A lenyelt madarak torkodban hamisan énekelnek, ezt meséled. Szomorú vagy, mint az oltárképeken a békesség, mint a hideg, szomorú. Nyelved hegyével ezt a méregkapszulát még félre tudod söpörni, ezt meséled. Hogy a föld alatt ketten utaznak a túlvilágra, azok, akiket anyák sosem öleltek. Az árvák mindig kőoroszlánokhoz bújnak, ezt meséled. Gerincüket a gyász húzza feszesre, mint csellista a húrokat és életed végéig játszod, játszod összegömbölyödve egy kád vízben, hogy ez most egy anyaméh.
(Részletek a szerző azonos című könyvéből*) Vannak itt állatokakik éjszaka éhesen és ...
Igortelepre költözése után Lukowsky a Körzeti rendelőt, ezt a csendes kertvárosi sörözőt ...
Jól emlékszem rá, pedig csaknem negyven éve már. Kecsességére, törékenységére, finom, ...
Sok egyéb mellett van egy olyan olvasata is a mögöttünk álló három hétvégés – egyelőre ...
Jakobovits Márta Metaterra című nagyváradi kiállítása a kerámiaművész legfrissebb ...
Ahogy az ember megérkezik, és elindul a Piazzale Roma elnevezésű téren, még keveset lát ...