Könyvtávolságnyira!
A Nagyváradi Magyar Irodalmi Zsidó Könyvtár pályázata
az Újváraddal partnerségben
A Kristályéjszaka árnyékában meghirdetett, Auschwitz felszabadulásának évfordulójára kiírt pályázatunk célja az volt, hogy a holokauszt-emlékezetet könyvtávolságnyira hozza: közel, személyesen, nyelven és gondolaton keresztül.
Két pályamű érkezett.
Az egyik szöveg megmutatta, hol akad el ma a nyelv.
A másik megmutatta, hogy még mindig van, aki mer továbbírni.
Mindkét pályamű fontos.
Mindkét alkotónak köszönjük, hogy megszólalt.
A szerzői munka és az alkotás értékének elismeréseként mindkét pályázónak szerény – de egy jó kávényi – pályadíjat adunk.
Majoros Enikő
A meg nem történt Hiány
A meg nem történt, pontosabban a meg nem tapasztalt Hiány érzetéről szeretnék beszélni. A Hiány Világban való léte nem kérdőjelezhető meg. A Világba való kivetettségünk részévé vált, a Hiány, a Létezőnek a nem jelenléte, avagy a Tökéletességnek az éppen nem adottsága, azaz a Hiánya.
A Holokauszt kérdésköre megkerülhetetlenül kapcsolódik a Hiány-érzetünk problematikájá- hoz. Ma már nem tudunk nem venni tudomást a Tragédiáról, nem tudunk róla nem beszélni. Ha a történelem menetéből kimaradhatott volna a Holokauszt, ha a Világ nem tapasztalta volna meg ezt a tragédiát, másképpen alakul az Életünk. Igen, eljátszadozhatunk csalóka álomképekkel, milyen lehetett volna…; írhatnánk utópisztikus történeteket, avagy szép meséket, de a mai tudásunkkal igaz műveket már nem tudnánk alkotni.
De kezelhetnénk a Holokauszt problematikáját, rémálomként is, amely a felébredés pillanatában örökre elillanhatott volna. Nem így történt! De még rémálomként is nyomot hagyhatott volna bennünk. A közös Tragédiát, sokan csak a Hiány fogalmával tudják mélyen kifejezni. A Holokausztot próbálták már elmagyarázni például az Úr hathatós jelenlétének a hiányával, a Józan Ész hiányával, az Emberi Értékek zárójelbe tevésének a képzettársításaival.
Lót felesége sóbálvánnyá változik amikor visszatekint Szodomára és Gomorára. De a sorsának a része ez a visszafordulás. A parancs az lehet tiltó a számunkra is: – Ne nézz vissza! – de a csak a jövő felé forduló tekintetünk, nem lesz-e önbecsapás? A körülöttünk szüntelen alakuló történelmi tervek, egyik győzedelmes elvárása lehet a csak előre, a jövőn függő tekintetünk?
A “Pogrom” idején senki nem tudta, hogy mibe fog belesétálni az emberiség. A történelemről kialakított képünk két fontos felfogás köré épül. Az egyik a történelmi linearitás hangsúlyozásából építkezik, a másik elképzelés szerint a Világ eseményeinek ciklikussága nélkül a historizmusról kialakított képünk elképzelhetetlen.
A lineáris történelemszemlélet, ahogyan Martin Buber, az „Én és Te” című művének záró gondolatában írja: “De a pálya nem kör. A pálya az út. A végzet minden új eónban nyomasztóbbá lesz, s a megfordulás robbanóbbá.“ Amíg a visszafordulás, a hátra tekintés, a világban történő eseményeknek az “ember-oldala“, addig “Isten-oldala “, a megváltás.
Az Úr parancsa Lót családja számára: “hátra ne tekints“ – hallik az utasítás, ebben az esetben a valóság a szemünk előtt zajlik, “Isten-oldala “, a megváltás, feltételhez kötött. Lót felesége számára nincs megváltás, megszegte a tiltó parancsot.
A megváltás feltétele a kimondott parancs megtartása! Lót felesége sóbálvány lett. A történelem lineáris menetén, mi is Lót feleségeként, visszatekintünk, összehasonlítunk, elemzünk, hátra nézünk. Véleményem szerint itt válik fontossá a ciklikusság szerepe, az “ember-oldal“.
A történelmi elemzéseinkben óhatatlanul ott a ciklikus idő-szemlélet, át meg átélünk eseményeket, visszaidézve azokat emlékezetünkben. Ebben a visszafordulásban ott él az emberi mivoltunk lényege. A múltból való építkezés, nem lehet tilos a számunkra! Egy olyan kötelességről beszélünk, amelyet át kell, hogy hasson az Én-Te morális felelőssége!
