addig nincs baj a völgyben, amíg nincs szélkakas,
de most van kútágason, forog mint a szélvész, mert azt mondja Géza, hogy szélkakasnak kútágason van a helye, megbízhatóan odaerősítve, legalábbis így tesz ő, belenyom három százötvenes csavarszeget, amilyennel kiegészítő márványtáblát szokás felfogni régi sírkövekre, na olyan típusút nyom bele, a Melindában kapható kimérős, úgy értve, darabszámra vihető, előzetesen jön még valami 2 mm-es réteg árácset, kis kiszerelés, a faanyag sok éves száradt fenyő, a dedemanos nyers, nem kell foglalkozni vele, úgyhogy, mondja Géza, az embert nem érheti meglepetés, hogy esetleg elszáll a szélkakas, lerepül a helyéről, ha a baromfiudvar izgalmasabbnak kínálkozna, viszont, úgy véli, semmi sem garantálja, hogy nem szólal meg hajnalban, egészen misztikus kakasszó lenne, péterapostoli, gondolom, de ilyesmivel nem jövök elé Gézának, miért is jönnék, hiszen egy esetleges hajnali kakasszó nagyon is a jövő titka, és erősen a múlt ködébe vész, akkor eléáll a gyerek, azt mondja, nekünk is jól jönne egy szélkakas, intem a kölyöknek, fogja be a száját, nem úgy van az, de tudom, hogy elkéstem, az a helyzet, hogy nem kellene látni szélkakast, mert az emberben elindítja az izgalmat, milyen is lehet, amikor forog, forog, mert semmi más dolga nincs, azaz annyi, mindösszesen annyi, hogy felfedje a ravasz és erősen titokzatos, máskor meglepetésszerű viharok, vagy csak fuvallatok irányváltásait, Géza, ha jól értem, megelőző csapást kíván mérni irányváltásos tulajdonságokra, nem is tudom, jól tenné, lenne-e annyi szélkakas, mert szélből van, nem kérdés,
most már csak a dolog technikai része érdekelne, mármint a szélkakas megvalósíthatósága, Gézára sandítok, érti, adja a sablont, az jó lesz, mondom, ollóval kartonból vágott forma, minden a kívánalmak szerint, hogy lombfűrésszel, kérdezem, a nyavalyát, vágja rá Géza, dekopírral, ki látott lombfűrésszel szélkakast gyártani, vennünk kell egy dekopírt, mondom a kölyöknek, Géza mondja, a Dedemanban akciós áron megy a pisztolyfúró, a flex és a dekopír, a gyalugépet valamiért nem árazzák le, talány, hogy miért nem árazzák le a kézi gyalugépet, csőbe húzás, mondja Géza, csőbe húzás, bólintok, indulunk is a sablonnal, köszönjük a szélkakast, mondja a gyermek, nincs mit, nincs mit, kísér ki a hang a kapuig, a gyermek boldog, a bosszúságomat meglehetősen leplezem, jó arcot vágok egy szélkakashoz, bár szerintem nem lehet kétséges, erősen haszontalan találmány, amit mindjárt valamennyien tudunk, csak nem hangoztatjuk, csakugyan nem értem, a szélkakast miért nevezzük találmánynak, legalább a szóban forgó találmány és a haszontalan fogalma lenne megnyugtató egyensúlyban, de egyáltalán nincs, szélsőségesen fonák dolgokból áll össze a világ,
bár az is hozzátartozik a valósághoz, hogy aki tisztában van a szélkakas szerepével és tulajdonságaival, tudja, hogy esztétikus kiegészítője lehet házának, de praktikus funkciót is betölt, hiszen a szélkakasok jelzik a szél irányát, nem beszélve a szélrózsákról, amelyek a szél erősségét mérik, és még mindig nem beszéltünk arról: remek módja annak, hogy kis egyéniséget is adjunk otthonunknak, kiemeljük a szomszédságból, akinek még szélkakasa sincs, legutóbb Széken, a Felszegen láttam egy kakast a háztetőn, nem mondom, szép kakas, talán kerámia és nem szélkakas, mindegy is,
