sírása és nevetése
ugyanaz. a falon néztem a repedést,
ahol éppen szét akart szakadni
az otthon. mintha ebből a résből
bújt volna elő az a valami, ami
később belemászott az álmomba,
és egyfolytában ijesztgetett.
út
az útról lekerülni hazatérés vagy halál.
eleget öregedtem, hogy menetiránnyal
szemben lenni már nem vakmerőséget
jelent, hanem szórakozottságot. a por
mindig a másik oldalon van.
tisztára törlöm kétségbeeséseimet,
és közben jövök rá, hogy nyomaim
már dögök a szaggatott vonal mentén,
ahol az előzés kikerülendő,
ahol anyám simogat kátyúvá,
ahol apám lehetne a város,
aki erős kézzel tartana,
de eltüntetné nyomaimat,
amik a tilosban jártak.