A hit, a megváltás, az “Isten-oldala“, a csoda dimenziója, megtörténik. A kegyelem ajándékként érkezik, mintha leválna a történelem-felfogásunkról, felette áll, az “ember-oldal“, végső jutalma.
A Holokauszt lezárult történelmi tragédia? Nem tudjuk! Tanultunk-e ebből a tragédiából? Szeretnénk azt hinni, hogy igen! A visszaemlékezések, a személyes tragédiák irodalma segítette-e az emberiséget, jobbá, mássá, empatikusabbá válni? Az elhallgatott, a meg nem írt történetek, a ki nem mondott szavak űrt hagytak, Hiányként szerepelnek, a történelem szüntelen “átvérző szövetén“?
A néma, soha meg nem született visszaemlékezések, a túlélők lelkében létező meg nem írt, meg nem fogalmazott fájdalom már nem pótolható. De azt hiszem ez a hiány is tiszteletet érdemel, mivel az egyéni szabadságunk része, a fájdalom, az emlékek némasága, az Életbe való kivetett magatartásunk egyik választható magatartása.
Nem véletlenül a pszichológiai irányzatoknak a különböző fejlődési útját is meghatározta a Holokausztról való beszéd-módok, visszaemlékezések jelenléte. Martin Bubert idézve “két nagy szolgáló halad az úton: az ima és az áldozat“. Azt hiszem, hogy a tragikus élethelyzetekben tud az ember a legőszintébben fohászkodni. A holokauszt a zsidóság nagy megpróbáltatása, a világban megnyilvánuló kierőszakolt, vagy sorsszerű, megkerülhetetlen áldozata. A közös sors, a közös tragédiának a megtapasztalása, talán soha olyan mélyen nem élte meg a Martin Buber által megírt Én-Te emberi viszonyait. Amikor tilos a Te, megtapasztalását, a másik világát, önmagamhoz, énemhez képest lentről, avagy fentről néznem. Az Emberi Arc etikája, Martin Buber parancsa: az Én-Te találkozása, egy mély erkölcsi felismerés, amelynek a tisztelet, az emberi értékek betartása fontos alapszabálya, amelynek tétje van. Az Én-Te őszinte viszonya, kapcsolódása kell, hogy legyen minden találkozásunk végső célja.
Azt, hogy ki hogyan képes imádkozni, hogy milyen élet-áldozatokon megy keresztül a kegyelem által válik igazi misztikummá. “Isten-oldala“ a megváltás, hangzik a fülünkbe újra, és újra ez a mély gondolat. A holokauszt tragédiáját, egyedül a kitartás, az ima, az áldozat, és a kegyelem fogalmaival tudták sokan túlélni. A megváltásban, a megmenekülésben való hit több volt, mint ígéret, maga volt az Élet feltétele!
Azok, akik túlélték a Holokausztot másképp néztek, másképp láttak, és másképp imádkoztak! Azok, akik az életüket vesztették ebben a szörnyű tragédiában szintén másképp néztek, másképp láttak, és másképp imádkoztak! A megváltás, a kegyelem megtapasztalása még mindig zajlik, nem egy lezárult folyamat, amelynek mi is az “ember-oldalán“ állunk.
Varga László
A Berger-kézirat
Tisztelt Ismeretlen Megbízó!
