Kinde Annamáriának Hómancsa van és rózsakvarc szeme, körbe-körbe jár magas ketrecbe zárva, a félelmet kergeti, a kertről álmodik, ahol valaha boldog volt, kölykeit nevelte, vadakat lesett, a csillag meszelte éggel takarózott. Hónaljig ér a hó, álmodik a hiúz, hazát keres és szeretőt, ki megszelídíti, érti már a kövek, fák, patakok hangját, a tengert is ismeri, a hegyek vakító fehérjét, démonokat és fantomot, csillagot meszelő angyalokat. Egyedül csak az embert nem sikerült megfejteni. Beleköltözik a hiúz szívébe a kert, rózsákkal, június tizenegyedike van, némakék az ég, hiúzmagány oson Buda felől, beleremegnek a Duna hídjai.
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
október 14, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Cserebere
Részlet a Túlhevült a pokol tüze című, a Mentor Könyvek Kiadónál hamarosan megjelenő ...
szeptember 18, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Molnár Zsolt versei
Rövid levél Charles DarwinnakTisztelt uram,bizonyára rosszul értelmezte.Az egész levezetés ...
szeptember 11, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Vilma néni
Január végi hideg van, hull a hó. Kis, sötét cukrászdához érek, szinte naponta elmegyek ...
október 20, 2024
|
Esszé
|
Rovatok
Türelem
Kassay Károly, ez a „derék veterán színész”, kilépett a kolozsvári Magyar Színház ...
október 13, 2024
|
Kritika
|
Rovatok
Odalent nincs semmi, csak mi magunk
A valódi szörnyek nem az ágy alatt… – hangzik el a filmtörténet közepén a sorozat egyik ...