pedig olyan ez a világ, hogy nyomulni kell benne, mind ahogyan nyomul mindenféle kínai termék, elsősorban játékokra gondolok, mert játékból és játékkal kezdődik az élet, nekem például kukoricagóréból csinál nagyapám lapátos vízimalmot, hajtja a szél és az árokban szaladó hólé, forog, vagy ott van a szép tilinkó, fűzfából, ha guvad, és erre a szomszéd megcsinálja eléggé ügyesen a szélkakast, na jó, dekopírral vágja, nem is lombfűrésszel, valami könnyű fából, hát mondja, hogy fenyőből, csak a légcsavarja kínai játékszer hamisítatlan darabja, ilyenkor kell ragasztani enyvvel, noha én árácsetet javasolnék, de a szomszéd nem vesz figyelembe, aki nagy-nagy döbbenetünkre megelőz minket, lemásolja Géza szélkakasát, szóval ő enyvvel és nem árácsettel, ne szóljak bele, továbbá kifejti, úgy nézzek a szerkezetre, hogy abból tanulni fogok, jó, jó, rendben van, első a tanulás, csak rá kell néznem a szélkakasra, tudni fogom, merről fúj a szél, viszont a szélkakas mozgásából messzemenő következtetéseket ne vonjak le, mert az nem meteorológiai állomás, ne felejtsem, a szélkakas jelzése egészen szűk térségre fog vonatkozni, ha a Hargitán innen nyugatról fúj, abból még nem következik, hogy Etéden is nyugatról fúj, ha pedig így nem tetszik, csináljanak Etéden is szélkakast, a kurva életbe, zordul fel szomszédom ingerülten, szerintem indokolatlanul; na, na, nem annyira fontos az a rohadt szétkakas, hogy mindjárt kurvaéletezzünk, s mégis, alig alszunk egyet-kettőt, a szomszéd kútágasán forog a szélkakas, mindegy, merről fúj, a kínai propeller szépen veszi, szebben forog, mint a Géza szélkakasa, csak nem mondjuk neki, mert nagy a vérnyomása, majdnem hogy nyomja megállás nélkül, mármint a szomszéd szélkakasa, ebből tudom, erősen szeles a mi vidékünk, jön a fiam az iskolából, nem azt mondja, hogy mit tanulnak kémiából, hanem emlékeztet, hogy neki is kell szélkakas, gond ne legyen belőle, veszi is elé a kínai propellert, mert Marost lehet dugni kínai propellerrel, jól van, mondom, megcsinálom, mert mit nem tesz meg az ember szál fiáért; elmegyek dekopírt vásárolni, leárazott áru, úgy látszik, ahogy emelkedik a szélkakasok száma, úgy megy lefelé a dekopírok ára, logikus ez a világ, semmi sem bonyolult benne,
ragasztok árácsettel és nem szólok a szomszédnak, né, nekünk is lesz szélkakasunk, nem is abból lesz a baj, hogy nekünk is van szélkakasunk, hanem abból, hogy szomszédom észleli, teljes szélcsendben is forog szélkakasának propellerje, Géza azt mondja, teljesen szokatlan, de ennél is tovább megy, nem restelli kiszólni a száján, hogy hamis a szomszédom szélkakasa, és látnunk kell, forog az egyre veszettebbül, fennáll a veszély, hogy felkapja a nyári födést, födésestül elrepül, valami ördögi dolog van a játékban, gondolom, elindulok szétnézni, mi van, s akkor látom, hogy másnak is van szélkakasa, pontosabban mindenkinek van, ami ugyanazt teszi, mint a mi szélkakasunk, és eddig teljesen gyanútlanul örvendezünk, hogy forog a szélkakasunk, forog egyre veszettebbül, ekkor azt gondolom, a kérdés titkát megfejtjük békében és szeretetben, de nem fejthetjük meg, mert eközben van már a völgyben sok-sok szélkakas, forog valamennyi egyre veszettebbül, mindenki a szélkakasának örvendezik, azóta mindenki tudja, sőt biztosan állítja, hogy csakis az ő szélkakasa az igazi, így kezdődik a veszekedés, megmutatva, merről fúj a szél, erre Gézánk megsúgja nekem, nincs itt semmi baj, kifog a sok hülye szélkakason, híreszteli fűnek-fának, hogy minden estére megtojik az ő szélkakasa, erre látom, hogy a miénk is megtojik a kútágas tetején, szép szeplős, mint egy szarkatojás, a miénk is, a miénk is, jelentik be szerre a völgy lakói, a kurva életbe, mondja Gézánk teljesen ingerülten, most már csak arra vár, hátha megszólal az ő szélkakasa valamikor hajnaltájt, amikor az ember másik oldalára fordul, és azt mondja az asszony, erősen hideg a lábad, Géza, húzd be már a paplan alá,
szél van, szól vissza az ajtóból Géza, erősen csattog a propeller,
hallom, a szomszédban is csattog, mondja az asszony