Az alábbi levélben, illetve a biztonsági csatolmányban küldöm Berger Titusz László keltezés nélküli kéziratát szerkeszthető elektronikus formában, valamint a teljes szöveg román és angol nyelvre lefordított változatát. Mivel a hozzám eljuttatott kézírásos dokumentum könnyen olvasható, koherens és befejezettnek tűnik, ezért értelmezési nehézségek nem adódtak, arról viszont nem tudok véleményt mondani, hogy B.T.L. ezt az írást irodalmi közlésre szánta-e vagy pedig egy projekt vázlatának valamilyen pályázati kiírásra, esetleg más, ismeretlen célra. Mindhárom változat lehetséges, a kérdés eldöntéséhez kétségtelenül alapos életrajzi, hely- és művelődéstörténeti kutatásokra lesz szükség, amelyek eredményei remélhetőleg megvilágítják majd e kézirat keletkezésének körülményeit is. Tisztelettel,
Bihari Torda László műfordító, szövegszerkesztő
Cím: Molnárszemű fények a Körösön
Az ingyenesen, de előzetes bejelentkezés alapján látogatható történelmi emlékpont egy úsztatható vízimalom lesz a régi váradiak által Szilvásnak nevezett partszakasz mellett, a Sebes-Körösön. Fából készül, egy kompon fog állni lánctartó cölöpökhöz kötve és pallón át lesz megközelíthető, kizárólag gyalogosan, a szomszédos terület zöldövezeti besorolásával összhangban. A bejárat fölött háromnyelvű felirat, felül magyarul:
MALOM AZ ISTENI GONDVISELÉSHEZ
(Felméri Kázmér ügykezelésében)
Az ajtótól jobbra tábla, rajta eligazító szöveg, amelyből kitűnik,hogy a mindenkori hatóságok a malom működési engedélyét politikai okokból többször felfüggesztették, később államosították, a rendszerváltás után pedig nem adták vissza az Izraelből jelentkező örökösöknek. Mivel az eredeti, valóságos épület összedőlt és lebontották, így ez a jelképes létesítmény is posztumusz jellegűnek tekinthető, ahogy annak idején -1946-ban, két évvel a szerző meggyilkolása után – az volt a könyv is, amelynek üzenetét szeretnénk kreatív formában közvetíteni a mai fiatalabb nemzedékeknek. A malompitvarban a belépővel szemközt Karácsony Benő író portréja, alatta idézetA megnyugvás ösvényei című regényéből:
„-Istenem, hát semmit nem változott Kázmér Úr.
-Nem is volt szándékomban. Elfelejti,hogy egyedüli példányok vagyunk. Valamennyien. Az ember tartson ki ritkasága mellett.”
Amint a fentiekből kitűnik, rendhagyó emlékhelyet szeretnénk megvalósítani, egy olyan nem szokványos típusú „magánmúzeumot”, mint a Matei Vișniec Un secol de ceață (Ködbefúlt évszázad) című regényében szereplő (tehát a valóságban nem létező) Hasznos Idióták Múzeuma, amelyet a román író képzelete Párizsban helyezett el és az egykori kommunista államokkal rokonszenvező, azokat nyilvánosan támogató nyugati értelmiségiek tevékenységét mutatja be, szigorúan névreszólóan és tárgyszerűen. Ezzel szemben Felméri Kázmér metaforikus malmának témája és küldetése teljesen eltérő lesz, mindössze abban hasonlítana a fent említett fiktív rokonához, hogy egyáltalán nem reklámozná magát és csak olyan látogatókat fogadna, akiket érdekel és van is már némi fogalmuk a bemutatandó történetről, a mi esetünkben a nagyváradi és erdélyi magyar tudatú zsidó közösség sorsáról és örökségéről. Lényeges szempont, hogy ne csak a múltról szóljon, hanem a jövő felé is irányuljon, ezért elsősorban nem a felelősök név szerinti azonosítására és bemutatására tevődne a hangsúly, hanem a jó és a szép melletti elköteleződésre, a párbeszédre és szolidaritásra.
A Malom Az Isteni Gondviseléshez olyan civil intézmény lesz, amelynek egyértelműen komoly, sőt súlyos mondanivalója van a felnőttek számára, ennek ellenére a szülőknek kifejezetten ajánljuk, hogy hozzák magukkal a gyerekeiket is, életkortól függetlenül. Önkéntesek segítségével számos gyermekprogram szervezhető, részben bent a malomban, részben a hozzátartozó folyóparton, a zöldben, ahol egy pajtában különféle foglakozásokon vehetnek részt-agyagozás, nemezelés, fafaragás és hasonlók, ugyanakkor lesz lehetőség állatsimogatásra, lovaglásra, hagyományos munkákkal való ismerkedésre is. Mindezt nemcsak a kicsik felügyeletének biztosítása céljából, hanem mert a természetközelség, a növények és állatok szeretete,a velük történő játékos barátkozás szorosan hozzátartoznak az inspiráló alapmű szellemi kisugárzásához, a főhős személyiségéhez. A mai fiatalok azonban nemcsak a molnárkodással, a liszt és a kenyér előállításával nincsenek tisztában, hanem ahogyan Deák Tamás író megfogalmazta: „A legifjabbak számára maga a szenvedés is kezd oly nevetséges lenni, mint egy visítozva menekülő majom.” A malom padlását kimondottan alkalmassá tesszük a gyerekek érdeklődésének felkeltésére, tehát mindenképpen hasznos lenne, ha legalább a nagyobbak végignéznék a kiállítás látványvilágát, lehetőleg szülői kísérettel és helyi vezetővel.
