január 24, 2026|Farkas Arnold Levente|Irodalom|Rovatok
MEGOSZTOM
bennünk lakozó
a bennünk lakozó narrátor nélkül meghalunk mert az embernek szüksége van arra hogy időről időre megfogalm azza önmagát csütörtökön hal t meg anyám csütörtökön szü letett különben széthullunk fekete és fehér húrokra min t fekete és fehér húrokra s zéthulló fekete és fehér zong ora szombaton lesz a temetés
első részlet abból a másik naplóból kvodlibet huszon öt május tizennyolc vasárn ap a lehető legtermészetes ebb módon harag és gyűlöl et nélkül ha tükörbe nézek azt látom hogy az egyik sz emem kék olyan az alakja m int egy elnyújtott könnycsep p a másik szemem barna l eginkább egy száraz falevél
a bolond lány románul ének el nem eresztik be a sárga ajt ón hiába zuhognak öklei amiko r ott állunk a lépcsőházban nem jut eszembe ez a jelenet a bennünk lakozó narrátor ú gy csinálja hogy a rossz jó le gyen ebben a versben öcsém et megölelem anyám temetés ére nem értünk oda lerobb antunk az autópályán aztá n a közeli városban anyám sírja fölött elmondjuk a m iatyánkot alkonyodik de még sötétedés előtt sikerült od aérni a magány valósága az
pünkösdszerda iső tétel a vers címe és a piros év szak a verstest részévé v álik ahogy megmártózik t eremtményében a teremtő az időben az örökkévaló ság a fodrozódó időben a fodrozódó örökkévalóság s árga reneszánsz álarca m ögé rejtőzik a valóság ar ca mert elmúlik minden örökkévaló lehetett volna
a bőröndöt amikor vittem a révész megkérdezte hát eb be ki van a bennünk lakozó narrátort csuktam a bőrönd be de nem értette volna ho gy beszéd közben miért hasz nálok latin betűket a nagyb átyám mondtam kihagyott a v égrendeletből véres a bőrönd a révész nevetett talán a z akó miatt nem értünk oda a temetésre talán legközelebb persze még egyszer már nem fog meghalni anyám többé
húsvétcsütörtök iidik tétel a feltámadás szadizmusát id ézi egy másik költő másik ve rséből annak a másik költő annak a másik verse a nyel v roncsolása ez mint rózsas zín hajnalban rózsaszín haj nalon szándék és szokás szer int a tévedés az örökkévaló t évedés malmára hajtja fejét a patakvizet lélek és igazság te st és igazságtalan látszatok
a nyelv jelekből áll tevődik össze és ezeket a jeleket elő re megfontolt szabályok szer int illeszti egymás mellé a bennünk lakozó narrátor a m agyar nyelvben négy szóelem van szótő képző jel és rag h a például azt mondom ház le kell bontani magától össz edől főnév ha azonban hozz ábiggyesztem az i képzőt házi az i képző tehát a ház főné vből a házi melléknevet n em ismerem annak a fának a nevét a temetőben az al att a fa alatt pihen anyám
vízkeresztvasárnap iiidik tétel étel az asztalon test és kenyér a kannibál teste e hetetlen a hét látszat és i gazság volna a feltámadást elhalasztani mondatmorzsá k az asztalon az asztal alat t kutyák és gyerekek a játszót éren kezdődött a teremtés a második tévedéssel az angy al aki nem létezik a téved hetetlen angyal tévedhetet
a temetés napján megpr óbáltam elhallgattatni a b ennünk lakozó narrátort a kiről először egy újságban o lvastam anyám hegyek közö tt született a magány való sága és a társak illúziója h alkan szól a rádió csak a l ányom hallja a rapszódia sz íneit ki kellett vágni mesélt e apám a sírásók csak úgy vállalták el a papnak mi ndig sietnie kell nincsenek angyalok az oltárhoz veze tő utat nem őrzi tűz alkon yat ahogy a lemenő nap v ére a fák alázatos fejére