Belátható, hogy e szerény emlékpontban a teljesség igénye irreális elvárás lenne még a váradi zsidó közösség történetének bemutatásával kapcsolatban is, nemhogy a teljes városfejlődésre vonatkozóan, amely Szent László királytól Ady Endréig és a Holnap Társaságig, Rogeriustól Kecskeméti Lipótig, Emanuil Gojduig és a jelenlegi állapotokig terjed, egy évezreden át. Igen sok lehetőséget számbavéve született meg az a döntés, hogy a Nagyvárad fénykorának számító, a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakon belül esettanulmányként a Steiner család történetét fogjuk megjeleníteni, egy szélesebb történelmi-helytörténeti kontextusba ágyazva. Számos meggyőző dokumentummal lehet vizualizálni e család megtelepedésének, küzdelmeinek, felemelkedésének krónikáját, a nevükkel összeforrott Fő utcai pékség (a Steiner Victor Gőzsütöde) európai színvonalát, azt a munkakultúrát és családcentrikus életszemléletet, amelynek köszönhetően egykori életművük még ma sem merült teljesen feledésbe, az elüldözött család túlélte a borzalmakat és Izraelben új életet teremtett magának a semmiből. Beismerem, hogy ebben a választásban az én szüleim emléke is munkált, akik mindig csak a volt Steiner pékségben szerezték be a kenyeret, évtizedeken keresztül, akkor is, amikor már mások bitorolták azt és a minőség sem volt a régi.
A második teremben a falakat fotomontázs borítja kinagyított újságcikkekből és fekete-fehér fotókból összeállítva, amelyek az 1940 szeptembere és 1944 októbere közötti időszakot idézik fel, a korabeli nagyváradi eseményekre fókuszálva. Kitüntetett pozícióban van elhelyezve egy színes, kinagyított fénymásolat Reuven Tsur (Steiner Róbert) Menekülés a gettóból című könyve magyar kiadásának borítójáról (Noran Kiadó, Budapest, 2005), körötte néhány beszédes dokumentum a Steiner család nagyváradi történetének epilógusáról és a gyerekek további életútjáról Izraelben. Ebben a helyiségben hordozható készülékek segítségével meghallgatásra ajánlott Pilinszky János: Harbach 1944 című verse egy kortárs nagyváradi színész előadásában; ez a költemény berámázva is olvasható a falon, mivelhogy megértésének kulcsszerepet tulajdonítunk a kiállítás egészére nézve. Ugyancsak kiemelt helyen Incze Ferenc (1910-1988) festő egy alkotásának reprodukciója látható, mellette idézet Valentin Trifescutól, a Brukenthal Múzeum muzeográfusától: „a Szebeni álom címet viselő festmény álomszerű látomásán Incze Ferenc kísérteties alakja jelenik meg Nagyszeben egén, fekete füst formájában előtörve a történelmi városközpont egyik házának kéményéből (erről a műről csupán egy fénykép maradt fennn a művész hagyatékában).” Egy elkülönített sarokban a látogatók egyénileg meghallgathatják Beethoven C dúr miséjét, annyi írásban hozzáfűzött magyarázattal, hogy ez a mű Éberlein doktor kedves zenei darabja Karácsony Benő Napos oldal című regényében.
Mintegy átmenetként a két helyiség között, Tibor Ernő váradi festő Bémer-teret ábrázoló képe mellett lesz egy kis hely, az álmodozás zuga, ahol francia nyelven, felvételről meg lehet hallgatni Szilágyi Enikő színésznő előadásában a Youkali című dalt, amelynek zenéjét Kurt Weill, szövegét pedig Roger Fernay szerezte. Várad és Párizs….Itt jegyezzük meg, hogy a malomban mindenütt elég sok könyvet is kezébe vehet a látogató, polcokon és asztalokon elhelyezve fellapozható számos jelentős kötet, többek között Mózes Teréz, Schön Dezső, Péter I. Zoltán, Implon Irén, Kormányos László, Indig Ottó, Lőwy Dániel, Katona Béla, Heyman Éva, Zsolt Ágnes, Zsolt Béla, Andrei Oișteanu, Mihail Sebastian, Ungvári Tamás és Gidó Attila írásai és lesznek elvihető könyvjelzők is az ajánlott olvasmányok, filmek jegyzékével (utóbbiak közül kiemelkedik Mihályfy Sándor Napos oldal című 1983-ban készült tévéfilmje, amelyben Székhelyi József játszotta a még fiatal Felméri Kázmér szerepét).
A malom padlására felkapaszkodókat az a meglepetés várja, hogy ott minden A padlás című „félig mese-félig musical”-t (Presser Gábor és Sztevanovity Dusán alkotását) idézi, amelyet 2023 ősze óta játszanak a nagyváradi Szigligeti Színházban. Plakátok, színes fotók, több nyelven kinyomtatott dalszövegek, vetítés és egyéni zenehallgatás mellett itt el lehet játszadozni a Varázskönyvvel és beszélgetni Robinsonnal, az érző szívű számítógéppel is. Biztos forrásból tudjuk, hogy az Örökre szépek bolygóján Felméri Kázmér mindenkinek elmondja, hogy ő maga is Süni, Rádiós és a többiek meséjéből értette meg igazán a szerelem és a szeretet megváltó erejét. Annak érdekében, hogy látogatóink visszatérjenek a malomba, illetve küldjék ide a barátaikat is, szeretnénk becsempészni mindenki fülébe a refrént:„Mert kell egy hely,hol minden szellem látható/ Mert kell egy hely,hol minden szólam hallható.”
Az épületből kifelé menet lennie kell egy Metropol saroknak is, az egykori legendás nagyváradi együttest felidéző néhány fotóval, plakáttal, zenehallgatással és ezzel a kivetített dalszöveggel: „Földre dönthetne a bánat/ Ha hinnék a ködnek, a sötét mocsárnak/ Kettétörhetne, ó, a magány/ Ha tudnám, hogy nincsen barátom még egy jó néhány/ Égig érhetne az ének/ Ha jönnétek és énekelnétek.”Ez már a huszadik század utolsó évtizedeinek felemás váradi hangulata a rockzene közvetítésével, ma is időszerű felhívással közös éneklésre. Nem véletlenül, itt lehet majd beiratkozni a Felméri Malmában Baráti Társaságba is.
A kijáratnál a látogatók ajándék szórólapot kapnak emlékül, amelyen a malom logóján kívül két szöveg van, az elsőben Felméri Kázmér búcsúzik a jóhiszemű érdeklődőktől: „A malom mögött, a vastagra nőtt mohán puha délutáni szundítások estek.(…) Nemcsak a hőség bágyasztott, az ég is, a tízezer méter magasan lebegő bárányfelhő is, a kék univerzum, az arányok, a gondolatok, a kicsiségem. Amikor ezt a magasságot néztem, mindig valami elenyésző tizedestörtnek éreztem magam.” A másik szöveg Kemény István Kilenc sor című verse a Lovag Dulcinea kötetből: „Ateistává lett Barátom/ Kívánok neked/ Utat/ Igazságot/ Életet/ És várlak vissza/ Kaláccsal kakaóval/ Vagy forralt borral/ Ha téli este érkezel!”
Az elképzelt emlékpont este is fogadna látogatókat, a koncepció fontos része, hogy a malom környékén a külső világítást gyengén pislákoló, régiesen-népiesen szólva „molnárszemű” fényforrások adják.
Függelék
A fentiek írása közben, egy másik papírra ezzel párhuzamosan írtam még valamit, amit most ideillesztek a szöveg végére, mert úgy érzem, a két dolog összefügg. Következzen három rövid vers, úgynevezett rondó, amelyekről Felméri Kázmér véleményét várom, azt, hogy majd álmomban megsúgja, függesszük-e ki a malomban vagy pedig dobjuk a Körösbe.
A molnár turistákat fogad
helló,ez itt a Mülleráj?
érkeznek a látogatók
láthatnánk, melyik asztal volt
ahol Ady várta Lédát
nem, itt csak az árnyékuk járt
én Felméri molnár vagyok
helló,ez itt a Mülleráj?
érkeznek a látogatók
gyertek beljebb -a malmomnál
jobb helyet nem ajánlhatok
ha pedzeni kívánjátok
miből mivé lett ez a táj
helló, ez itt a Mülleráj?
Váradi molnár dala
nem zavar vállamon a zsák
békésen viszem a terhet
rám depresszió sem törhet
kalapomon búzavirág
nőhetnek bankok paloták
cserélhet az idő nyelvet
nem zavar vállamon a zsák
békésen viszem a terhet
dőlhet rendszer jöhet válság
ügyes molnár mindig kellett
Steinerék várják a lisztet
mozgásban a folytonosság
nem zavar vállamon a zsák
Eltűnéstől félő molnár imája
zsákunkban nem tudjuk mi van
molnár meddig maradhatok
beszűkült hamis tudatok
között nem látom az utam
csillog a Fő utca gyanúsan
nézd mennyire gondtalanok
zsákunkban nem tudjuk mi van
molnár meddig maradhatok
bent még lapul elmondatlan
ma is Váradról álmodok
kérés nélkül megbocsátok
csak tartsd meg a várost Uram
zsákunkban nem tudjuk mi van
B.T.L.
